„Elköteleztük magunkat amellett, hogy sokkal bátrabbak leszünk, egyszerűen meg akarjuk nyerni az összes meccset. Ezzel a tudattal megyünk ki a pályára, és semmi nem zökkenthet ki minket. Ez egy teljesen tiszta és világos elképzelés, és mindenki ezt vallja: az edző, a futballigazgató, valamint a vezetőség is. Amikor átvettem a klubot 2023 decemberében, többféle fókuszcsoporttal dolgoztunk, és az összes visszajelzés afelé mutatott, hogy a Celta olyan csapattá vált, amely elvesztette az arculatát.
A csapatról az a kép élt az emberekben, hogy folyton szenved, és kaparnia, harcolnia kell a túlélésért. Ezen változtatni szerettünk volna, és határozott célunk, hogy a hozzánk érkező ellenfelek tartsanak a Celtától, és tisztában legyenek azzal, nem lesz könnyű dolguk, ha pontokat akarnak innen elvinni
– magyarázta Marián Mourino, a Celta Vigo elnöke, aki az édesapját, a klubot 2006 óta vezető Carlost váltotta tavaly év végén az elnöki székben.
Mourino asszony nem az a szentimentális típus, ugyanis rövid idő alatt apja két fontos projektjét is elkaszálta. Carlos Mourino 2023 nyarán nevezte ki Rafa Benítezt, aki a klub legnagyobb hírű, egyben legjobban fizetett edzőjének számított – egészen márciusig, amikor az új elnök megelégelte, hogy a Celta már megint csak szenved, és két pontra került a kieső helytől, ezért elköszönt a kétszeres spanyol bajnok, valamint BL- és UEFA Kupa-győztes edzőtől.
Akit a klubnál korábban az utánpótlásban, valamint a B csapatnál is dolgozó Claudio Giráldez váltott, és vele a vigóiak az utolsó tíz fordulóban 17 pontot gyűjtöttek, így bevitorláztak a 13. helyre, vagyis nem kellett remegniük a bennmaradás miatt.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="683" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Benítez menesztése volt a két nagy változás közül a látványosabb, de történt még egy személycsere a vezetőségben: Marián Mourino úgy gondolta, sehova sem vezet, ha az a Luis Campos álmodja meg a Celta futballfilozófiáját, akinek a spanyol csapatnál távirányítással végzett feladat csak amolyan részmunkaidős elfoglaltságnak számított – tekintve, hogy ő a PSG sportigazgatója.
A madridi születésű, de Miamiban diplomázó és Észak- valamint Közép-Amerikában kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkező Mourino Campos helyére Los Angelesből igazolt sportigazgatót Marco Antonio Garcés személyében, aki korábban az MLS-ben szereplő LAFC-nél dolgozott, és a Kaliforniai Egyetem teljesítmény-diagnosztikai központjában betöltött állását adta fel a Celta sportigazgatói posztjáért.
Erre a szezonkezdetre mindenki felkapta a fejét
Az új direktor és az elnökasszony elégedetten figyelhette, hogy az idei szezont a Celta éppen olyan szellemben kezdte, ahogy azt Mourino a cikkünk elején beígérte: a csapat kreatív támadófocit produkált, és hazai pályán, a Balaídosban előbb az Alavést (2-1), majd a Valenciát (3-1) verte hátrányból fordítva (majd a harmadik fordulóban is háromszor volt eredményes, de a 90+10. percben kapott góllal 4-3-ra alulmaradt a Villarreal ellen).
Az Alavés elleni győztes gólt élmény újra és újra megnézni (2:27-nél látható az összefoglalóban); ahogy a 20 éves Williot Swedberg hanyag eleganciával, szinte oda sem nézve teszi a labdát a védők között a legjobb ütemben elinduló Iago Aspas elé, és ahogy a csapatkapitány rutinból megoldja az ziccert, az tényleg olyan jelenet, amely nem csak a Celta-rajongókból válthatott ki elismerő biccentést.
Ahogy fentebb is kiveséztük, számos területen új szelek fújnak a Celtánál, ám egy dolog változatlan: Aspas 37 évesen is meghatározó figurája a csapatnak.
Amikor a támadó a 2007–2008-as idényben bemutatkozott a vigóiak felnőttcsapatában, a Celta friss kiesőként igyekezett megbarátkozni a másodosztályú léttel. Az asszimiláció aztán olyannyira jól sikerült, hogy egyhuzamban öt idényt húzott le a Celta a Segunda Divisiónban, sőt, a csapat közel állt ahhoz, hogy a másodosztályból is kizúgjon, és talán végleg eltűnjön a süllyesztőben.
Először játszott hazai pályán, a többiek a vállukon vitték le
2009 tavaszán, négy körrel a vége előtt a Celta mindössze három ponttal előzte meg az Alavést, és a két csapat egymás elleni roncsderbijén jött el Aspas első igazán meghatározó pillanata imádott klubjában. A Vigo tele volt rutinos veteránokkal, de ők egyszerűen megremegtek, begörcsöltek a nagy nyomás alatt, és a csapat edzője, Eusébio az 59. percben úgy döntött, beküldi a 21 éves Aspast, aki ekkor debütált a Balaídosban.
Meg kell hagyni, megadta a módját: bár 176 centijével nem éppen a fejjátékával emelkedik ki a mezőnyből, mégis egy fejesből szerzett vezetést a 81. percben, majd az Alavés egyenlítése után a 90+4. percben kegyetlenül lecsapott egy lecsorgó labdára, és megnyerte a meccset a Celtának.
„Iago ugyanúgy állt a sorsdöntő meccshez, mintha még mindig az utcán játszana a haverokkal, a nyomás egyáltalán nem hatott rá. A fiatalok esetében óriási a kockázat abban, ha ennyire kiélezett helyzetben dobod be őket, de Iago teljesen máshogy reagált. Amikor igazán rázós a szitu, ő akkor húzza elő a legjobb formáját.
Olyan képességekkel bír, hogy egy rutinos játékosokat felvonultató csapatot is képes volt a vállára venni, amivel kihúzta a klubot a csávából. Amikor ezt láttuk, tudtuk, hogy innentől kezdve bármikor képes lehet hasonlóra a pályán
– mondta az „Aspas megmenti a Celtát” trilógia első felvonásáról az akkori másodedző, Carlos Hugo.
A csatár idővel úgy érezte, ideje visszahelyezni a Vigót a térképre, és a 2011–2012-es másodosztályú bajnokságban 23 góljával magát a góllövőlista, csapatát a tabella második helyére röpítette. Előbbi óriási egyéni rekordot, utóbbi feljutást ért, úgyhogy Aspas és a Celta a Murcia, a Sabadell vagy a Numancia helyett 2012 nyarán már a Real Madrid, a Barcelona, valamint az Atlético elleni csörtékre készülhetett.
Az akkor 25 éves focista nem volt megilletődve első élvonalbeli szezonjában, 34 bajnokin 12 alkalommal volt eredményes, így ő lett a Celta házi gólkirálya – és újfent a megmentője is. A vigóiak az utolsó fordulót a kiesést jelentő 18. helyről várták, de az Espanyolt 1-0-ra megverték, így megcsípték a 17. pozíciót, és végül a Mallorca búcsúzott helyettük. A megmenekülést jelentő gól előtt Aspas a leshatárról indulva rajtolt a labdára a bal oldalon, majd szenzációs csellel etette meg Diego Colottót, a beadását pedig Natxo Insa vágta be.
Az összefoglaló itt nézhető meg, és 00:27-nél érdemes figyelni Aspas magánszámát.
Pocsék szöglettel pecsételte meg a sorsát a Liverpoolnál
A jól sikerült La Liga-idény után a Liverpool edzője, Brendan Rodgers fantáziát látott Aspasban, így az angol klub közel 11 millió euróért megvette a játékost, akinek olyan posztriválisai lettek, mint Luis Suárez, Raheem Sterling vagy Daniel Sturridge. Bár a legjobb futballistakorban volt, Aspasból nem lett az új Fernando Torres, sőt: az angolszász sajtóban évekig minden róla szóló hírben a Liverpool flop jelzőt aggatták rá, ami visszaadja, mekkora bukta volt az első (és valószínűleg egyetlen) éve légiósként.
Liverpool-mezben 15 tétmeccsen mindössze egy gólt tudott felmutatni, amelyet az Oldham Athletic elleni FA Kupa-találkozón jegyzett, de a Pool-szurkolók a nevét hallva nem erre a mozzanatra emlékeznek, hanem arra a borzasztóan rossz szögletre, amelyet a Chelsea elleni, bajnoki döntőnek is beillő rangadón (igen, ez volt az, amikor Steven Gerrard elcsúszott, Demba Ba pedig a kapuig robogott a labdával) produkált.
Az a bizonyos szöglet:
„Több összevetője volt annak, hogy miért is vallottam kudarcot a Liverpoolnál. Egyrészt az angliai éghajlat totál idegen volt számomra, másrészt a keretben hemzsegtek a minőségi támadók, ráadásul én olyan típus vagyok, akinek szüksége van a folyamatos játéklehetőségre, mert akkor tud jól teljesíteni, ha érzi a bizalmat. Szóval a legfőbb probléma az volt, hogy keveset játszottam, és a magamfajta futballista ilyenkor hajlamos azt érezni, hogy minden elromlott” – tekintett vissza a csatár felnőtt pályafutása legkeserűbb évére.
Spanyolországban ennek ellenére nem írták le, úgyhogy a Sevilla kölcsönvette a Liverpooltól 2014 nyarán, de az andalúzoknál igazán nagyot csak a Sabadell elleni Király Kupa-párharcban sikerült gurítania, amikor mindkét meccsen mesterhármast jegyzett. Ő maga erről az időszakról nagyjából ugyanazt mondta, mint a liverpooliról, és arra vezette vissza a gyengébb mutatóit, hogy nem kapott elég játékpercet. Ami tény, a bajnokságban 16 mérkőzésen összesen 446 percet töltött a pályán, vagyis átlagosan kevesebb, mint fél órát, és ami ment Váczi Zoltánnak vagy mostanság az Aston Villa csodacseréjének, Jhon Duránnak, az nem ment Aspasnak.
Visszatért Vigóba, és szórta a gólokat
Mindenhol jó, de legjobb Vigóban, gondolhatta a csatár, és, ha nem is a kertek alatt, de visszatért oda, ahol tudták, mire képes, és milyen sokat tud hozzátenni a csapat játékához az igazán jó napjain. A 2012-es feljutása óta a legjobb helyezését elérő, hatodikként záró Celtában be is rámolt 14 bajnoki gólt – ez hárommal több volt, mint amit Liverpoolban és Sevillában két év alatt minden sorozatot számolva összehozott.
És az igazán ütős statisztikákat csak ezután szállította: bár a Celta kétszer a tizenharmadik, egyszer pedig a tizenhetedik helyen végzett, Aspas szárnyalt,
és ebben a három idényben csak Lionel Messi, Cristiano Ronaldo, Luis Suárez, illetve Karim Benzema tudta megelőzni a góllövőlistán.
Ahhoz, hogy a vigóiak a 2018–2019-es idény végén is első osztályú csapatnak mondhassák magukat, nagyon kellett, hogy Aspas a vádlisérülése okozta három hónapos kihagyás után a sereg élére álljon. 28 forduló után a Celta négy ponttal volt lemaradva a legrosszabb bennmaradónak számító Villarrealtól, majd a 29. körben a két csapat éppen egymás ellen játszott a Balaídosban.
A félidőben két góllal ment a Villarreal, majd szót kért a Celtába ezen a meccsen visszatérő Aspas, aki előbb egy mesés szabadrúgásból szépített, majd Maxi Gómez egyenlítése után a 86. percben belőtte azt a tizenegyest, amely reményt adott a hat forduló óta nyeretlen csapatának.
A meccs után a hazaiak hőse zokogni kezdett, és nem bírta abbahagyni a sírást.
„Összeomlottam, óriási volt a nyomás rajtam, az egész város azt számolgatta, hogy mikor térek vissza, az emberek az utcán folyton megállítottak, és arról érdeklődtek, mikor játszhatok ismét a csapatban. Azt várták tőlem, hogy egyedül nyerjem meg a meccset, de a pályafutásom leghosszabb kihagyása után nem tudtam, milyen fizikai állapotban leszek. Felszabadító érzés volt újra a pályán lenni” – mondta Aspas.
A Celta a spanyol foci Houdinije
Aki nemcsak a Villarreal elleni fordítást vezényelte le, hanem újfent tett róla, hogy a Celta ne süllyedjen vissza a másodosztályba: az utolsó kilenc fordulóban kilenc góllal és négy gólpasszal jelentkezett. Ezeken a meccseken a Celta 13 pontot kapirgált össze, és végül négy ponttal előzte meg a bennmaradásért vívott küzdelemben a Gironát.
A Celtának a következő, a koronavírus-járvány miatt hónapokra leállított 2019–2020-as idényben is rezgett a léc, de végül sikerült egy ponttal többet gyűjtenie, mint a 18. helyen záró Leganésnek. Aspas ezúttal megállt 14 gólnál, de így is a harmadik legjobb spanyol volt a góllövőlistán Gerard Moreno és Raúl García mögött.
Bár a 20 gólos határt nem sikerült átlépnie az elmúlt négy bajnoki idényben, a szeme és az intelligenciája még mindig megvan ehhez a játékhoz – ezt jelzi, hogy 2021-ben ő osztotta ki a legtöbb gólpasszt (tizenhármat) a La Ligában, és tavaly is csak hárman készítettek elő nála több gólt.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="895" width="1500" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az előző idényben szokatlan helyzetbe került a Celta csapatkapitánya, pályafutása leghosszabb góltalansági sorozatát produkálta: a 13. fordulóban, a Bilbao ellen törte meg az átkot, de élvonalbeli karrierje során először szembesült azzal, hogy nem jutott el kétszámjegyű góltermésig. Nem kell semmi ördöngösségre vagy fekete mágiára gondolni, csak arról volt szó, hogy azokat a helyzeteket, amiket korábban rendre gólra váltott, ezúttal eltékozolta.
Minden bajnokságban normális ügymenetnek számít, ha a kiemelkedő klubok elhappolják a szerényebb lehetőségekkel bíró csapatok kiemelkedő tehetségeit vagy húzóembereit, és Aspast is hírbe hozták korábban a két madridi óriással, a Reallal, valamint az Atléticóval. Ő azonban igazán komolyan egyszer sem esett kísértésbe a liverpooli kitérő után.
„Való igaz, hogy néhány csapat felvette a kapcsolatot a testvéremmel és az ügynökömmel. Mindig azt mondtam, minden érdeklődőnek a Celtával kell első körben megegyeznie, én meg ráérek ezután eldönteni, fontolóra veszem-e az ajánlatot. El tudom képzelni, hogy a Real és az Atlético is kopogtatott a klub ajtaján, de hozzám semmilyen konkrét ajánlat nem érkezett. Mindig az volt a fejemben, hogy hosszú évekre elköteleződjek a Celtához, és a lehető legtovább viseljem a csapat mezét.”
Olyan a Celtának, mint amilyen Messi volt a Barcának
Minden sportoló számára az a legnagyobb elismerés, ha a kollégái dicsérik, és a vigói csapattársak pontosan tisztában vannak azzal, milyen jelentőséggel bír Aspas személye az öltözőben és a pályán.
„Hogy kihez tudnám őt hasonlítani? Iago olyan nekünk, mint Lionel Messi volt a Barcelonának. Messi persze külön kategóriát képvisel a futballvilágban, de Iago hasonlít rá abban az értelemben, hogy mindig képes valami extrát, valami váratlant előhúzni, és teljesen más arcát mutatja a csapat, ha ő is játszik.
Mindig azt érezni rajta, hogy nagyon bátran és szenvedélyesen veti bele magát a meccsbe, és sugárzik róla, hogy élvezi, amit csinál. Szerintem nagyon kevés olyan futballista van, aki annyira elhivatott, mint ő
– mondta Aspasról korábbi csapattársa, Brais Méndez, aki jelenleg a Real Sociedadot erősíti.
A Celta ikonja saját bevallása szerint rendszeresen hazaviszi a munkáját, és rengeteg meccset néz meg, jegyzetel, figyel, és úgy véli, 37 évesen sem szégyen tanulni vagy ellesni másoktól ezt-azt. Amiket aztán a pályán megpróbál hasznosítani, de oda magával viszi azt a csibészséget is, amit az utcán szedett magára, amikor gyerekként rúgta a labdát a barátaival.
„Amikor kicsiként megpróbáltam érvényesülni a többiek között, megtanultam, hogy folyamatosan résen kell lenni. Figyelned kell, hogyan tudsz előnyt szerezni, hogyan tudod kijátszani az ellenfelet, például akkor is elindulsz egy labdára, ha sejted, hogy lesen voltál az indításnál. Vagy egyszerűen csak gyorsan elvégzel egy szabadrúgást, amikor látod, hogy a másik csapat nem figyel, vagy nem rendeződött vissza.”
Az 501. meccse elején és végén is őt ünnepelték
Onnantól kezdve, hogy a csatár 2015 nyarán visszatért a Celtához, zsinórban nyolc idényben volt a csapat legeredményesebb góllövője, ez a sorozat tavaly szakadt meg, amikor ezt a címet Anasztasziosz Duvikasz és Jörgen Strand Larsen zsebelte be 13-13 góllal. Ezt a szezont aztán úgy kezdte Aspas, mintha fejébe vette volna, hogy ezúttal nem enged senkit maga elé a házi góllövőlistán, az Alavés és a Valencia elleni győzelmekből két góllal és egy gólpasszal vette ki a részét, majd betalált a Bilbao elleni vereség alkalmával is.
A Girona elleni hazai bajnokin Giráldez csak a padra nevezte a csapatkapitányt, de így is őt ünnepelte a Balaídos közönsége, mivel Aspas elérte az 500 meccses mérföldkövet a Celta mezében. A támadó a 65. percben, 0-1-es állásnál szállt be, és tett róla, hogy az 501. mérkőzése is ünnepi legyen: a kezdőkörből csodásan vette észre, hogy Hugo Álvarez egyedül nyargal a bal oldalon, és néhány másodperccel később ő volt az, aki egy tökéletes lövéssel lezárta a mutatós támadást.
1:38-nál érdemes figyelni:
Idén kilenc forduló után négy góllal és két gólpasszal áll, de ennél is büszkébb lehet arra, hogy a gólokat tekintve a legjobb 20-ban, az asszisztokat vizsgálva pedig a top 25-ben találjuk a nevét a La Liga örökrangsorában, vagyis bőven kinőtt a helyi hős szerepből. Bár a csapat évekig erősen függött Aspastól, a hétvégi fordulóban ékes bizonyítékát adta annak, hogy nélküle is tud nagyot alakítani.
A Celta 1-0-ra vezetett a Las Palmas otthonában, amikor a második félidőben a bíró második sárgával kiszórta Ilaix Moribát, amin Aspas annyira felhúzta magát, hogy két perc alatt magának is kidumált egy pirosat. A többiek azonban kettős emberhátrányban is lehozták a meccset kapott gól nélkül, ami óriási lökést adhat a Celtának a válogatott szünet utáni folytatásra.
Apropó, folytatás: Aspas szerződése 2025. június 30-ig szól, és edzője azt mondta róla, azt látja rajta, hogy olyan energia buzog benne, hogy amit eltervez, azt meg is tudja csinálni a pályán. Maga a klasszis pedig úgy fogalmazott, nem tudja megmondani, hány meccse van hátra, de nem számolgat, csak élvezi a játékot. Neki van igaza.