Persze, sokan a fél életüket odaadnák egy olyan szezonért, ahol a csapat a Bajnokok Ligája egyenes kiesésébe jut, a bajnokságban pedig harcban áll a dobogóért és a BL-részvételért.
Csakhogy ez a Spursnél nagyon kevés, legalábbis a legelvakultabb szurkolóknak már nagyon tele a hócipőjük azzal a tutista hozzáállással, amit Daniel Levy elnök képvisel. Az üzletember 1998-ban bukkant fel először a klub körül, kétszer is megpróbálta megvenni Alan Sugar részét, ez végül az ENIC befektetési cég segítségével össze is jött, és Levy 2001 februárjában átvette az elnöki posztot.
Az ő elképzelése körülbelül annyiban merült ki, hogy a csapat mindig az élvonal felsőházában legyen. Többnyire van olyan erős a keret, hogy a legjobb négy közé bejusson, de hiába szerződtetett olyan kaliberű menedzsereket, mint Terry Venables, Jacques Santini, José Mourinho vagy Mauricio Pochettino, sztárjátékosok nem érkeztek.
Ha csak az előző 13 szezont vizsgáljuk, azt látjuk, 12 alkalommal a csapat a top hat között zárt, nyert egy ezüstöt (2016–17) és két bronzot (2015–16, 2017–18). Azonban a 2020–21-es mélypont, a hetedik hely (a szezon közben menesztették is Mourinhót), majd a 2021-es szezonkezdet (tíz meccsen öt győzelem, öt vereség) arra sarkallta a vezetést, hogy új alapokra helyezze az egész klubot. Így érkezett 2021 novemberében Antonio Conte.
Csupa önző futballista
Az olasszal tavaly összejött a negyedik hely és a BL-részvétel, az idei szezon azonban már döcögött. Igaz, Conte betegeskedett is, de a Spurs a novemberi Ligakupa-búcsú után márciusban kiesett a Bajnokok Ligájából és az FA-kupából, a bajnokságban pedig már a négy közé jutás is neccesnek tűnik.
Pedig Conte olyan támogatást kapott Levytől, amelyről az elődök, Mourinho vagy Pochettino csak álmodozhattak. Kérésére már 2022 telén érkezett két játékos a Juventustól, Dejan Kulusevski és Rodrigo Bentancur, majd tavaly nyáron még közel 180 millió eurót költött a klub többek között olyan játékosokra, mint Richarlison (58 millió), Cristian Romero (50 millió) vagy Yves Bissouma (29 millió).
Csak az eredmények nem akartak jönni, Conte pedig nem bírta idegekkel, és miután a Tottenham március 18-án úgy játszott 3-3-as döntetlent a Southampton vendégeként, hogy 13 perccel a rendes játékidő letelte előtt még két góllal vezetett, kifakadt.
Tele vagyunk önző futballistákkal, akik nem teszik bele szívüket-lelküket a futballba. Ezek a játékosok nem akarnak nyomás és stressz alatt futballozni.
Azt mondtam, hogy látni akarom a tüzet a szemükben és a szívükben, de nem láttam. Se az edzésen, se a pályán. Ezzel a lélekkel, ezzel a hozzáállással, ezzel az elkötelezettséggel miért harcoljunk? A hetedik, a nyolcadik, a tizedik helyért? Nagyon ideges vagyok, és mindenkinek vállalnia kell a felelősségét” – mondta.
Az, hogy a klubvezetést is ostorozta, nem véletlen. Levy vezetésével a Spurs egy 2008-as Ligakupa-győzelmet tud csupán felmutatni, semmi mást. De azért sohasem jó ómen, ha a főnökbe belerúg az ember, így Conte repült is.
Félelmetes összeomlás
A szurkolók nagyon várták az április 3-i, hétfői, Everton elleni idegenbeli mérkőzést, hátha a heves olasz nélkül kicsit sikerül felpörögni. Ahogy a The Athletic írta, a drukkerek legalább álmodozhattak arról, hogy az ideiglenesen kinevezett Cristian Stellini irányítása alatt a dolgok egy kicsit másképp alakulnak. Hogy a csapat nem omlik össze a nyomás első jeleire, hogy nem adja fel a kezdeményezést.
Nos, ezek az álmok mintegy 20 perc alatt szertefoszlottak a Goodison Parkban, ahol ugyan a csapat 68 percig nem tudta mit kezdjen az ellenféllel, de aztán emberelőnybe kerülve Harry Kane büntetőjével megszerezte a vezetést.
A gólszerzést követő öt percben ahelyett, hogy megpróbálta volna növelni előnyét a csapat, teljesen kiengedett, ezen időszakban mindössze 17 százalékban birtokolta a labdát. Az Everton kivégzése helyett tálcán kínálta a lehetőséget és bátorította az ellenfelet a feltámadásra. A hazaiak pedig éltek a meglepő eséllyel, helyzetek sorát dolgozták ki, amelyek hozzájárultak az elképesztő statisztikához: az Everton attól kezdve, hogy a 68. percben hátrányba került, uralta a meccset a lefújásig.
Ezen időszak alatt többet próbálkozott gólszerzéssel (6:3), magasabb volt az xG, azaz a várható gólok száma (0,31 – 0,15), többet birtokolta a labdát (52:48), sokkal több labdaérintéssel bírt az ellenfél harmadában (79-22) és az ellenfél tizenhatosán belül (13:3).
Mindezt úgy, hogy Lucas Moura 88. percben kapott buta piros lapjáig emberhátrányban játszott. A 90. percben Michael Keane bombagólja teljesen megérdemelt volt, és az Everton akár meg is nyerhette volna a mérkőzést, mert Hugo Lloris kapus hajmeresztő mozdulattal úgy akart felszabadítani, hogy Tom Daviest találta el, de a labda nem a kapu felé pattant.
Pedig a terv megvolt
A meccs után Stellini nehezményezte, hogy csapata 1-0-s vezetés birtokában, emberelőnyben képtelen volt irányítani a meccset, igaz, a hangneme sokkal kevésbé volt harcias, mint Contéé a Southampton stadionjában.
„Az volt a szándékunk, hogy megtartsuk a labdát, és kivárjuk a megfelelő pillanatot a gólszerzéshez. Voltak helyzeteink, csak éppen a gól hiányzott. Nekem olyan játékosokra van szükségem, akik mozognak és tiszteletben tartják a taktikát. Márpedig a terv világos volt az elképzelésemben, és emberelőnyben ennél jobban is tudunk játszani” – mondta.
Hangsúlyozta, hogy a helyzet nem fog egyik napról a másikra megváltozni, miközben a sajtó feltette a kérdést, mitől is lenne más a helyzet, ha Conte eddigi asszisztense kerül a csapat élére, aki oly elválaszthatatlanul kötődik elődjéhez és annak felfogásához.
A The Athletic azt írta:
Valójában még az idei szezon kétségbeejtően alacsony színvonala mellett is fájdalmas volt nézni a Spurs összeomlását az emberelőnyös vezetésről. Gyorsan mutatniuk kell valamit, ami megkülönbözteti ezt a csapatot a Conte-korszaktól, különben a dolgok elfajulhatnak a szombati, Brighton elleni hazai bajnokin.
Mi lesz veled, Harry Kane?
Ami a folytatást illeti, nem tudni, mi lesz. A nevek röpködnek, ráadásul a Tottenham nincs egyedül a piacon, hiszen a városi rivális Chelsea is edzőre vadászik. Az angol lapok Julian Nagelsmann, Roberto De Zerbi, Luis Enrique, Mauricio Pochettino, Luciano Spalletti és Oliver Glasner nevét dobták be – ebből a névsorból válogathatna a két fővárosi klub.
Ami a keretet illeti, a Spursnél szükség lesz egyfajta átmenetre, bár a frissítés várhatóan nem lesz olyan drámai. A legégetőbb, hogy meg kell találni Hugo Lloris kapus utódját, de a mezőnyben akadnak olyan tehetséges játékosok, akikre lehet építeni, és akikre még a legjobb évek várnak, mint például Cristian Romero (24 éves), Richarlison (25), Dejan Kulusevski (22), Pedro Porro (23), Rodrigo Bentancur (25) és Yves Bissouma (26).
Ami a legnagyobb bizonytalanság, az Harry Kane jövője. A csapatkapitány a legfontosabb ember, a személyiségét és a góljait nem lesz könnyű pótolni, ha a nyáron eligazol.
