Az 1937. március 19-én született szakember 1955 és 1969 között öt klubban futballozott középhátvédként, majd edzőként kezdett el dolgozni. A nevét mindenki ismerte Olaszországban, pedig nem kápráztatta el sikerekkel a szurkolókat. Igaz, nem is kapott igazi sztárcsapatokat.
A technika a gazdagok, a taktika a szegények kenyere
– jelentette ki egyszer.
Amikor azt mondták neki, hogy ő a szegények Giovanni Trapattonija, hiszen a legtöbbször alacsonyabban jegyzett csapatokat irányított, akkor azt válaszolta:
Nem, Trapattoni a gazdagok Mazzonéja.
Több élvonalbeli és másodosztályú klubnál dolgozott, legjobb eredményét a Fiorentinával érte el, amellyel bronzérmet szerzett 1976–77-ben. 1993-1994-ben teljesült az álma, hiszen szülővárosa, az AS Roma hívta, ahol egy fiatal tehetség, bizonyos Francesco Totti felfedezője volt, ő építette be a kezdőcsapatba a későbbi világbajnokot. Három szezont töltött a klub élén, anélkül, hogy jelentős sikert ért volna el.
Ciao Mister.
Ti vorremo sempre un bene immenso 💛❤️
Forza Roma!#ASRoma pic.twitter.com/VyP5vU32ix
— AS Roma (@OfficialASRoma) August 19, 2023
Rövid ideig a Napolit is edzette (1997–98), majd a Bolognával 1998-ban megnyerte az Intertoto-kupát, egy évvel később pedig UEFA-kupa elődöntőig jutott vele.
2000-ben átvette a Serie A újoncának, a Bresciának irányítását, ahol Roberto Baggio, majd később Andrea Pirlo, Luca Toni és Pep Guardiola edzője is volt. Pályafutását 2006-ban Livornóban fejezte be.
A Gazzetta emlékeztetett arra, hogy Mazzone rekordját valószínűleg még évtizedekig nem dönti meg senki: az élvonalban 792 mérkőzésen ült a kispadon (egyes források még öt playoff-mérkőzést is beleszámolnak, amivel 797-re emelkedik a szám). Utána Nereo Rocco (787), Giovanni Trapattoni (689) és Nils Liedholm (644) áll, a még aktív kollégák közül Luciano Spalletti a hetedik (559).
