Meghalt Johan Neeskens, a totális futball tökéletes játékosa

„Egyesítette magában a legtöbb igazi labdarúgó erényt. Hihetetlen érzékkel találta meg a legjobb helyet a góllövéshez az ellenfél kapuja előtt. Élményszámba ment, ahogyan szervezte, irányította a játékot a pálya közepén. És mindig az ő visszaérkezésével vált teljessé a védelem.”

Mindössze ezt írták Johan Neeskensről az 1974-es világbajnokság után.

Izsó Ignác pedig azt mondta róla:

A totális futball legtotálisabb futballistája volt. Ma szokták emlegetni: box to box. A tizenhatostól a tizenhatosig. Ő már fél évszázaddal ezelőtt ebben a szellemben játszott.

Izsó futballozott Neeskens ellen 1975 novemberében-decemberében, az UEFA-kupa harmadik fordulójában, miután a Vasas–Csákvár után nehéz még elképzelni is – kiejtette a lisszaboni Sportingot. Sőt a Nou Campban 1-1-nél Gass István hat méterre állt az üres kapuval szemben, és – fölé lőtt.

A Barca aztán 3-1-re nyert, majd a visszavágón 1-0-ra győzött úgy, hogy 12:0 volt a szögletarány a Mészáros – Fábián, Lakinger, Komjáti (Török), Kántor (Szőke) – Gass, Müller, Zombori – Kovács István, Izsó, Várady összeállítású Vasas javára, és a trükkös Izsó, aki 19 évesen élete talán legjobb játékát nyújtotta, nem egyszer elfektette őrzőjét, a legendás Neeskenst.

„Megrendített a halála, de az, hogy akkor a Népstadionban nem rúgtam gólt, nem rajta múlt” – mondta lapunknak a korábbi csatár.

Örök emlékem ez, mert nálam Neeskens benne van minden idők legjobb tizenegyében.

Nem lehet vitatkozni, hiszen a holland középpályás 169 tétmérkőzésen szerepelt a valaha volt legnagyobb Ajaxban, majd 233 meccsen a Barcelonában. A két csapatban összesen 92 (38+54) gólt ért el. Tüdőkapacitása rendkívüli, az pedig, hogy hogy egyszerre jellemezte a szerelő- és irányító készség, valamint a gólérzék, egyenesen páratlan volt.

Fejjátékával ugyancsak kiemelkedett, és felhívta magára a figyelmet azzal is, hogy a válogatottban a 13-as számú mezben játszott. A másik Johan, Cruyff, akivel együtt futballozott Amszterdamban és Barcelonában is, a 14-es dresszt viselte.

Amúgy Cruyffot hívták I., Neeskenst II. Johannak.

Együtt robbantak be az Ajaxszal, amely 1971 és 1973 között egymás után háromszor hódította el a BEK-et. A három évadban az amszterdami szupersztárok 25 meccset játszottak, ezek közül 22-t megnyertek, kettőt döntetlennel zártak, és csak egyet veszítettek el.

Az Atlético Madrid 1-0-ra győzött az 1971-es elődöntő első találkozóján. A Stuy – Suurbier, Vasovic, Blankenburg, Hulshoff – Neeskens, Gerrie Mühren, Rijnders – Swart, Cruyff, Keizer összetételű Ajax Amszterdamban 3-0-val vágott vissza. A döntőben pedig Puskás Ferenc edző Panathinaikoszát múlta felül 2-0-ra.

A tripla után az 1974-es vb legnagyobb favoritja a holland csapat volt. A döntőbe jutásért azonban szembe kellett néznie a címvédő brazil együttessel. Dortmundban két gól esett, az elsőt Neeskens, a másodikat Cruyff lőtte. Majd a döntő második percében Neeskens tizenegyesével vezetést szerzett a Jongbloed – Suurbier, Haan, Rijsbergen, Krol – Neeskens, Jansen, Van Hanegem – Rep, Cruyff, Rensenbrink összeállítású válogatott, de az NSZK legjobbjai 2-1-re fordítottak.

Négy év múlva Cruyff nem utazott el Argentínába, ahol tombolt a gyilkos szélső jobboldali Videla-rezsim, így a két Johan közül csak Neeskens vívott újabb döntőt, de a hollandok megint kikaptak, ezúttal a mindvégig botrányosan megtámogatott argentin csapattól.

Neeskens felidézte:

Johan Cruyff azt mondta nekem, hogy az 1974-es csillogást lehetetlen megismételni, vagyis az újabb fellépés inkább leszereplés, mint feljebb emelkedés lehet. Hittem is, nem is. Aztán 1978. június 25-én kezdtem igazat adni régi barátomnak.

Addig azonban volt egy európai Szuperkupa-párharc, amelynek második felvonásán az Ajax 6-0-val intézte el a Milant, Neeskens szerezte a harmadik gólt. „Homokzsák volt a Milan” – írták. Ezzel teljessé vált az Ajax-tár, hiszen a különleges csapat 1972-ben a klub Világkupát is elnyerte a hétszeres Libertadores Kupa-győztes argentin Independientével szemben (1-1, 3-0).

Neeskens barcelonai éveinek legnagyobb eredménye az 1979-es KEK-didadal volt. Az Artola – Zuviria, Migueli, Costas (Francisco Martinez), Albaladejo (De la Cruz) – Neeskens, Vicente Sanchez, Asensi – Rexach, Krankl, Carrasco összetételű katalán együttes a frenetikus bázeli döntőben 4-3-ra győzött a Fortuna Düsseldorf ellen. A felejthetetlen találkozó számunkra arról is emlékezetes maradt, hogy Palotai Károly játékvezető dirigálta.

Majd 1979-ben Cruyff a Los Angeles Aztecshez, Neeskens a New York Cosmoshoz szerződött.

Újdonság lesz, hogy egymás ellen játszunk

– tréfált a két Johan.

Neeskens öt évet töltött az Államokban, és már az első két szezonban komplett világválogatottban szerepelt hétről hétre. A Cosmoshoz tartozott a brazil Carlos Alberto, Oscar, Francisco Marinho és Pelé király, a német császár Franz Beckenbauer, a holland Wim Rijsbergen, a belga Franky van der Elst, a paraguayi Roberto Cabanas és JulioCesar Romero, a jugoszláv Ivan Buljan és Vladislav Bogicevic, az olasz Giorgio Chinaglia.

Ezek a fiúk úgy érezhették magukat, mint Kolumbusz Kristóf: meghódították Amerikát. Meg a világot. A hetvenhárom éves korában elhunyt all round Neeskensszel együtt.

Az iskolát teremtő játékost búcsúztatva azzal vigasztalom magam: látom még őt. Nem felvételről. A valóságban. A pázsiton ugyanis – bármennyit támadott is védekező középpályásként – mindenhonnan visszajött.

Kapcsolódó

Gyászol a holland futball, váratlanul meghalt Johan Neeskens

A kétszeres vb-ezüstérmes labdarúgó 73 éves volt.