Mário Jorge Lobo Zagallo 1931. augusztus 9-én született Atalaia városában. Már iskolás kora óta imádta a sportot, és miközben édesapja arról álmodott, hogy fiából könyvelőt farag, aki majd segít a család textilgyárában, addig bátyja, Fernando közbejárt az érdekében. Neki köszönhetően sportolhatott tovább és azt csinálhatta, amit a legjobban szeret: focizhatott.
Apám nem akarta, hogy futballista legyek, nem engedte. Akkoriban ez nem egy szakma volt, amit tiszteltek. A társadalom nem nézte jó szemmel. Ezért mondom, hogy a futball véletlenül került az életembe
– mesélte egy interjúban, amelyet a brazil szövetség tett közzé.
Először a riói America-RJ játékosa lett, de miután amatőrként űzte a sportot tinédzser éveiben, másra is futotta erejéből és idejéből. Egyrészt imádott röplabdázni, másrészt asztaliteniszezett is, ifjúsági szinten bajnoki címeket is nyert.
1950-ben szerződtette a Flamengo, amely egy évvel később profi szerződést is kötött vele. A csapat új lendületet kapott a fiatal balszélsővel, sorozatban háromszor is állami bajnok lett (1953, 1954, 1955), ő pedig bekerült a válogatottba.
Az 1958-as világbajnokságon vele taktikailag is megújultak a brazilok, a 4-3-3-as felállásban kulcsszerepet töltött be, és neki is köszönhetően sikerült megszereznie az ország első világbajnoki címét. Zagallo egy gólt szerzett, azt is a svédek ellen 5-2-re megnyert fináléban.
Nem sokkal a vb után elhagyta a Flamengót, ahol 205 meccsen 29 gólt szerzett. Ugyan több klub is bejelentkezett érte, végül a Botafogóhoz írt alá. Ott újabb két állami bajnoki címet szerzett (1961, 1962), olyan sztárokkal játszott együtt, mint Garrincha, Didi és Nílton Santos. Tagja maradt az 1962-es világbajnok válogatottnak is.
Nyolc vébén vett részt
Hónapokkal azután, hogy 1966-ban visszavonult, a Botafogo edzője lett, amelyhez háromszor is elszerződött. A csúcsot azonban a Flamengo jelentette számára, ahol négyszer vállalt edzősködést, a két nagy klub mellett még a Fluminensével nyert állami bajnokságot.
1970-ben lett brazil szövetségi kapitány, négy év alatt előbb világbajnok (1970), majd vb-4. (1974) lett a válogatottal. Később dolgozott Kuvait, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek nemzeti csapatainál is, hogy aztán 1991-ben visszatérjen a hazai szövetséghez, és három éven át koordinátorként, majd négy évig ismét szövetségi kapitányként dolgozzon.
Egészen elképesztő a világbajnoki mérlege: játékosként kétszer lett világbajnok (1958, 1962), aranyat nyert szövetségi kapitányként (1970) és asszisztensként (1994), ő volt a kapitány az 1974-es (vb-2) és az 1998-as (vb-2.) tornán is, de még 2006-ban is kivette részét a vb-5. szereplésből, mint Carlos Alberto Parreira technikai koordinátora.
Roberto Assaf és Antonio Carlos Napoleao által írt „Brazil válogatott – 90 év” című könyv szerint Zagallo szövetségi kapitányként 135 meccsen vezette Brazíliát (99 győzelem, 26 döntetlen és 10 vereség), az olimpiai csapat szövetségi edzőjeként 19 mérkőzést irányított (14 győzelem, 3 döntetlen és 2 vereség), technikai koordinátorként pedig 72 meccsen volt jelen (39 győzelem, 25 döntetlen, 8 vereség).
Óriási bálvány, hazafi
A 2006-os németországi világbajnokság után nyugdíjba vonult, az utóbbi időben pedig számos egészségügyi problémával küzdött. Tavaly júliusban, légúti fertőzés miatt kezelték kórházban, most pedig – az OGlobo információja szerint – december 26-a óta szorult kezelésre.
Pénteken, 92 éves korában halt meg, a halál okát azonban még nem hozták nyilvánosságra,
„Odaadó apa, szerető nagyapa, ragaszkodó após, hűséges barát, sikeres szakember és nagyszerű ember volt. Óriási bálvány. Hazafi, aki nagyszerű eredményeket hagyott ránk. Hálát adunk Istennek azért az időért, amit vele élhettünk” – áll a közösségi médiában megjelent gyászjelentésben.
Ednaldo Rodrigues, a Brazil Labdarúgó Szövetség (CBF) elnöke hétnapos gyászt hirdetett az egykori játékos és edző emlékére.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„A brazil futball gyászol”
A spanyol Marca a futball legendái közé sorolta Zagallót, hozzátéve, neve örökre ott lesz a sportág halhatatlanjai között. Ugyanebben a szellemben írt a spanyol Mundo Deportivo is, amely szörnyű hírként jelentette be a halálesetet és azt írta: „A brazil futball gyászol”
Az argentin La Nacion emlékeztetett rá, hogy Zagallo volt az egyetlen, aki az öt brazil világbajnoki cím közül négynek is a részese lehetett, amellett, hogy egyike volt annak a három legendának, aki játékosként és edzőként is megnyerte a világbajnokságot.
Ezt rajta kívül csak a német Franz Beckenbauer (1974, 1990) és a francia Didier Deschamps (1998, 2018) mondhatja el magáról.
Amikor először lépett Maracanába, még nem futballcipőben, hanem bakancsban volt. 19 évesen, katonáként
– írta a lap.
A tizenhármas bűvöletében
Zagallóról még egy tény ismert: a brazil futball egyik legkarizmatikusabb alakjánál kevesebb babonás ember akadt a világon. Különös jelentőséget tulajdonított a 13-as számnak, és képes volt bármibe belemagyarázni.
Egyszer elárulta, hogy mindez a feleségétől származik, aki Páduai Szent Antal híve volt, és akinek a halála június 13-án történt. De az esküvőjüket is 1955. január 13-án tartották.
Emellett olyan dolgokra is ráhúzta mindezt, hogy
- először 1958-ban (utolsó két számjegy összege: 5+8=13) és utoljára 1994-ben (9+4=13) volt világbajnok.
- az 1994-es vb-döntőn a végső büntetőt elhibázó olasz Roberto Baggio neve 13 betűs
- 1958-ban a rivális Argentína a 13. helyen végzett , a verseny gólkirálya, Just Fontaine 13 gólt szerzett
- az 1958-as világbajnokságot Svédországban rendezték, a svéd királyság portugálul Reino da Suécia, amit 13 betűből áll
- 1962-ben 13 éves pályafutását töltötte profi játékosként.
- tizenharmadik éve dolgozott edzőként, amikor 1979-ben az al-Hilallal szaúdi bajnok lett.
- 1962-ben és 1994-ben a válogatott egyaránt június 13-án játszott vb-elődöntőt
- az 1958-as elődöntő Brazília 13. világbajnoki győzelme volt.
- a 13. emeleten lakott
- autójának rendszáma 0013 volt
