„Az apám 15 éves koromban meghalt, nem láthatta, ahogy debütáltam az első osztályban, nem láthatott világbajnokként, nem találkozott a feleségemmel vagy a gyerekeimmel. Lehetetlen űrt hagyott maga után. abban a pillanatban olyat éreztem, amiről azt hittem, soha életemben nem fogok. Egy apa halálát csak az érti, aki elszenvedte. Most újra felébredt bennem az érzés, hiszen elment egy apa, aki elvitt az első osztályba, világbajnokká tett, aki megismerkedett a feleségemmel és a gyerekeimmel, akivel sokkal több mindent megosztoztam a futballnál” – nyilatkozta Menotti halála után a 41-szeres válogatott világbajnok középpályás, José Daniel Valencia.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A ’78-as csapat kapusa, Ubaldo Fillol megköszönte Menottinak azt, amit Argentínának és általában a futballnak adott.
Személy szerint is hálás vagyok, hogy lehetőséget adtál nekem, hogy két világbajnokságon a kapusod lehessek. A futballforradalmad örökkévaló marad
– írta.
Hasta siempre, querido César. Gracias por todo lo que le diste a @Argentina y al fútbol en general. En lo personal, también agradezco que me hayas dado la posibilidad de ser TU arquero en dos mundiales.
Tu revolución futbolera será eterna. Abrazo del alma para toda su familia. pic.twitter.com/ryl1LQCbXj— Ubaldo Fillol (@ubaldofillol) May 5, 2024
Az Instagramon búcsúzott Mario Alberto Kempes, aki a világbajnokságon gólkirály lett, a hollandok elleni döntőben pedig két találattal kulcsszereplővé vált.
„Nagy szomorúsággal fogadtam César Menotti halálhírét. A futballvilág emblematikus és nagyszerű alakjának távozása pótolhatatlan veszteség. Sokkal több volt, mint egy kolléga, a barátom és egy felbecsülhetetlen mentor volt számomra. A játék iránti szenvedélye, taktikai bölcsessége és alázata játékosok és edzők egész generációját inspirálta. Köztük engem is. Az öröksége megmarad minden gólban, minden meccsen és minden szívben, amely szereti ezt a sportágat” – írta.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az Angliában élő világbajnok középpályás, Osvaldo Ardiles mély fájdalommal köszönt el mesterétől.
„A tanárok tanára. Nincsenek szavaim, hogy kifejezzem, ki is volt ő. Megelőzte a korát, sokkal-sokkal több, mint egy edző…. a futballapám. Nyugodj békében, Cesar!”
Con profundo dolor… Hasta siempre Maestro. Maestro de los maestros. No tengo palabras para poder reflejar quien fue Cesar. Un adelantado a su epoca. Mucho mas … mucho mas que un Tecnico. Mi padre futbolistico. Mucho de mi se ha ido hoy con el. Descansa en paz Cesar. pic.twitter.com/HR7MN5oN3U
— osvaldo ardiles (@osvaldooardiles) May 5, 2024
Bandatagból Pelé csapattársa
Menotti a hivatalos iratai szerint 1938. november 5-én született Rosarióban, bár egyszer azt nyilatkozta, hogy valójában október 22-én született, csak a szülei napokat vártak, amíg bejelentették és bejegyezték a megérkezését.
Édesapját nagyon fiatalon veszítette el, szerencséjére két barátja felkarolta, ugyanis közel volt ahhoz, hogy a züllés útjára lépjen. Iskolakerülővé vált, de új támogatói gondoskodtak róla.
„Arra kényszerítettek, hogy járjak az órákra. Öltönyt viseltem, úgy fésültem a hajam, mint az idősebbek, hogy beengedjenek felnőtteknek szóló helyekre” – emlékezett vissza.
„Peronista voltam, a környéken tevékenykedtem” – ismerte be. Emiatt kétszer is rálőttek a házukra, de többször le is tartóztatták. Egyszer például falra írt üzenetek miatt, de hiába próbálta tagadni a hatóságok előtt.
„Azt mondták, a magasságom miatt csak én írhattam, és a kézírás megegyezett a felvételi kérelmemen láthatóval. Olyan banda voltunk, amely mindig balhézott, ha a dolgok nem úgy mentek, ahogy mi akartuk” – mondta az El Flaco (Sovány) becenévvel illetett futballista.
A futballpályán is szerette a kihívásokat, csatárként a Rosario Centralban debütált 1960-ban, miután a klub 2500 pesót ajánlott neki fizetésként. Négy szezont töltött ott, összesen 46 gólt szerzett 86 meccsen. Az 1962-es szezonban 15 góllal a harmadik helyen végzett a góllövőlistán, ennek hatására meghívást kapott a válogatottba és 1962. augusztus 15-én debütált Uruguay ellen.
Az 1964-65-ös szezonban, miután több klub is érdeklődött iránta, a Racinghez szerződött, majd a 1965-ös téli átigazolási szezonban lecsapott rá a Boca Juniors. Azonban nem felelt meg a vele szemben támasztott elvárásoknak, így 1967-ben az Egyesült Államokba ment, hogy a New York Generalst erősítse. Amikor csapata 1968. július 12-én óriási meglepetésre 5-3-ra verte a Santost, a hazaiaknál gólt szerző Menottira felfigyelt Pelé, aki meggyőzte, érdemes lenne a csapatához szerződnie.
Már arra gondoltam, hogy edző leszek, de bevallom, nincs is jobb annál, mint Pelével és a többi hihetetlen játékossal lenni
– mondta.
Pályafutása legsikeresebb időszakát ott és akkor élte, a Santossal brazil bajnok, állami bajnok (Paulista) és interkontinentális bajnok lett. Maradt Brazíliában, a Clube Atlético Juventushoz szerződött, ahol 1970-ben visszavonult.
Ismét látványos lett az argentin futball
Az 1970-es mexikói labdarúgó-világbajnokságon aztán elbűvölte a brazil játékstílus, és barátja, Pelé teljesítménye, ezért úgy döntött, hogy edző lesz. Asszisztenseként a Newell’s Old Boysnál dolgozott, majd 1971-ben kinevezték a Huracán edzőjének. A csapat, amely se addig, se azóta nem nagyon szólt bele a nagyok dolgába egy szenzációs támadójátékkal előrukkolva 1973-ban bajnoki címet szerzett.
A média lelkendezett, minden idők egyik legjobb argentin együttesének titulálta, a statisztika pedig megerősítette ebben. A Huracán 32 meccset játszott, 19-et megnyert, csak ötször kapott ki, 62 gólt szerzett és 30 gólt kapott.
„Fantasztikus élmény volt nézni őket. Az argentin futballpályákra visszaköltözött a játék, és negyvenöt év szünet után a tangó ritmusára ismét mosolyt csalt az arcokra” – írta akkor a Clarín, kiemelve, hogy elismertségükre mi sem lehetett jellemzőbb, mint az, hogy amikor 5-0-ra elgázolták a Rosario Centralt, az ellenfél szurkolói is megtapsolták őket.
Menotti pedig száguldott előre a ranglétrán, miután a válogatott leszerepelt az 1974-es világbajnokságon, a távozó Vladislao Cap helyére őt nevezték ki.
Menotti végtelenül romantikus alkat volt. A cérnavékony, láncdohányos férfi a gallérjáig érő, oldalt már őszülő hajjal, a prédára leső sas tekintetével maga volt a bohém argentin életfelfogás megtestesülése.
Baloldali gondolkodású, intellektuális beállítottságú filozófus és művész, aki tökéletesen illett a romantikus hagyományait féltő gonddal ápoló argentin csapat élére. Bár létezett az argentin futballnak egy olyan vonulata is, amely az eredményt minden más fölé helyezte, és hitt benne, hogy a cél szentesíti az eszközt, egy másik erős vonulat önkifejezési eszköznek tekintette a labdarúgást, amely által egy edző vagy egy játékos megfogalmazhatja saját hitvallását” – írta róla Jonathan Wilson írta a Futballforradalmak című könyvében.
Szerelmes volt Maradona játékába, de…
A politikai helyzet azonban nem segítette, az 1976-os puccs révén Isabel Perónt eltávolították, a helyét egy kegyetlen jobboldali katonai junta vette át.
„A katonaság mindent tudott rólam, és minden hónapban felszólította Alfredo Francisco Cantilót, az argentin szövetség elnökét, hogy rúgjon ki. Akkor még nem ismertem Cantilót, hiszen a peronizmus elvitt. De megmentett. Ugyan beadtam a felmondásomat, de elutasította. Ő volt a leghűségesebb az összes vezető közül, akiket ismertem. És megvédett” – mesélte később.
Menotti próbálta magát függetleníteni a történtektől, őt csak az érdekelte, hogy az utóbbi évek holland csúcsfutballját hogyan lehetne felülmúlni. Úgy vélte, ennek egyetlen módja van, ha a játék tempóját felgyorsítják. Nem csak a meccseken, de az edzéseken is.
Az edzések célja nem más, mint hogy maximálisra növeljük azt a sebességet, amely mellett még pontosan végre tudjuk hajtani a feladatunkat
– vélte.
Az eredmények szépen alakultak, az 1978-as hazai vébén pedig az elvárások az égbe szöktek: a cél már az aranyérem volt. Persze kisebb problémák adódtak, de Menottit az sem vágta földhöz, hogy miután 1978. május 22-én közölte Diego Maradonával, nem számít rá a vébén, a 17 éves csillag bejelentette a visszavonulását…
„Nem bántam meg soha. Abban a pillanatban azt tettem, amit úgy gondoltam, hogy meg kell tennem. Mindennél jobban vigyáztam rá. Szerelmes voltam Diego játékába, de olyan kicsinek és fiatalnak láttam. Úgy éreztem, választanom kell és azt is tudom, hogy Diego ezt soha nem bocsátotta meg nekem” – kommentálta sok évvel később az El Grafico magazinnak adott interjújában.
Szabadság és nem elnyomás
A világbajnokságon történtek aztán őt igazolták, a csapat remekelt, ugyan az olaszoktól kikapott a csoportkörben, de az összes többi meccsét megnyerte – közte a magyarok ellenit is, ahol a mieinket provokálták, sőt inzultálták is, büntetlenül, miközben a hajrában a fejét vesztő Törőcsik Andrást és Nyilasi Tibort kiállították. Hogy volt kis bunda, sportszerűtlenség, csalás a fináléban, az már történelem: Argentína a kétgólos Kempes vezérletével hosszabbításban 3-1-re verte Hollandiát és megszerezte története első világbajnoki címét.
Menotti – saját állítása szerint – csapata szabadelvű és kreatív játékával mementót állított a katonai junta uralkodása előtti, hasonlóan szabad és kreatív argentin futballnak.
„Mi vagyunk a nép. A kihasznált társadalmi osztályok szülöttei vagyunk, mégis mi képviseljük az egyetlen dolgot, amely legitim maradt az országunkban: a labdarúgást. Nem a drága helyeket elfoglaló katonatisztek kedvéért játszunk.
Mi a szabadságot képviseljük, nem az elnyomást
– mondta állítólag játékosainak a döntő előtt – ahogy a Futballforradalmakban olvasható.
1983-ban távozott, és ugyan dolgozott a Barcelona, a Boca Juniors, a River Plate vagy éppen a Sampdoria edzőjeként és volt mexikói szövetségi kapitány, meg sem közelíthette ’78-as sikerét. Csupán a Barcával ünnepelhetett kisebb trófeákat: 1983-84 között Ligakupát, Király Kupát és Szuperkupát nyert a katalánokkal.
2007-ben vonult vissza az edzősködéstől, bár pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy nem kapott több felkérést. Ő ugyanis nem adta fel a munkát, úgy fogalmazott:
Soha nem megyek nyugdíjba, csak a halál vihet el.
Az elmúlt 10-15 évben azonban már többnyire csak az egészségi állapota miatt került be a hírekbe. 2024. május 5-én súlyos vérszegénység következtében halt meg egy Buenos Aires-i magánkórházban, ahová március 30-án szállították.
