A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
Ha egy futballimádótól megkérdezzük, mi történt húsz éve az Európa-bajnokságon, kapásból rávágja: a német Otto Rehhagel vezette Görögország lett az aranyérmes. Azt azonban talán senki sem tudná megnevezni, hogy ki segítette őt a munkában. Történet egy háttérben megbúvó kisemberről, aki a német harmadosztályban edződött, majd a Hertha másodedzőségét hagyta ott, hogy történelmet írjon. Eb-történelem, 12. rész.
A 2004-es Európa-bajnokság egy előre nem várt meseszerű fordulatot tartogatott a végére. A sztárcsapatok sorra elbuktak, Spanyolország, Olaszország és Németország a csoportkörben, Anglia és Franciaország a negyeddöntőben vérzett el, végül az antifutballt bemutató Görögország zsebelte be tornagyőzelmet, miután a döntőben Angelosz Hariszteasz fejesével legyőzte Portugáliát.
Eddig a történet ismert, a német szövetségi kapitány, Otto Rehhagel olimposzi magasságba emelkedett,
a hazatérő hősöket több mint egymillió ember várta, és a repülőtértől Athén belvárosáig tartó 45 perces utat öt óra alatt tette meg a válogatott.
Az évek során azonban egy emberről kevesebb szó esett: az asszisztens JaniszTopalidiszról, Rehhagel jobbkezéről. Az 1962. november 24-én született sportember tizenéves korában bevándorlóként került Németországba a családjával, és a futballban próbált szerencsét. Ügyes és kreatív középpályásnak tartották, de a harmadosztálynál feljebb sohasem jutott. Játszott az SpVgg Ludwigsburg, a VfR Bürstadt, végül a Starkenburgia Heppenheim csapataiban, utóbbiban fejezte be az aktív játékot 1987-ben.
Amikor abbahagyta a profi focit, edzősködni kezdett. A mainzi, majd a kölni iskolában tanult, közben az Eintracht Esslingen (1989–1993), az SC Geislingen (1993–1996) és a TSG Backnang (1996–1998) csapatainál dolgozott.
„A Hertha edzőjével, Jürgen Röberrel együtt csináltuk a diplomát. Miután megszerezte a kölni UEFA Pro-képzést, felhívott, és elmondta, hogy szüksége van egy asszisztensre. Így jött létre az együttműködés a Herthával” – nyilatkozta az első komolyabb munkájáról, amely 1998-ban találta meg.
Amikor 2001 nyarán Rehhagel lett a kapitány, a berliniek mondták neki, ideális segítő lenne, hiszen van végzettsége, tud görögül és németül. Röber – aki volt játékosa Rehhagelnek – még telefonszámmal is tudott segíteni, ő pedig telefonált. „Otto annyit mondott, még nem döntött a másodedzőjével kapcsolatban, de küldjem el a papírjaim” – mesélte.
Rehhagel a vb-selejtezőn egy 5-1-es finnországi vereséggel debütált, amely után felhívta Topalidiszt.
Először azt hittem, valamelyik barátom szórakozik velem, de a hívó fél állította, ő Otto Rehhagel, és másnap találkozni akar velem Berlinben.
Nagyon örültem, ez volt az álmom. Azért voltak edzői papírjaim, hogy klubcsapatnál dolgozzak, de a görög válogatottra nem gondoltam. Elmentem, beszélgettem vele két-három órát. Nem ígért semmit, annyit mondott, hogy értesíteni fog” – mesélte.
A következő mérkőzés már sokkal nagyobbat szólt, Angliában úgy ért el 2-2-es döntetlent a válogatott, hogy Görögország kétszer is vezetett, David Beckham a 93. percben tudott kiegyenlíteni.
„A mérkőzés után Otto ismét felhívott, és azt mondta: »Gondold át! Ismered őket, lehet, gyorsan el is kergetnek minket.« De én addigra már döntöttem, és azt mondtam, ha csak öt hónap adatik meg a válogatott mellett, akkor is jövök. Következett két barátságos meccs, és utána írtuk alá a szerződésem.”
Topalidisz azt érezte, hogy egyrészt szakmailag óriási előrelépés lehet egy nagynevű edző mellett – pláne válogatottnál – dolgoznia,
másrészt kiváló villámhárítóként szolgált a heves természetű, fegyelmezettebb hozzáállást megkövetelő német szakember mellett.
„Kicsit tompítottam a tolmácsolás során, mert ismerem a görögök mentalitását és kultúráját. Ha túl erősen kritizálsz, azt egy görög nem szereti. Én olyan környezetben nőttem fel, de németekkel dolgoztam, tudtam, ki hogyan reagál. Azok a játékosok, akik tudtak németül, néha furcsán is néztek rám, hogy Rehhagel nem is ezt mondta.
Az fontos volt, hogy eljuttassuk az üzenetet mindenkinek. Ha taktikáról volt szó, mindig elmagyaráztam, mit akar a kapitány. De amikor kritizált, talán egy kicsit kevésbé voltam kemény.
Rehhagel-hitből még több önbizalom
Rehhagel egyébként nem zsákbamacskát kapott, hiszen a vb-selejtezőkön a német és a görög válogatott azonos csoportban szerepelt, és a szakember a hazai szövetségtől meghívást kapott az egyik meccsre. Szóval látta a görögöket, és úgy vélte, nem rossz csapat. Amikor ajánlatot kapott, akkor is úgy vélte, ezekkel a játékosokkal talán el tud érni valamit.
„Végig hittünk a csapatban, hogy kijuthatnak az Eb-re. Nem a végső győzelemre, hanem a kvalifikációra. Aztán, amikor kijutottunk, jöttek a kétkedők. Olyankor, ha valaki azt mondta, nem fogunk túl jól szerepelni, Rehhagel mindig hozzám fordult, és azt mondta: »Nem tudják azt, amit mi.« Így is lett.”
Folyamatosan figyelték a játékosokat edzéseken és tétmérkőzéseken. A Panathinaikoszban például öt válogatott játékos szerepelt a Bajnokok Ligájában. Rehhagel azt sulykolta, ha ezek a játékosok képesek legyőzni az Arsenalt és a Barcelonát, akkor miért nem nyernek a válogatottban is?
Folyamatosan hitt a játékosokban, akik pedig befogadták ezt a Rehhagel-hitet, ami tovább növelte az önbizalmukat.
Görögország 2002 októbere és 2004 áprilisa között veretlen maradt, és ugyan az Eb előtt belefutott egy hollandiai 4-0-s, és egy lengyelországi 1-0-s vereségbe, az önbizalom megmaradt. Olyannyira, hogy amikor az első meccset megnyerték Portugália ellen, már a továbbjutásról beszélt mindenki.
A csoda pedig megtörtént, Portugália legyőzése (2-1) után jött egy spanyolok elleni iksz (1-1), majd egy oroszok elleni váratlan 2-1-es vereség, ám ez is elég volt a továbbjutáshoz. A negyeddöntőben Franciaország (1-0), az elődöntőben Csehország is meghajolt (1-0) és jöhetett a finálé.
Védekező stratégiával a csúcsra
Az Eb-k történetében először fordult elő, hogy a nyitómérkőzést és a döntőt is ugyanaz a két csapat játszotta. A portugálok kapitánya, Luis Felipe Scolari hiába gondolkodott úgy, hogy egy támadó szellemű felállással megtörheti a görög ellenállást – tévedett.
Hiába volt 16-4 a lövési és 58-42 a labdabirtoklási arány a házigazda javára, a görögök egyetlen kaput eltaláló kísérlete, Hariszteasz fejese gólt és Európa-bajnoki győzelmet ért.
Aranyérem ide vagy oda, a görög válogatott sok kritikát kapott mondván, túlságosan is a védekezésre rendezkedett be, és megölte a futballt. Topalidisz csak mosolygott ezen.
„Kétszer Portugália volt az ellenfelünk, elég csak annyit mondani, hogy a Porto – a válogatott öt kulcsjátékosával – abban az évben megnyerte a Bajnokok Ligáját, a keretben pedig ott volt még Pauleta, Luis Figo és CristianoRonaldo. Hát ilyen csapat ellen mi mást tehetnénk, mint védekezünk? Aztán Spanyolország, amely akkoriban a világ egyik legjobbjának számított, a csapatában tudhatta Raúlt, Morientest, Puyolt, Casillast. Vagy Franciaország a világ két legjobb játékosával, Henryval és Zidane-nal.
A taktikánkat a logika diktálta, védekező stratégiát kellett követnünk ahhoz, hogy versenyképesek legyünk.
XII. Európa-bajnokság, 2004, Portugália (2004. június 12.-július 4.)
A csoport: Portugália – Görögország 1-2 (0-1) gól: C. Ronaldo (90+3.), illetve Karangunisz (7.), Baszinasz (51.)
Spanyolország – Oroszország 1-0 (0-0) gól: Valerón (60.)
Görögország – Spanyolország 1-1 (0-1) gól: Hariszteasz (66.), illetve Morientes (28.)
Oroszország – Portugália 0-2 (0-1) gól: Maniche (7.), Rui Costa (89.)
Spanyolország – Portugália 0-1 (0-0) gól: Nuno Gomes (57.)
Oroszország – Görögország 2-1 (2-1) gól: Kiricsenko (2.), Bulikin (17.), illetve Vrízasz (47.)
A csoport végeredménye: 1. Portugália 6 pont, 2. Görögország 4, 3. Spanyolország 4, 4. Oroszország 3.
B csoport: Svájc – Horvátország 0-0
Franciaország – Anglia 2-1 (0-1) gól: Zidane (90+1., 90+3.), illetve Lampard (38.)
Döntő (2004. július 4.,): Portugália – Görögország 0-1 (0-0)
Lisszabon, da Luz stadion, 62 865 néző
vezette: Merk (német). Portugália: Ricardo – Miguel (43. Paulo Ferreira), Jorge Andrade, Ricardo Carvalho, Nuno Valente, Figo, Costinha (60. Ruí Costa), Maniche, Deco, Cristiano Ronaldo, Pauleta (74. Nuno Gomes). Szövetségi kapitány:Luis Felipe Scolari. Görögország: Nikopolidisz – Szeitaridisz, Kapszisz, Dellasz, Fisszasz, Zagorakisz, Baszinasz, Katszuranisz, Jannakopulosz (76. Venetidisz), Vrizasz (81. Papadopulosz), Hariszteasz. Szövetségi kapitány: Otto Rehhagel. gól: Hariszteasz (57.)
A döntő góllövőlistájának élmezőnye: 5 gólos: Milan Baros (Csehország) 4 gólos: Wayne Rooney (Anglia), Ruud van Nistelrooy (Hollandia) 3 gólos: Jon Dahl Tomasson (Dánia), Zinédine Zidane (Franciaország), Frank Lampard (Anglia), Henrik Larsson (Svédország), Angelosz Hariszteasz (Görögország)
A teljes torna (2002-04) góllövőlistájának élmezőnye: 9 gólos: Ermin Siljak (Szlovénia), Ruud van Nistelrooy (Hollandia) 8 gólos: Jan Koller (Csehország), Thierry Henry (Franciaország), Milan Baros (Csehország) 7 gólos: Raúl González (Spanyolország), Filippo Inzaghi (Olaszország), Maris Verpakovskis (Lettország), David Trezeguet (Franciaország)