Nemzetközi foci

Mancini akár egy teljes olasz válogatottat összerakhat argentin futballistákból

Claudio Villa / Getty Images
Claudio Villa / Getty Images
„A fiú olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek hiányoztak nekünk a válogatottnál. Már egy ideje figyelemmel kísértük, de azt hittük, hogy nem akar jönni. Azonban azonnal igent mondott” – nyilatkozta Roberto Mancini olasz szövetségi kapitány, akinek örömét még inkább fokozta az, ahogy a kiszemelt Mateo Retegui a semmiből berobbant a nemzeti csapatba. Két Eb-selejtezőn két gólt szerzett, és úgy tűnik, nem ő az egyetlen, akire kivetette hálóját a regnáló Európa-bajnok. Hajrá, modernkori honosítás!

Az 1999. április 29-én, az argentin San Fernandóban született játékosról Európában tavalyig alig hallott valaki, akkor is csak a pletykák hívták fel a figyelmet a helyi élvonal gólkirályára, akit a jól értesültek összeboronáltak a Napolival, majd az AS Romával is.

Idén februárban Roberto Mancini meglepetésre nevezte a bő keretébe, majd március 17-én hivatalosan is elküldte neki a meghívót az Eb-selejtezős felkészülésre. Hat nappal később Anglia ellen debütált, és ugyan az olaszok 2-1-re kikaptak, Retegui megszerezte az első gólját. Március 26-án, a máltai 2-0-s siker alkalmával pedig a másodikat.

Ezzel közel 55 év után ő lett az első játékos az olasz válogatottban, aki első két tétmérkőzésén is eredményes tudott lenni: legutóbb ez Pierino Pratinak sikerült az 1968 áprilisában lejátszott Bulgária elleni két Eb-selejtezőn.

De olyan sem sok akadt, aki az első két bármilyen válogatott meccsén betalált: csupán Giorgio Chinaglia (1972), Enrico Chiesa (1996) és Riccardo Orsolini (2020).

Gyeplabdaisten helyett futballista

De ki ez a fiatalember, aki a semmiből egyszer csak előbukkanva lehet, évekre megoldja az égető csatárgondokat? Már az is csoda, hogy Mateóból egyáltalán labdarúgó lett. A család ugyanis elkötelezett sportrajongó, még a labda is stimmel, csak éppen jól kisebb kivitelben.

Édesapja, Carlos „Chapa’ Retegui igazi intézménynek számít az argentin gyeplabdában, hiszen 17 évig szerepelt a válogatottban, játszott három olimpián és háromszoros pán-amerikai bajnok is volt. A csúcsot azonban edzőként érte el, 2012-ben olimpiai ezüstöt szerzett a női válogatottal, négy évvel később, Rióban pedig aranyérmes lett a férfiakkal.

Az édesanya, María de la Paz Grandoli szintén válogatottságig vitte, tagja volt az első argentin csapatnak, amely junior világbajnokságot nyert, míg Mateo nővére, Micalea a két évvel ezelőtti tokiói olimpián szerepelt a második helyen végzett nemzeti csapat tagjaként. Ilyen háttérrel a kis Mateo arra volt predesztinálva, hogy a gyeplabdának szentelje az életét, 17 éves koráig azt is űzte, de aztán úgy érezte, váltani kell.

Lehet, én teljesítem be apám álmát

nyilatkozta, utalva arra, hogy édesapja is futballistának készült, de a tehetségét látva a szülei végül a másik sportág mellett kardoskodtak inkább.

Beérett a sok kölcsönadás

A River Plate-ben kezdett el focizni, de 2016-ban felfigyelt rá Diego Mazzilli, a Boca Juniors scoutja, aki azt javasolta neki, csatlakozzon inkább a rivális ifjúsági csapatához.

Az erős testfelépítésű, 186 centiméter magas, 90 kilogramm súlyú labdarúgót eleinte a középpályán játszatták, majd feltolták a csatársorba, ő pedig elkezdte termelni a gólokat. 2017 decemberében, az Arsenal elleni bajnokin Darío Benedetto, Walter Bou és Óscar Benítez sérülései miatt olyan kevés csatára maradt Guillermo Barros Schelotto edzőnek, hogy Reteguit a kispadra ültette.

Bemutatkoznia azonban csak közel egy év múlva sikerült, 2018. november 17-én, tíz perccel a meccs vége előtt Carlos Tévez helyett pályára léphetett a Patronato ellen. Másfél hónap múlva Schelottót menesztették, a helyére Gustavo Alfaro érkezett, aki az elsők között szabadult meg Reteguitől.

A játékos kölcsönbe az Estudiantes de La Platához igazolt, és bár az első félévben mindössze három meccset játszott, egy új edző, Gaby Milito látott benne fantáziát. 18 meccset játszott, négy találatot szerzett, ám a Boca még mindig nem tartotta elég érettnek, így a következő 13 hónapra (2020 októbere és 2021 decembere között) a CA Talleresnek kölcsönözte ki.

A 61 tétmérkőzés 7 találata sem győzte meg az anyaklubot, amely harmadjára is megvált tőle ideiglenesen, ezúttal a Tigre lett a befutó, amely azóta is áldhatja a sorsot.

Retegui ugyanis egyszer csak berobbant, 2022-ben 19 találattal az élvonal gólkirály lett, a 2023-as idényben is az élen áll: csapata nyolc találatából hatot ő szerzett az eddig nyolc fordulóban.

A szerződése szerint 2024. január 1-től ismét Boca-játékos lenne, de félő, a drukkerek ezt már nem fogják élvezni, mert előbb jut el Európába, semmint másodjára is pályára lépjen Diego Maradona kedvenc klubjának mezében.

Érdekesség, hogy az ügyeit a CT10Management intézi, amelynek tulajdonosa Francesco Totti. Az AS Roma világbajnok legendája már három éve fényes jövőt jósolt a csatárnak, a Repubblica szerint azonban hiába nevezte hihetetlen tehetségnek, se a római klub, se a Sampdoria nem volt hajlandó szerződtetni.

Tavaly a Napoli és az AS Roma figyelte, most a spanyol Atlético Madrid mellett a Lazio és az Inter vizsgálja esetleges szerződtetését. Kicsit gyorsabban kellett volna, mert egyrészt jelenleg a Tigre csapatának opciós joga van végleg megszerezni,

másrészt egy hete még 10 millió euróra taksálták az árát, de a két válogatott góllal máris húszmilliónál is többről beszélnek.

Haaland vagy Batistuta?

Az olasz válogatottnál úgy került szóba, hogy rendelkezik állampolgársággal, noha a nyelvet nem beszéli. De anyai nagyapja Szicíliából emigrált Argentínába, nagymamája pedig Genovából származik, ez pedig elegendő ahhoz, hogy olaszként fusson be nagy karriert.

Ugyan új hazájában komoly kritika érte, mert milyen válogatott futballista az olyan, aki nem beszéli a nyelvet és még az olasz himnuszt sem ismeri. De aztán a góljaival lecsendesítette az ellendrukkereit.

Édesapja egy Erling Haalandhoz hasonló csatárként írta le.

„Mindig is kedvelték az olyan erős és technikás csatárokat, mint Christian Vieri, Marco Van Basten vagy Gabriel Batistuta. Vagy most Zlatan Ibrahimovic és Haaland, Mateo játéka kicsit hozzájuk hasonlít: kétlábas és kifejezetten erős a fejjátéka.”

Mancinit ugyanakkor a kétszeres Copa-győztes, 78-szoros válogatott Gabriel Batistutára emlékezteti, aki Fiorentinában és az AS Romában is ontotta a gólokat.

Nincs elég minőségi olasz csatár?

A futballista szerepelt Lionel Scaloni listáján is, de a világbajnok argentinok szövetségi kapitánya világosan fogalmazott: „Remélem, hogy jól megy majd neki Olaszországgal. Tudtam a tervéről, miután jelezte nekem. Nem mondhattam neki, hogy ne menjen, mert talán behívom majd a válogatottba. És ha később nem teszem meg?

Nem volt meggyőződve arról, hogy itt lesz helye, majd a jövő eldönti, hogy igazam volt-e vagy sem

– mondta a szakember.

Roberto Mancini ugyanakkor úgy érzi, nem nagyon volt más választása.

„Mateo nem véletlenül volt gólkirály, megvannak hozzá a képességei, nagyon is. Még sok mindent meg kell tanulnia, mert egy új csapathoz és társakhoz érkezett, de az, hogy rendelkezik a gólszerzés ajándékával, az rendkívül fontos tulajdonság” – mondta a kapitány, aki az is elárulta, egyszerűen nincs elég minőségi csatár, akik közül választhat.

„Még időt kell adnunk neki, mert most olyan, mint egy diák egy új iskolában: mindent meg kell tanulnia. Nagyon jó lenne, ha a Serie A-ban futballozna, ez több erőt adna neki, meg tudná tanulni a nyelvet, és ennek következtében jobban kommunikálna csapattársaival.”

Amikor azt kérdezték Macinitől, ha lenne lehetősége, keresne-e még hasonló, honosítandó játékosokat, igennel felelt.

„Ez is lehetséges. A Serie A-ban kevés játékosunk van. A svájci válogatottban 20-ból 15-en hasonló futballisták, Belgium ugyanaz, de Franciaország, Németország és Anglia sem tétlenkedik. Néhány évvel ezelőttig erős játékosaink voltak, és nem volt szükségünk hasonló akcióra.

Sőt, a riválisok tették meg velünk gyakran, hogy elvittek olyan játékosokat, akiket mi neveltünk. Mostantól mi is így fogunk tenni.

Az mindenesetre biztos, hogy a csatárposzttal foglalkozniuk kell az olaszoknak. A nemzeti csapatban a legtöbb gólt Gigi Riva szerezte, 35-öt, ő 1974-ben lépett pályára utoljára a válogatottban. Az utódok közül Alessandro Del Piero és Roberto Baggio jutottak ehhez a terméshez legközelebb, ők 27-27 találattal zárták le válogatott karrierjüket. A jelenlegi garnitúra legeredményesebb játékosa a 16 gólos Ciro Immobile, aki már 33 éves.

Meglepő lehet Mancini jegyzetfüzete

A La Gazzetta dello Sport kedden már meg is írta, hogy információi szerint Mancini jegyzetfüzetében még négy név szerepel: Nicolas Capaldo, Giuliano Galoppo, Marco Di Cesare és Gianluca Prestianni.

Közülük csupán Capaldo játszik Európában, jelenleg a Salzburg mezét viseli, idén pedig már összefutott két olasz klubbal is, az AC Milannal a Bajnokok Ligájában, míg az AS Romával az Európa Ligában – utóbbi ellen győztes gólt szerzett február 16-án. A 24 éves középső középpályás ugyancsak a Boca Juniors akadémiájáról került ki, pályafutása során eddig csak az argentin utánpótlás-válogatottban szerepelt.

A 23 éves Giuliano Galoppo is járt a Boca Juniorsnál, de a felnőttek között már a Banfieldben mutatkozott be, 2022 óta pedig a Sao Paulo középpályása.

A 21 éves, középső védőként és középpályásként is használható Marco Di Cesare 2020-ban mutatkozott be az Argentinos Juniorsban, míg a mindössze 17 éves szélső, Gianluca Prestianni a Vélez Sarsfieldből jutott el hazája U17-es válogatottjáig.

Ha ez nem lenne elég, akkor a Tuttomercatorweb még rátett egy lapáttal, a portál szerint ugyanis felmerült még a középső védő Nicolas Valentini (Boca Juniors, 21 éves), a középpályás Tomás Pozzo (Independiente, 22), Gino Infantino (Rosario Central, 19), Juan Sebastián Sforza (Newell’s Old Boys, 21), a szélső Justo Gianni (Newell’s Old Boys, 23) és Pedro de la Vega (Lanús, 22), illetve két csatár, Lucas Beltran (River Plate, 21) és Ignacio Maestro Puch (Atlético Tucumán, 19) neve is.

Eljött az oriundók újabb korszaka

Az olasz labdarúgásban nem ismeretlen az oriundo kifejezés, amelyet olasz felmenőkkel bíró, Dél-Amerikában született emberekre használnak. Akik egy kicsit is ismerik a világfutball és az olasz labdarúgás történetét, tudják, hogy közel száz éve ez a fajta honosítás mennyire nagy jelentőséggel bírt. Ha ez nincsen, akkor lehet, a harmincas években nem is nyer (két) vb-címet Vittorio Pozzo válogatottja.

PA Images via Getty Images A világbajnok olasz válogatott 1934-ben. Álló sor (balról): Gianpiero Combi, Luis Monti, Attilio Ferraris, Luigi Allemandi, Enrique Guaita, Giovanni Ferrari. Elöl (balról): Angelo Schiavio, Giuseppe Meazza, Eraldo Monzeglio, Luigi Bertolini és Raimundo Orsi.

Bizony, az argentin labdarúgók honosításának évtizedes hagyománya van, az 1934-ben világbajnoki címet nyert olasz csapat két kulcsfigurája, Raimundo Orsi és Luis Monti is közéjük tartozott.

A következő nagy hullám az ötvenes-hatvanas években érte el Olaszországot, valószínűleg a vetélytárs spanyolok példájára: a Juventus legendája, az aranylabdás Omar Sivorí volt a legjelentősebb képviselője.

De a honosítások ellenére az 1962-es világbajnokság, sőt az 1964-es, akkor még Nemzetek Európa Kupájának nevezett Eb is nagy csalódást hozott az olaszoknak, és akkor úgy tűnt, oriundókat okolták emiatt. Közel negyven évig nem akadt ilyen labdarúgó, a csendet 2003-ban Mauro Germán Camoranesi törte meg, aki három évvel később, 2006-ban vb-aranyat ünnepelhetett (emlékezetes pillanat volt, amikor a győzelmet követően Massimo Oddo a pályán vágott le pár tincset a játékos hajából).

A közelmúltból Cristian Ledesma, Daniel Osvaldo, Gabriel Paletta, Ezequiel Schelotto és Franco Vázquez kapott így lehetőséget elég feleslegesen.

Retegui a 24. argentin labdarúgó, aki olasz válogatott lett, ő így két mérkőzés alapján kijelenthető, többre fogja vinni.

Olvasói sztorik