Megint elment egy labdarúgó, aki szinte a mi fiunk is volt, annyi minden kapcsolta a magyarokhoz. A Real Madridban olyan bajnoki mérkőzésen debütált 1962 őszén, amelyen Puskás Ferenc mesterhármast ért el Sevillában a Betis ellen. Az 5-2-es diadalból egy-egy góllal kivette a részét a La Corunából igazolt Amaro Amancio, valamint az a Janko Daucik is, akinek nagynénjét, Annát vette feleségül Kubala László.
Az európai porondon az Anderlecht elleni 3-3-mal mutatkozott be a trükkös jobbszélső. Aztán a brüsszeli visszavágón szomorú részese volt annak, hogy a BEK történetében először ejtette ki a Real Madridot külföldi csapat. A szenzáció mindenekelőtt Fazekas Árpád bravúrjaiból fakadt, a belga együttes magyar kapusa a Heysel-stadionban lehúzta a rolót (1-0).
Úgy nézett ki, Amancio nem hoz sok szerencsét, mert első válogatottsága alkalmával, 1962. november 25-én – a 6-3 kilencedik évfordulóján – a spanyol csapat 3-1-es vereséget szenvedett a románoktól Bukarestben.
Ám 1964-ben Európa-bajnoki döntőbe lőtte a spanyol együttest. Erre nem szívesen emlékszünk, mert az ellenfél a madridi Bernabeu-stadionban a Szentmihályi – Mátrai, Mészöly, Sipos, Sárosi – Nagy István, Komora – Bene, Albert, Tichy, Fenyvesi összetételű magyar válogatott volt. A mérkőzés a 113. percig 1-1-re állt, akkor Amancio bevitte a győztes találatot.
Majd a döntőben a spanyol csapat szintén 2-1-re legyőzte a címvédő Szovjetuniót, hosszabbítás nélkül. Hálából az Aranylabda dobogója így festett 1964-ben: 1. Denis Law (skót), 2. Luis Suárez (spanyol), 3. Amaro Amancio (spanyol). Azt azonban senki nem tudta, a Manchester Unitedban futballozó Law miért előzte meg a két Eb-aranyérmest, aki – vele ellentétben – még BEK-döntőt is játszott abban az évben.
Kilencszer volt spanyol bajnok
Luis Suarez klubcsapata, az Internazionale nyert 3-1-re Bécsben Amancio Real Madridja ellen, a duplázó Sandro Mazzola azon az estén jobb volt Di Stefanónál, Puskásnál, mindenkinél.
Majd 1966-ban sikerült visszavágni az Anderlechtnek és az Internek is. A negyeddöntőben a Real Madrid a brüsszeli 0-1 után otthon 4-2-re győzött, míg az elődöntőben a minimális madridi előnyt (1-0) megtartotta Milánóban (1-1).
A visszavágót Vadas György vezette, aki vadonatúj aranyórát talált szállodai szobája éjjeli szekrényén. Eltette, majd a szabályok szerint sípolt a San Siróban.
A döntőt a brüsszeli Heyselben a belgrádi Partizannal vívta a Real. A később az Ajaxban futballozó Velibor Vasovic a jugoszlávoknak szerzett vezetést, de a szünet után Amancio egyenlített, majd Fernando Serena bevágta a győztes gólt (2-1). A negyven felé közeledő Puskás csak az európai klubtorna első fordulójában szerepelt, de joggal lett BEK-győztes, mert a Feyenoordnak Madridban négyet gurított (5-1).
A spanyol fővárosban Panchónak hívott Öcsi az 1962-es vb-n képviselte második hazáját, Amancio pedig az 1966-os világbajnokságon vett részt. A szélső a háromból két meccsen játszott, a svájciak ellen (2-1) győztes gólt ért el, ám a spanyolok ugyanúgy jártak, mint négy évvel korábban: a csoportmérkőzések után hazautaztak.
A Real Madrid viszont tarolt: a hatvanas években hétszer nyert bajnoki címet, hatszor Amancióval a soraiban. A csatár a következő dekádban még három aranyérmet gyűjtött, s a kilenc elsőséggel – José Antonio Camachóval és Santillanával holtversenyben – a harmadik helyen áll a klub örök rangsorában, a 12-szeres győztes Francisco Gento és a 10-szeres bajnok Pirri mögött.
344 bajnoki, 119 gól
Éppen Gento tavalyi halála után avatták a királyi klub tiszteletbeli elnökévé, ami hasonló elismerés volt számára, mint játékosként a világválogatottság. Az All Star-csapatban 1968 novemberében együtt játszott Albert Flóriánnal, Farkas Jánossal, Novák Dezsővel, Szűcs Lajossal a Picasso – Carlos Alberto Torres, Jurandir (Moreira), Roberto Dias, Everaldo – Gerson, Rivellino – Natal (Paulo Borges), Jairzinho, Pelé, Paulo Cesar Lima (Tostao) összeállítású brazil válogatottal szemben a riói Maracanában.
Az első brazil vb-diadal tizedik évfordulója alkalmából rendezett találkozón a földkerekség krémje így állt fel: Jasin (Mazurkiewicz) – Novák, Sesztyernyov, Schulz, Marzolini (Perfumo) – Beckenbauer, Szűcs, Overath – Amancio(Metreveli), Albert (Rocha), Dzajic (Farkas). A mérkőzést a brazilok nyerték 2-1-re, a nagyvilág gólját Albert fejelte.
Amancio és Farkas 1970 augusztusában Malagán is összefutott. A nyári torna Vasas–Real Madrid mérkőzésének félidejében a spanyol csapat vezetett 1-0-ra, ám a szünetben Machos Ferenc edző kérdőre vonta jó barátját, Ihász Kálmánt:
Meddig villog még ez az Amancio?
A balhátvéd a folytatásban elrendezte az ügyet, és a Tamás – Fábián, Mészöly, Vidáts, Ihász – Müller, Menczel – Tóth Bálint, Puskás Lajos, Farkas, Ladinszky összetételű Vasasból Vidáts Csaba a 88. percben egyenlített. Aztán a 11-es párbajt az angyalföldiek nyerték, ahogyan a Malaga 3-2-es legyőzésével a tornát is.
Amancio a hetvenes évek közepéig villogott, a Real Madridtól 344 bajnoki mérkőzéssel és 119 góllal búcsúzott. A válogatottban 1972-ben, a jugoszlávok elleni 2-2-n szerezte utolsó gólját, és utolsó meccsét ugyancsak a jugoszlávokkal játszotta 1974-ben (0-1).
Majd edzőként felfedezte Manolo Sanchist, Michelt, Emilio Butraguenót. Az utóbbi kettő egyaránt hat, Sanchis nyolc bajnoki aranyat nyert.
