Szédítő számokat produkált: 200 mérkőzésen 165 gól a Ligue 1-ben, 152 találkozón 145 a Reimsben. Ezen kívül máig élő rekord, 13 gól az 1958-as világbajnokságon, 10 dugó a BEK 1958/59-es évadában.
A Reims csapatával kétszer nyert francia bajnoki címet: 1958-ban és 1960-ban. Előbb 34, majd 28 góllal segítette együttesét az aranyéremhez. Ezzel együtt úgy volt, hogy az 1958-as világbajnokságon nem kerül a kezdő tizenegybe. Ám megsérült Thadée Cisowski és René Bliard, így Albert Batteux szakvezető nagy nehezen betette.
Mindjárt az első meccsen hármat vágott Paraguaynak (7-3). Aztán kettőt a jugoszlávoknak (2-3). Pöttyintett egyet a skótoknak is (2-1). Majd duplázott az északírekkel vívott negyeddöntőben (4-0), amelyről azt írták: „Fontaine volt a mezőny legjobbja.”
Az elődöntőben a brazilok 5-2-re kiütötték a franciákat, ám 1-1 volt az állás, amikor a francia csapatkapitány, Robert Jonquet összecsapott Vavával, és eltörte a lábát. Noha a pályán maradt – korabeli kifejezéssel: „a jobbszélen statisztált” –, a dél-amerikaiak létszámfölényben gáláztak.
A harmadik helyért vívott meccsen viszont az Abbes – Kaelbel, Lafont, Lerond – Penverne, Marcel – Wisnieski, Douis, Kopa, Fontaine, Vincent összetételű franciák brillíroztak: 6-3-mal intézték el az NSZK címvédő válogatottját. Fontaine négyszer zörgetett be Heinz Kwiatkowski nyugatnémet kapusnak.
Majd ontotta a gólokat a BEK-ben is, főszerepet játszott abban, hogy a Reims 1959-ben döntőt vívott a Real Madriddal. A nemzetközi sajtó azt várta, akkor már a királyi gárdában futballozik, mert a vb után itt, ott is megjelent: „Fontaine a Real Madrid játékosa lesz.” Nem lett.
Viszont a Standard Liége elleni negyeddöntő visszavágóján a 75., majd a 88. percben is gólt ért el, ezzel 3-0-ra alakította az eredményt. Belgiumban Kalocsay Géza edző Standard-ja nyert 2-0-ra, azaz Roger Piantoni „szépítése” után éppen az a dupla kellett a továbbjutáshoz. A stuttgarti döntőt megint 2-0-ra veszítette el a Colonna – Rodzik, Jonquet, Giraudo – Penverne, Leblond – Lamartine, Board, Fontaine, Piantoni, Vincent összeállítású Reims, és visszavágó nem volt…
Ezzel együtt úgy tetszett, Fontaine a vb-bronz után Eb-aranyat szerez, az első Európa-bajnokság négyes döntőjét ugyanis 1960-ban Franciaországban rendezték. Fontaine 1959 őszén előbb a portugálok (5-3), majd az osztrákok ellen (5-2) ért el mesterhármast, ugyanúgy, mint kék mezes bemutatkozása alkalmával Luxemburg legjobbjaival szemben (8-0).
Ám 1960 márciusában lábtörést szenvedett, s mert az Eb-ről Raymond Kopa is hiányzott, a francia csapat 4-2-es vezetésről az utolsó negyedórában 5-4-re ki tudott kapni Párizsban a jugoszlávoktól, majd Marseille-ben 2-0-ra alulmaradt a csehszlovákokkal szemben. (Marseille a hatvanas években Csehszlovákia legkedvesebb városainak egyike volt).
Sérülése után Fontaine soha nem lett az igazi, s nem volt még harminc – huszonkilenc sem –, amikor visszavonult. Ám olyan népszerűségre tett szert, hogy táncdalokat énekelt kislemezekre, a Souffle d’amourt vagy a Je t’amerai toute la vie-t egész Franciaország ismerte, dúdolta, fütyülte.
Yves Montand jobban énekel nálam, de ő nem lőtt annyi gólt, mint én
– emlegette.
Azt is mondta: „Hogy megdöntik-e valaha a vb-rekordomat? Nem hiszem, hogy ez megtörténhet. Nem azért, mert 1958-ban könnyebb volt gólt szerezni. Épp olyan nehéz volt, mint évekkel, évtizedekkel később.”
Ám a modern kor labdarúgásáért – enyhén szólva – nem repesett. Az 1990-es Mondialén volt szerencsém interjút készíteni vele. Egyebek közt azt nyilatkozta:
„Nem érzem túlságosan jól magam, a világbajnokság nem tud fellelkesíteni. A futballt ugyan nem lehet megunni, ám ezen a vb-n sincs igazi futball. Ennek három oka van. Az első: a profi labdarúgás szupersztárjai hallatlanul hosszú és fárasztó szezon után gyűlnek egybe a világbajnokságra, azaz inkább pihenniük, mint játszaniuk kellene. A második: minden együttes elsősorban védekezik. Amíg 0-0 az eredmény, egy pont legalább megvan… Ez a felfogás a harmadik és talán legfontosabb tényezőből következik, tudniillik abból, hogy a világbajnokság gyakorlatilag a nyolcaddöntővel kezdődik. Addig ugyan megrendeznek rengeteg csoportmérkőzést, de ezek színvonalában nincs sok köszönet.
Veszni látszik a futball eredeti lényege, hogy több gólt kell szerezni az ellenfélnél. Pedig nézőként a fordulatokért, a nagyjelenetekért, a gólokért fizetek. Különben nem adok egy centime-ot sem.
Érte ezen az alapon vagyonokat szurkoltak le, annyi gólt szerzett. A válogatottban 21 meccsen harmincat. A 21 nyerő, a 13 nála szerencseszám. Ezúttal tényleg rá lehet kérdezni: Mennyi? Harminc?
