Nazionalità: apolide – olvasható több olasz honlapon is Nyers Istvánnal kapcsolatban.
Érdekes megállapítás egy olyan futballistáról, aki sokkal inkább kozmopolitaként kellene és illene emlegetni, aki bárhol a világon könnyen alkalmazkodott az élethez.
A kiváló labdarúgó 1924. március 25-én Freyming-Merlebachban, egy több mint tízezer lakosú lotharingiai városban született. A család Ózdról emigrált a Franciaország és Németország határán fekvő településre, ahol édesapja a bányában kapott munkát.
A nagy gazdasági világválság azonban keresztbe tett, a família a harmincas években hazatért Budapestre, ahol a 14 éves srác a III. Kerületi TVE csapatában kezdett el futballozni. Első hivatalos mérkőzését három évvel később a Szabadkai Vasutas AK-ban játszotta a magyar bajnokságban. Nem tévedés, a vajdasági várost Jugoszlávia felbomlása után 1941 és 1944 között Magyarországhoz csatolták, a futballcsapatát pedig a másodosztályba sorolták.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1079" width="1619" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Nyers nagyszerűen futballozott, 1944-ben szerződtette a Ganz MÁVAG SE (ahol együtt játszhatott Kubala Lászlóval), innen egy kispesti átszállással (ahol 1945-ben pár hetet töltött és mindössze három mérkőzést játszott) Újpestre került.
Ott egyből bajnok lett, a csapat félelmetesen teljesítve mindössze egy vereséggel nyerte meg a bajnokságot. Zsengellér Gyula 51, Szusza Ferenc 45 góllal járult hozzá az összesen 186 gólnak – Nyers 20 mérkőzésen kapott lehetőséget, és 18-szor talált be.
1946 végére azonban nem csupán kikerült a csapatból, de el is tiltotta a klubja. Hogy miért, sohasem derült ki, egyes pletykák szerint meglopta egyik csapattársát, de ezt soha, senki nem erősítette meg.
Mint ahogy azt sem, hogy addigra ő már az országot is elhagyta…
„Mindig az volt az elvünk, hogy többet ér egy fegyelmezett kisebb képességű játékos, mint egy nagytehetségű, de sportszerűtlenül és fegyelmezetlenül viselkedő. Nyers többszöri figyelmeztetésünk ellenére sem akart megjavulni és jó útra térni. Nem látta be, hogy ő sem pótolhatatlan. Akármilyen nagy tehetség, nem tehettünk és nem is akartunk vele kivételt tenni. Az ügy részletei nem tartoznak a nyilvánosság elé, majd a szövetség elbírálja, hogy helyesen cselekedtünk-e. Alaposan megfontoltuk a dolgot s bármilyen különösen hangzik is, a magyar labdarúgás érdekében hoztuk meg döntésünket” – nyilatkozta Ofner Alfréd, a klub elnöke a Népsport 1946. május 22-i számában.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1199" width="1600" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Két válogatottság, két gól
Nyers szerencséjére addigra már nem volt teljesen ismeretlen, hiszen Gallowich Tibor szövetségi kapitány behívta a válogatottba. 1945. szeptember 30-án, Románia ellen góllal debütált, nem is akármilyen csapatban: a 7-2-es győzelemből Puskás Ferenc és Hidegkuti Nándor két-két, Zsengellér Gyula és Rudas Ferenc egy-egy góllal vette ki a részét.
A következő mérkőzésre is meghívást kapott, 1946. április 14-én a bécsi 3-2-es vereség alkalmával szintén eredményes volt.
A megfigyelők között ott volt egy akkor még ismeretlen edző, Helenio Herrera is, akit csodálattal töltött el az osztrákoknak lőtt bombagól, így meccs után felkereste a magyar játékost, és szerződést ajánlott neki a Stade Francais csapatához.
Nyers elgondolkodott a dolgon, majd lépett, és lelépett: július 8-án átlépte a csehszlovák-magyar határt és disszidált. Nem a leendő Aranycsapatban találta meg a helyét, hanem az európai futball menő klubjaiban.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1200" width="1600" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Gyorsan fut, cselez, bombáz
Prágában a Viktoria Zizkov szerződtette, de csupán néhány hétig játszott ott, Herrera tulajdonképpen érte jött, hogy magával vigye. 1946. augusztus 18-án mesterhármassal debütált a francia élvonalban: a Stade Francais 4-1-re győzte le az Olympique Marseille-t. Herrera boldog volt, mert tudta, hogy csillagot talált. Első szezonjában 35 meccsen 21, a következőben 27 összecsapáson 13 gólt szerzett, közben feleségével, Annával együtt megkapta a francia útlevelet is – ezért fordul elő helyi forrásokban, hogy olykor Étienne néven emlegetik.
A Barcelona és a Torino is akarta, végül az Inter lett a befutó, amely megszerezte a korszak egyik legjobb csatárát. Giulio Cappelli, a milánói klub megfigyelője így írt róla a jelentésében:
Nem láthattam a játékos minden mozdulatát, mert az összes labdaérintésénél felálltak a szurkolók és akadályoztak a kilátásban.
Az olasz lapok magasztalták, pedig még pályára sem lépett, volt, ahol azt írták róla, 11 másodperc alatt futja a 100 métert, cirkuszi technikával rendelkezik, úgy cselez, de képes a hálószaggató távoli bombákra is.
Szinte természetes, de a Serie A-ban is mesterhármassal debütált: 1948. szeptember 19-én a San Siróban triplázott a Sampdoria ellen (4-2). Ezzel megkezdődött a milánóiak feltámadása: a nehéz évek után (az előző két szezonban a szerény 10., illetve 12. helyezést csípték meg) a csapat végre méltó ellenfélnek bizonyult a Grande Torinóval szemben, ezüstérmet szerzett, Nyers pedig 26 találattal gólkirály lett.
Egy igazi Inter-legenda
A következő években is ő maradt csapata legeredményesebb játékosa, miközben az Inter harmadik, második és ismét harmadik lett, ő 30, 31 és 23 gólt szerzett.
Aztán 1952-53-ban végre sikerült maguk mögé utasítani a Juventust és a városi rivális AC Milant, az Inter 47 pontot szerezve bajnok lett, magyar csatára 15 találattal bizonyult házi gólkirálynak. 1953-54-ben pedig sikerült a címvédés is, Nyers már csupán 14 meccsen játszott, de azért nyolc találatig így is eljutott.
A milánói korszak volt a csúcs: 182 tétmérkőzésén 133 találatig jutott, utóbbi ez egészen a hétvégéig utolérhetetlen teljesítménynek bizonyult, de Lautaro Martínez csatlakozott hozzá, ők ketten a klubtörténet leggólerősebb külföldi játékosai.
Ami igazán megállíthatatlanná tette, az a gólérzékenysége, a kétlábas mivolta és az oroszlánokkal felérő bátorsága
– mondta róla egykori interes csapat- és csatártársa, Sergio Brighenti.
Ezt követően felbukkant a svájci Servette együttesénél, majd 1954-56-ban az AS Roma játékosa volt, de érezhetően túljutott a zeniten. Ugyan 1956-ban Kubala László megpróbálta Barcelonába protezsálni, de ott csupán felkészülési mérkőzést kapott, végül spanyol (Terrassa, Sabadell) és olasz másodosztályú csapatoknál (Lecco, Valdagno) levezetve 1961-ben vonult vissza.
Kidobott pár milliót
A korszakos zseni egészen elképesztő fizetéseket kapott, és ahogy a Goal.com írta róla, rettenetesen exhibicionista volt. Legalábbis abban az értelemben, hogy szerette lenyűgözni az embereket, ehhez pedig a futballkarrierjét kevésnek tartotta, a pályán kívüli életstílusával próbált kitűnni.
De közben – ahogy ez a Csillag Péter jegyezte életrajzi sorozatból kiderült – hírnevét kiaknázva női és férfi divatáruüzletet nyitott Milánóban:
„A felügyelete alá tartozott egy Fritz nevű üzletvezető, egy szabónő, két szabász, egy varrónő és egy inasfiú. A márkanév adta magát, fényképek tanúsítják, a bejárat fölött és az elegáns selyemruhába bújtatott inasgyerek sapkáján is ott virított a felirat: Nyers.”
Nyugdíjba vonulása után többször kérte az olasz állampolgárságot, de nem sikerült megszereznie. Próbálkozott a kereskedelemmel a háztartási gépek és műtárgyak körében, ám tartozásai miatt feljelentések és bírósági elmarasztalások születtek ellene.
Kidobtam pár milliót, az igaz, de a vagyonom a barátságaim voltak. Most már úgy élek, mint egy koldus
– vallotta be egy 1989-es Corriere dello Sport-interjúban.
1995-ben visszaköltözött feleségével annak szülővárosába, Szabadkára, majd Anna halála után feleségül vette egykori szobalányukat, Szabó Juliannát.