„A világbajnokság kísértésként tört be az életükbe, és valójában legtöbbjük nehezen birkózott meg vele” – írta Jürgen Leinemann 1998-as Herberger-életrajzában. A kiváló szakember a cím elnyerése utáni években igyekezett támogatni világbajnok játékosait, amikor azok élete rossz irányt vett, de sajnos nem mindenkinek tudott segíteni.
A csapatkapitány Fritz Walter öccse, Ottmar például Herbergernek köszönhette életét. A pályafutása befejezése után egy benzinkút üzemeltetésével foglalkozó egykori csatár 1969-ben tönkrement, és miután a felesége öngyilkossági kísérletet követett el, ő is megpróbált önkezével véget vetni az életének. Felvágta az ereit, azonban a kísérlet nem sikerült, és miután túlélte, egykori edzője odarohant a betegágyához, és gondoskodott róla.
Ottmar Walter egyike volt azoknak, akik Bern előtt már sok mindent átéltek: ő például a második világháborúban – miután hajóját elsüllyesztették az Atlanti-óceánon – 1944 szeptemberétől 1946 októberéig hadifogságban volt és testileg-lelkileg súlyosan megsérülve ért. A sivár korszakból hirtelen vált egyik napról a másikra hőssé. Végül 89 évesen, 2013-ban halt meg.
Hepatitis, mint vb-szuvenír
Azonban nem minden világbajnok kapott hosszú életet. A frankfurti Richard Herrmann halt meg először a 18 fős csapatból: mindössze nyolc évvel a vb-döntőt követően, 39 évesen, májzsugorodásban.
2004-ben a Financial Times Deutschland (FTD) című német lap Doppingárnyak a berni csoda fölött címmel számolt be az ARD televízió Report című műsoráról, amelyben azt állították, hogy a német csapat tagjai teljesítménynövelő szert használtak. A műsorban megszólaltattak egy pályagondnokot, aki a németek öltözőjében üres ampullákat talált a vízlefolyó rácsa mögé rejtve, a csapat orvosa, Loogen azonban csak azt ismerte el, hogy a játékosok C-vitamin-injekciókat kaptak.
Mindenkinek megvan a saját ivástörténete
Ami biztos, hogy a csapatból 1954 őszén mindenki megbetegedett akut hepatitis B-vel vagy C-vel, amit Helmut Rahn valószínűleg egy dél-amerikai turnéról hozott magával még a Rot-Weiss Essennel. Miután a sterilitásnak hírét sem tudták – az Aerzteblatt.de azt írta, csupán annyi történt, hogy két szúrás között az orvos rövid időre forró vízbe mártotta a fecskendőt – ennek elég nagy a valószínűsége.
Egyes játékosok halála közvetlenül erre a betegségre vezethető vissza. De mindenkinek megvan a saját ivástörténete is, Rahnnal a főszerepben
– írta Tobias Escher a csapatról szóló, 2024-ben megjelent könyvében.
Rahn túlélte a sárgaságot, de nem vetette meg az alkoholt: egyszer ittasan árokba hajtott autójával, majd rátámadt egy rendőrre, ezért tíz nap börtönbüntetésre ítélték. Majd 1961-ben ittas vezetés miatt ismét rács mögé került.
Aki a vb-éremmel fizetett
A védő Werner Kohlmeyer tragédiája példátlan, lánya szerint az apja és néhány társa egyszerűen nem volt felkészülve arra, hogyan kell kezelni a hírnevet. A pályán megbízható játékos a magánéletben mindent elveszített a visszavonulása után: az állását, a házát, a feleségét és gyermekeit.
Alkalmi munkákból élt, alkoholfüggővé vált, és állítólag a vb-érmét is elkótyavetyélte, amikor azzal fizetett egy bárban.
Minden pohárral újra világbajnok leszel
– ez volt a kedvenc mondása. 1973-ban már nagyon rossz egészségi állapotban volt, de Fritz Walter unszolására még megjelent egy találkozón. Egy évvel később, mindössze 49 évesen szívelégtelenségben halt meg.
