Interjút adott a Nemzeti Sportnak a sérüléséből felépülő Gulácsi Péter. Az RB Leipzig kapusa részletesen beszélt a nehézségekről, amikkel szembe kellett néznie a rehabilitációja során, a Lipcsén és a válogatotton belüli helyzetéről, valamint arról, hogyan élte meg lelkileg az elmúlt egy évet, amikor nem védhetett.
Gulácsi 2022. október 5-én sérült meg egy Celtic elleni Bajnokok Ligája mérkőzésen. A diagnózis: térdszalagszakadás. A kapus tudta, hogy nem térhet vissza egyhamar a pályára, azonban ennyire hosszadalmas felépülési időszakra nem számított:
„Minden a terv szerint haladt, amikor az operációt követő hatodik héten belázasodtam. Éppen akkor, amikor elkezdtük terhelni a térdemet, amikor már mankó nélkül próbáltam közlekedni, ezért eleinte arra gyanakodtak az orvosok: a terhelés okozza a lázat. Ám csak nem ment lejjebb, néhány nap múlva vért vettek tőlem, és amikor a lázam tíz napja nem csökkent, kiderült, hogy ritka, bakteriális fertőzés támadta meg a térdem. Nehéz volt megélni, hogy újabb beavatkozásra van szükség.
Úgy toltak be a műtőbe, hogy nem tudták biztosra az orvosok, futballozhatok-e még a jövőben, vagy vége a karrieremnek. Ezt nem volt könnyű megélni lelkileg, de azt mondták utólag, óriási szerencsém volt, hogy az újonnan beépített szalagot elkerülte a fertőzés – az tulajdonképpen a karrierem biztos befejezését jelentette volna.
Októberben megsérültem, novemberben már mozoghattam volna, karácsonyig mégis csak feküdnöm lehetett, és a fertőzés miatt sokkal rosszabb állapotban voltam ekkor, mint az első, októberi műtétemet követően.”
„Nem vagy olyan fontos, mint amikor a kapuban állsz”
Gulácsi számára ez az időszak nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is megterhelő volt. A magyar válogatott veretlenül megvívott Eb-selejtező sorozatát teljesen ki kellett hagynia, míg Lipcsében a sérülése alatt megbízható és jó teljesítményt nyújtott Janis Blaswich, aki így mára elsőszámú kapussá lépett elő a Bundesliga-csapatban:
„A meccsnapok nagyon nehezen teltek, és bevallhatom: nemigen néztem a mérkőzéseket. Úgy gondoltam, túlságosan megviselnének. Az eredményeket természetesen tudtam, az összefoglalókat megnéztem, de tudatosan távol akartam tartani magam az eseményektől. Amikor a csapatoddal minden héten német bajnokit, Bajnokok Ligája- vagy Német Kupa-mérkőzéseket játszol, fontos láncszeme vagy a gépezetnek – ez volt az életem hét évig. Aztán kívülről azt nézed, hogy ez a gépezet megy tovább, jól megy a csapatodnak és a helyedre lépő kapusnak is.
Eleinte nagyon furcsa volt, mára megértettem, hogy mindig a következő mérkőzés a fontos, azt kell megnyerni, erre figyel mindenki, így nincs idő és kapacitás sem arra, hogy azzal foglalkozzanak, annak a lelkét ápolgassák, aki nem tud szerepet vállalni az eredmények elérésében. Egyszerűen nem vagy olyan fontos, mint amikor a kapuban állsz, és idő kellett ahhoz, amíg ezt el tudtam fogadni.
„Rossi érdeklődött felőlem a legőszintébben”
A családja és barátai támogatás mellett a válogatott szövetségi kapitányára, Marco Rossira is számíthatott a rehabilitációja alatt:
“Ha egyetlen embert kellene megneveznem, aki a legtöbbet és szerintem a legőszintébben érdeklődött felőlem, az ő. Gyakran keresett és nem azt kérdezte, miként halad a rehabilitációm, milyen a térdem, hanem azt: hogy vagyok? Hogy érzem magam lelkileg? Rengeteget számított, hogy behívott a keretbe szeptemberben, amikor még nem is játszottam mérkőzést, nagyon feltöltött, hogy ott lehettem Telkiben a srácokkal.”
Merre tovább?
Gulácsi szeptember végén, közel egy év után tért vissza térdsérüléséből. Azóta csupán két kupamérkőzésen védett, és bár Marco Rose már az előző Bajnokok Ligája-forduló előtt jelezte, hogy az utolsó csoportmeccsen, a Young Boys ellen Gulácsi áll majd a kapuban és fontos tagja a csapatnak, nem sok játéklehetőségre számíthat ebben a szezonban, ezért felvetődött a kölcsönjáték mint lehetőség, aminek a valószínűségéről így nyilatkozott:
„Egyelőre eddig két kupameccsen védhettem – úgy érzem, ilyen hosszú kihagyás után, felkészülési mérkőzések és meccsritmus nélkül is magabiztos, jó teljesítményt nyújtottam. Azt tudomásul kell vennem, hogy ezen a szinten rendkívüli eredménykényszer alatt működnek a klubok, és kizárólag a csapat érdeke a fontos, nem számítanak az egyéni érdekek, itt nincs három-négy mérkőzés csak arra, hogy én újra játékba lendüljek. Érzelemből dönteni vagy kapkodni nem szabad, és közben a családomra is gondolnom kell. Arról nem is beszélve, valószínűleg a klub sem engedne el. Ezért egyelőre szinte biztos, hogy a télen Lipcsében maradok.”
Dibusz számíthat a segítségére
A jövő évi németországi Európa-bajnokságon természetesen szeretne a kapuban állni, de tudja, hogy Dibusz Dénes most a válogatott első számú kapusa, aki számíthat majd a segítségére, ha a szövetségi kapitány úgy dönt, hogy vele fog kezdődni a nemzeti tizenegy:
„Dénessel nagyszerű a kapcsolatunk, és hosszú időre nyúlik vissza a közös Eb-történetünk: 2016-ban együtt ültünk a kispadon Király Gábor mögött, a következő torna előtt én védtem végig a selejtezőben, így 2021-ben én állhattam a kapuban az Európa-bajnokságon. Jelenleg Dénes van jobb helyzetben, és ha ez így marad, ugyanúgy segítek neki, ahogyan annak idején én támaszkodhattam rá.
A legfontosabb az, hogy a csapat sikeres legyen!
