„Mintha kést tennének a torkomhoz” – világbajnoki remények egy diktatúra árnyékában

Soha ekkora lehetősége nem volt még a venezuelai labdarúgó-válogatottnak, hogy a története során először kijusson a világbajnokságra. A tízcsapatos dél-amerikai kvalifikációból hat válogatott közvetlenül, a hetedik pótselejtezőn vívhatja ki a továbbjutást, ez tökéletes lehet a legutóbbi Copa-negyeddöntős számára. Az öröm azonban nem lehet teljes, az országban a felfokozott politikai zűrzavar túl nagy feszültséget teremt, és begyűrűzött a nemzeti csapathoz is.

Nyár óta még erősebben forrnak az indulatok Venezuelában, ahol hosszú idő után úgy tűnt – és ezt a közvélemény-kutatások is megerősítették – leváltható a helyi diktátor, Nicolas Maduro. A 61 éves tekintélyelvű elnöknek hatalmas kihívással kellett szembenéznie az ország ellenzéki pártja által támogatott Edmundo González személyében, azonban a július 28-i, demokratikusnak tartott választások nem hozták el a változást.

A hivatalos adatok szerint Maduro 5,15 millió (51,2 százalék), míg González 4,5 millió szavazatot (44,2 százalék) kapott. Az ellenzék szerint csalás történt, szerintük a jelöltjük a szavazatok 70 százalékát szerezte meg, ami elsöprő győzelem. A venezuelai legfelsőbb bíróság azonban Madurót ítélte a győztesnek.

És ez hatással volt a futballválogatottra is.

Van hitem!

Venezuela soha nem kvalifikálta magát a felnőtt világbajnokságra, az elmúlt évtizedek során korrupció gyanújába keveredett vezetők nem is tettek meg mindent a sportágfejlesztésért. Persze, akadtak kisebb sikerek, az elmúlt hét Copa América közül négyszer negyeddöntős, egyszer, 2011-ben a negyedik lett. 2010-ben kettő, 2014-ben öt ponttal maradt le a vébéről.

Egy olyan országban, ahol a baseball messze a legnépszerűbb sport, a futball mindig is a határon billegett. Most viszont összeállt egy olyan keret, amelynek lehet jövője: a legfrissebb 39 fős névsorból például tizenketten tizenévesek, tízen 20-25 év közöttiek.

JUAN MABROMATA / AFP – Venezuela szövetségi kapitánya, Fernando Batista elégedett lehet a fejlődéssel

Az eredményekre nem lehetett panasz. Fernando Batista szövetségi kapitány vezérletével a nyári Copán meglepetésre simán, veretlenül nyerte a csoportját, miután legyőzte Ecuadort (2-1), Mexikót (1-0) és Jamaicát (3-0), az Egyesült Államokban élő venezuelai migránsok pedig követték a csapatot, sokan örömkönnyeket hullajtottak, akikor a nyolc között 1-1-es döntetlent követően tizenegyesekkel alulmaradt Kanadával szemben.

A világbajnoki selejtezőkön kilenc forduló után 11 ponttal a 7. helyen áll, legyőzte Paraguayt (1-0) és Chilét (3-0), ikszelt többek között Uruguayjal (0-0), Brazíliával (1-1) és legutóbb a világbajnoki címvédő Argentínával is (1-1).

Lehet álmodni a 2026-os vébéről.

De a „Mano tengo fe!” („Tesó, van hitem!”) nem csupán a venezuelai szurkolók csatakiáltása lett, hanem reményt adott azoknak, akik politikai változásra vágynak az országban. Arra, hogy hallassák és meghallják a hangjukat.

Börtönbe vetették a válogatott védő apját

Három héttel később a július 28-i választásokat követően erőszakhullám tört ki Venezuelában. Papíron ugyan Maduro győzelmet aratott, ezt azonban az Egyesült Államok nem fogadta el.

Az ellenzék tiltakozott, a legfelsőbb bíróság Madurónak adta a győzelmet, a választások előtt vérfürdőre figyelmeztető államférfi pedig nem viccelt, véresen leverte a tiltakozásokat, amelyekben legalább 23 ember meghalt. A tüntetőket és az ellenzéki vezetőket bebörtönözték, a hatóságok őrizetbe vettek négy újságírót, akiket terrorizmussal vádoltak. Mindannyiukat 30 év börtönbüntetésre ítélhetik.

Robson Mafra / AGIF / AGIF via AFP – Jhon Chancellor akkor lenne igazán boldog, ha édesapja kiszabadulna

De letartóztatták a 64 éves Carlos Chancellort, a venezuelai válogatott védőjének, Jhon Chancellornak az édesapját is. Az ellenzéki vezető eddig sem volt ismeretlen a hatóságok előtt, venezuelai jelentések szerint a korábbi diktátor, Hugo Chávez egyik első politikai foglyaként vált ismerté.

Letartóztatása rávilágított a futball és a politika szoros kapcsolatára az országban, az újságírók és az ellenzéki vezetők állítják, hogy a futballszövetség (FVF) arra kérte a játékosokat, hogy a közösségi oldalakon semmilyen politikai kérdésben ne nyilvánítsanak vélemény, és ne kommentálják Carlos Chancellor bebörtönzését.

De még fia, a 32 éves középső védő, Jhon se nyilatkozott, az egykoron Mahacskalában és Bresciában is megfordult labdarúgó hivatalos bemutatását azonban a történtek hatására elhalasztották új klubjában, az ecuadori CD Universidad Catolicában…

Az eset súlyosságát jól mutatja, hogy miután Carlos Chancellor letartóztatását egyik közeli barátja, Americo De Grazia a közösségi oldalakon úgy aposztrofálta, a diktatúra fenntartja a nyomását, és Maduro nem szavazatokkal, hanem golyókkal biztosítja a hatalmát, a korábbi kormánytisztviselőt másnap letartóztatták, és Venezuela hírhedt börtönébe, az El Helicoidéba vitték.

De Graziáról azóta sem hallott senki…

Az egyik venezuelai futballriporter – aki félve a megtorlástól a névtelenségét kérte – azt mondta a The Athleticnek, hogy Carlos Chancellor letartóztatásának hírét azért nem tette közzé, mert rettegett.

Olyan ez mintha kést tennének a torkomhoz. Amint posztolom, 20 perc múlva a rendőrség a házam előtt lesz

– mondta.

Stabilitás, politikai befolyással

Az biztos, hogy a venezuelai sajtó inkább semmi kínosat sem kérdez a játékosoktól, edzőktől vagy a szövetség képviselőitől, mert minden szónak súlya van. És a büntetés nem maradhat el.

„Nem hiszem, hogy akad olyan venezuelai újságíró, aki feltenne kérdést bárkinek az ország jelenlegi helyzetéről” – mondta a névtelenséget kérő forrás. „Félelem van, de folytatnunk kell a munkánkat. A Chaves-rezsim alatt nevelkedtem, így megértem mindezt, de még soha nem láttam ilyet. Mindig is volt elnyomás, de nem olyan, mintha egy tweet miatt elhurcolták volna az embert az otthonából.”

Ilyen körülmények között nehéz lehet dolgozni, és futballozni, ám közben az is elvitathatatlan, hogy Madurónak is vannak lelkes támogatói, akik hűséges hazafinak tartják. És évek óta akadnak szövetségesei a venezuelai sportszervezeteken, köztük a labdarúgó-szövetségen belül is.

Az alelnök, Pedro Infante például az ország korábbi sportminisztere, aki azon 16 ember közé tartozik, akiket az Egyesült Államok kormánya szankcionált a legutóbbi választásokat követő választói csalások miatt.

A szövetségen belül egyébként most éppen rend uralkodik, a 37 éves Jorge Giménez elnököt áprilisban 2028-ig újraválasztották – nem volt nehéz dolga, riválist ugyanis nem kapott. A jól ismert építőipari vállalkozó, a venezuelai Deportivo Lara korábbi elnöke sokat tett azért, hogy visszaszerezze a magánbefektetők és a vállalatok szponzori bizalmát, miután a szövetség belekeveredett a 2015-ös FIFA-korrupciós botrányba. Akkor annak eredményeként letartóztatták és bíróság elé állították az FVF korábbi elnökét, Rafael Esquivelt, aki az Egyesült Államok szövetségi bíróságán bűnösnek vallotta magát hétrendbeli zsarolási összeesküvésben, csalásban és pénzmosásban, ezért a FIFA etikai bizottsága életfogytiglani eltiltással sújtotta.

Megtörtént a venezuelai labdarúgó-szövetség modernizációja. Ma olyan stabilitás van a szövetségen belül, ami az elmúlt években sohasem volt tapasztalható. Korábban nyílt háború folyt az irányításért

– mondta Esteban Rojas, caracasi újságíró.

Ami intő és aggasztó egyszerre, hogy Giménez jó kapcsolatot ápol Maduróval, márpedig a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) nem szereti, ha egy nemzeti szövetség nem mentes a politikai befolyástól.

Ez a résztvevőket nem zavarja, amikor tavaly decemberben a venezuelai kormány székhelyén tartott rendezvényen Maduro úgy mutatta be Giménezt, mint az ember, aki felelős azért, hogy a csapat eljusson a 2026-os világbajnokságra, a futballelnök így felelt:

Mindig azt mondom, hogy te vagy a válogatottak néma keresztapja. Te leszel az első elnök, aki elviszi Venezuelát egy világbajnokságra.

Kapcsolódó