A lebonyolítás nem változott a négy évvel korábbihoz képest, maradt az oda-vissza vágós, egyenes kieséses rendszer, a végén egy négyes döntővel. De ezúttal 17 helyett már 29 válogatott nevezett, köztük Anglia, Olaszország és Svédország. Előbbi kettő azonban már a nyolcad-, utóbbi a negyeddöntőben kiesett.
A négy közé Spanyolország, Dánia, Szovjetunió és a magyar válogatott jutott be. Baróti Lajos csapata az első körben Walest (3-1, 1-1), majd az NDK-t verte ki (2-1, 3-3), a nyolc között a franciák ellen a kettős győzelem is összejött (3-1, 2-1).
Az elődöntőben aztán hiába védett szenzációsan Szentmihályi Antal, és mentette hosszabbításra a spanyolok elleni meccset a 85. percben Bene Ferenc, a ráadásban Amancio, a Real Madrid szélsője eldöntötte a meccset (1-2).
A harmadik helyért Dánia volt az ellenfél, Baróti kapitány pedig úgy döntött, felforgatja a csapatot. A frissítés jót tett, ugyan Bene gólját a 82. percben Carl Berthelsen kiegyenlítette, a hosszabbításban Novák Dezső két gólja bronzérmet ért (3-1).
#RumboALaEuroXdG UEFA Euro 1964: la Generación “Yeyé” de España conquis.. https://t.co/AERRc3y6Tb
Por @luisalf781 pic.twitter.com/Kn5DTgAEeX
— Debate Goleador (@DebateGoleador) May 11, 2016
A döntőt a szovjetek és a spanyolok vívták, Franco tábornok egy finálét már mégsem bojkottálhatott, és végül elégedetten nézte, ahogy Jesús María Pereda és Galimzjan Huszainov korai gólváltását követően Marcelino a 84. percben megszerezte a győztes gólt.
A hazaiak maximálisan elégedettek lehettek José Villalonga szövetségi kapitánnyal, aki addigra az egyik legjobb európai edzővé nőtte ki magát, de, ahogy váratlanul felbukkant, úgy el is tűnt, mindössze 12 év jutott neki a csúcsfutballban.
Katonai múlttal a futballba
José Villalonga Llorente 1919. december 4-én született Córdobában, profi játékossá sohasem vált, csupán szülővárosa másodosztályú csapatának kapusaként játszott. Elég korán felhagyott a sporttal, és a katonai hivatást választotta, a hadseregben alezredesi rangig vitte.
30 évesen, 1949-ben megszerezte az edzői papírt, három évvel később pedig a Real Madridtól kapott munkát, és bekerült az első csapat szakmai stábjába. Ezzel részesévé vált a klub második világháborút követő nagy feltámadásának, az addig kétszeres bajnok (1931–32, 1932–33) 21 év után megszerezte a harmadik elsőségét a címvédő FC Barcelona előtt.
A spanyol szövetség 1953. augusztus 1-jén megtiltotta a külföldi játékosok átigazolását, ugyanakkor 1956-ig jöhettek még olyanok, akik külföldön születtek, de spanyol felmenőkkel rendelkeztek – mint például Alfredo Di Stéfano, aki újonc létére 27 találattal egyből gólkirály lett.
Egy ilyen sikeres szezon, majd a következő idény nagyszerű rajtját követően Enrique Fernández váratlanul távozott (hogy kirúgták, vagy közös megegyezéssel történt a szakítás, nem tudni pontosan), de tény, hogy 1954 decemberében váratlan fordulattal Villalongát nevezték ki vezetőedzőnek.
Szárnyaló klubkarrier
Ezzel kezdetét vette egy egészen elképesztő karrier. Villalonga három szezont töltött a klubnál, első évében duplázott, megnyerte a bajnokságot és a Latin-kupát (amelyen Spanyolország, Olaszország, Portugália és Franciaország egy-egy csapata vett részt). A Di Stéfanót, Francisco Gentót, Miguel Munozt, Hector Rialt, később Raymond Kopát soraiban tudó együttes ugyan a következő szezonban csak bronzérmes lett, ugyanakkor történelmet írt, hiszen az 1955–56-ban rajtoló Bajnokcsapatok Európa Kupáját megnyerte.
Utolsó szezonjában triplázott, a bajnoki cím és a BEK-címvédés mellett ismét behúzta a Latin-kupát.
Három év után távozott a Real Madridtól, és a spanyol szövetségben kapott feladatot, az ifjúsági csapat irányítása mellett a felnőtt válogatott fizikális felkészítésért volt felelős. 1959 júliusában csatlakozott az Atlético Madridhoz, és miután Ferdinand Daucík nem sokkal az 1959/60-as szezon kezdete után lemondott, átvette a csapat irányítását.
Az Atlético szárnyalni kezdett, sorrendben 5., 2. és 3. lett a La Ligában, kétszer megnyerte a Király Kupa elődjének számító Copa del Generalísimót, 1962-ben pedig a Fiorentina legyőzésével elhódította a Kupagyőztesek Európa Kupáját is.
Csak a fiatalítás
Miután a válogatott csúfosan leszerepelt a chilei világbajnokságon (a csoportban Mexikót legyőzte, de kikapott Csehszlovákiától és Brazíliától, így kiesett), a szövetség nem marasztalta az erre a három meccsre lehetőséget kapó Helenio Herrerát, és 1962. szeptember 26-án kinevezte szövetségi kapitánynak Villalongát (aki a szezon végéig az Atléticónál is állásban maradt).
Minden csapatánál szigorú munkamódszereiről, katonai fegyelméről és maximalizmusáról volt híres, így, miután bemutatkozó meccsén a válogatott 6-0-ra legyőzte Romániát, majd a visszavágón kikapott 3-1-re (a továbbjutást értelemszerűen nem veszélyeztette), játszott egymás után három döntetlent, és 1963. június 13-án, Madridban belefutott egy súlyos, 6-2-e vereségbe Skócia ellen, azonnal lemondott.
Szerencsére nem fogadta el a vezetés, ő pedig drasztikus változtatásokat hirdetett meg.
Meg kell válni az idősebb klubcsillagoktól. Di Stefanónak és társainak a klub a fontosabb, nem érdemes a válogatottban számolni velük
– idézte a szakembert a Magyar Ifjúság.
Így alakult ki az új keret, amelyben a Real Madrid mindössze két játékossal (Ignacio Zoco, Amancio Amaro) képviseltette magát, és ahová azért két 29 éves csillag, Luis Suárez (Internazionale) és Del Sol (Juventus) is befért.
Nem nagy csapat és nem a legjobb?
A válogatott Észak-Írország, majd Írország legyőzésével bejutott a négyes döntőbe, amelynek rendezési jogát az UEFA azzal a feltétellel ítélte oda a spanyoloknak, hogy nem renitenskedhetnek úgy, mint négy évvel korábban, amikor Franco tábornok nem engedte meg, hogy a negyeddöntőben a Szovjetunió ellen játsszanak.
A lehetőség túl jónak ígérkezett, hogy Franco és propagandája otthon vegyen revánsot a szovjet ellenségen: a felek a fináléban találkoztak is, és a 79 115 nézővel zsúfolásig megtelt a madridi Bernabeu Stadionban Spanyolországot Európa-bajnokká koronázták. Ez volt a válogatott legnagyobb sikere az 1920-as olimpiai ezüstérem óta.
Állítólag Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet pártfőtitkár majd szétrobbant a dühtől, amiért Franco boldog arcát látta a tévében, ezért berendelte magához Konsztantyin Beszkov szövetségi kapitányt, elmagyarázta neki a küldetése kudarcát, majd kirúgta.
„A spanyolok elsősorban merész csapat-átalakításuknak köszönhetik a győzelmüket. José Villalonga »eldobta« a nagy neveket, és fiatal labdarúgóival a spanyol labdarúgás eddigi legnagyobb sikerét érte el. A siker titka volt még Suarez, a játékmester; a fegyelmezett csapatjáték; a megfelelően alkalmazott taktika okos ritmusváltásokkal, amikor 4-2-4-ből pillanat alatt mentek át 3-1-6-ba, majd, ha kellett, vissza az 5-3-2-be. Ezzel verték meg a magyar csapatot is” – írta összegzésében Hoffer József későbbi szövetségi kapitány a Sport és Tudomány című folyóiratban.
Korai visszavonulás
Az Eb-győzelem után Villalonga még két évig állt a válogatott élén, célja az volt, hogy kvalifikálja magát az 1966-os angliai világbajnokságra, és ott nagy eredményt érjen el.
Én vagyok az egyetlen, aki hiszi, hogy a futball csak játék. A többiek, úgy tűnik, mintha a páviai csatára készülnének
– jelentette ki a vb előtt. De másik híres mondása szerint ők mindig futballozni akartak, nem pedig birkózni.
A kvalifikáció sikerült, de maga a torna nem: ugyan Svájcot sikerült legyőzni 2-1-re, de Argentína és az NSZK ugyanilyen verést mért a csapatra, amely már a csoportkörben kiesett.
A szakember ezzel búcsúzott a válogatottól, összesen 22 mérkőzésen ült a kispadon, 9 győzelmet, 5 döntetlent és 8 vereséget ért el. Soha többet nem edzősködött, 47 évesen gyakorlatilag visszavonult, és a szövetségben az edzőképzést irányította. 1973. augusztus 7-én, Madridban halt meg szívinfarktusban.
