Egy alvó óriás felébresztéséhez egynél több ébresztőóra kell, de mondhatom, hogy az óriás kezd felébredni
– mondta Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) korábbi elnöke még 2007-ben.
Az alvó óriás ebben az esetben az indiai labdarúgás volt, az ébredés pedig egy túlzottan optimista, az ország futballvezetőihez intézett könnyelmű mondás. Azóta Blatter már nem a FIFA elnöke, India pedig nem ébredt fel, pedig több alkalommal is megpróbálták felrázni.
Egyszer jutottak ki a világbajnokságra, de akkor sem játszottak
Mivel Kína lakossága folyamatosan csökken, az idén várhatóan már India lesz a Föld legnépesebb országa 1,4 milliárd lakossal, áll az ENSZ tavaly novemberben kiadott jelentésében. Már az is meglepő, hogy a címet huzamos ideig birtokló Kína mindössze egyszer, 2002-ben szerepelt a labdarúgó-világbajnokságon, de az talán még inkább, hogy India még ennyit sem tud felmutatni.
Egészen pontosan egyszer kijutottak a vb-re, még 1950-ben, de végül visszaléptek. Eleinte arról volt szó, hogy a válogatott több játékosa is mezítláb játszott volna, a FIFA azonban kötelezte őket, hogy cipőt vegyenek fel, ezt viszont többen megtagadták, és inkább lemondták a szereplést. Később kiderült, hogy inkább anyagi okai voltak a távolmaradásnak – a FIFA még fel is ajánlotta, hogy átvállalja a költségek egy részét, India azonban nemet mondott, mivel az olimpia fontosabb volt számukra. Így óriási lehetőséget szalasztottak el.
Az indiai futball más szinten állt volna, ha megtesszük ezt az utat
– mondta Sailen Manna, aki India csapatkapitánya volt az 1948-as londoni olimpián.
Ekkoriban volt az indiai foci csúcsidőszaka, a „majdnem-vb” mellett 1948 és 1960 között négy olimpián is részt vettek, ’56-ban ráadásul negyedik lett a focicsapat az ötkarikás játékokon. Az indiai labdarúgó-válogatott ezután nem jutott ki az olimpiákra, legjobb nemzetközi eredménye egy második hely volt az 1964-es Ázsia Kupán.
Bár a nagyobb eredmények elmaradtak, a 70-es, 80-as években azért csak sikerült megőrizniük legalább a régióban betöltött vezető szerepüket, jól szerepeltek a kisebb sorozatokban is, de az ország nem tudott komoly tényező lenni, még Ázsiában sem. Helyzetük még inkább romlott, miután Ausztrália is befurakodott eléjük 2006-ban, amikor a fejlődés érdekében az óceániai szövetséget maga mögött hagyva az ázsiaihoz csatlakozott.
Voltak kisebb indiai részeredmények – 2011-ben például 27 év után sikerült kijutniuk az Ázsia Kupára – , de a nagy áttörés vagy feltörés rendre elmaradt.
Roberto Carlos vagy Del Piero sem tudta megmenteni az indiai labdarúgást
A legutóbbi nagyszabású fejlesztési koncepció a Lakshya 2022 volt, amelyet az AIFF akkori technikai igazgatója, Robert Bann készített 2012-ben. Az volt a cél, hogy Indiát Ázsia vezető focinagyhatalmai közé emelje, és növelje a futballból származó bevételeket. A koncepció nem volt sikeres, de azért voltak részeredmények, ilyen például a két U17-es vb, a 2017-es férfi és a 2022-es női megkaparintása vagy az AIFF elit akadémiájának létrehozása.
Szintén szerepelt a dokumentumban a megfogalmazott célok között a Szuperliga (Indian Super League), amely 2013-ban el is indult. Sztárok sokaságát nyerték meg a ligának annak érdekében, hogy próbáljanak az országon belülről és kívülről is nézőket toborozni az indiai focinak, közvetve a bajnokság színvonalát is emelni szerették volna.
A kezdeményezés hatalmas siker volt, már ha a dicsőséget csak a nézők számában mérjük, még az indiai vezetőket is meglepte, milyen látványosan nőtt a nézettség a stadionokban és a tévéképernyők előtt is. Ez Indiában átlagosan 24-27 ezres nézőszámot jelentett a meccseken.
A Szuperliga párhuzamosan futott például az addigi bajnoksággal, az I-League-gel, volt több olyan játékos is, aki mindkét sorozatban játszott. A bajnokságot három évig nem ismerte el sem az Ázsiai Labdarúgó Szövetség (AFC), sem a FIFA, mára azonban rendeződött a helyzet, a 2022/2023-s idényre kialakult a négyszintes koncepció, amelynek a csúcsán a Szuperliga van.
Ám ahogy kezdtek elvándorolni a nagyobb sztárok, úgy lett egyre kevesebb indiai a nézőtéren, a válogatott pedig semmit nem profitált abból, hogy világsztárok erősítették a klubcsapatokat. Ez volt az egyik jel, hogy a labdarúgás fejlesztését nem lehet felülről megoldani.
A 24 éves fejlesztési terv
Kalyan Chaubey, az Indiai Labdarúgó Szövetség elnöke a katari világbajnokság alatt egyeztetett a FIFA és az ázsiai szövetség prominenseivel az új indiai fejlesztési projektekről. A beszélgetésen részt vett a korábban az Arsenallal sikert sikerre halmozó Arséne Wenger is, aki a FIFA globális labdarúgás-fejlesztési vezetője.
Ezután az idén januárban ismertették a Vision 2047 elnevezésű hosszú távú koncepciót, amely leegyszerűsítve tulajdonképpen egy célt szolgál: hogy India végre világbajnokságon szerepeljen.
An honest journey towards incredible football in incredible 🇮🇳 India.
We are delighted to share #IndianFootball Strategic Roadmap “Vision 2047”.
Each of us who believe in Indian football will be part of that one team – one goal, one mission and one vision ➡️ #vision2047 https://t.co/OU6Y3jcsg9
— Shaji Prabhakaran (@Shaji4Football) January 7, 2023
Emellett megerősítenék a válogatottak helyét a kontinens élbolyában, 24 év múlva a férfi labdarúgó-válogatottnak Ázsia tíz legjobb csapata között kell lennie, a nőknek pedig a legjobb nyolcban.
A kontinenstorna megrendezését is feláldozták 2047-ért
A FIFÁ-nak is az érdeke, hogy India előbb-utóbb vb-n is megmutassa magát, hisz elképesztő tömegek néznék meg a csapatot egy tornán, még akkor is, ha a népesség csak töredéke kapcsolna oda. Összehasonlításképpen: Kína egyetlen vb-szereplésekor a csapat Brazília elleni meccsét az 1,3 milliárd potenciális néző 14,4 százaléka nézte a tévében, ami közel 180 millió embert jelentett.
Chaubey és a FIFA fejlesztőcsapata, köztük Wengerrel, jelenleg is dolgozik a pontos koncepción, ami egy alulról építkező program lenne. A nagyok sikeréig rövidtávon az ifjúsági és utánpótláscsapatokat szeretnék eljuttatni a nemzetközi, korosztályos tornákra.
Eddig csak a tornát sikerült eljuttatni a játékosokhoz – amikor India U17-es vb-ket rendezett. Házigazdaként egyébként mind a női, mind a férficsapat pont nélkül búcsúzott a csoportjától, ami újabb jele volt annak, hogy nem sztárokat vagy tornákat kell Indiába vinni, hanem a játékosokat kell valahogy „eljuttatni” ezekre a tornákra, és nem csak rendezőként. A fejlesztési terv első lépcsőjének tervei szerint 2026-ra stabil résztvevőnek kell lennie az U17-es vb-n mind a férfi, mind a női válogatottnak.
A minél koncentráltabb munka érdekében India még a 2027-es Ázsia Kupa megrendezésére beadott pályázatát is visszavonta, hogy mindent alárendeljen a fejlesztési koncepciónak.
A női focit is megreformálják
A Vision 2047 egyik központi eleme, hogy meghatározzák az indiai futball filozófiáját.
Mindenkinek egy célja van – világbajnokságon kell szerepelnünk. De mi először azt a filozófiát akarjuk kidolgozni, ami elvezet minket ehhez a célhoz
– mondta Shaji Prabhakaran, az Indiai Labdarúgó Szövetség főtitkára.
Az új filozófia az esélyegyenlőséget is kiemelten kezeli, ezért a női labdarúgást is hasonló volumenben szervezik át, mint a férfit. A bajnokság 2026-ra négyszintű lesz, csúcsán a tízcsapatos első osztállyal. Ezen kívül a labdarúgók díjazását is rendezik majd, többek között minimálbért határoznak meg a női játékosoknak. A női labdarúgás megerősítése csak egy hajszállal tűnik könnyebbnek, hisz jelenleg a válogatott 61. világranglistán, míg a férfiak a 106. helyen tanyáznak.
A tale of two footballers and their fight against gender bias
Read 👉 https://t.co/BQhU466ozA#BackTheBlue 💙 #ShePower 👧 #IndianFootball ⚽ pic.twitter.com/Aa8LeFycom
— Indian Football Team (@IndianFootball) January 26, 2023
A szövetség szándékai szerint 2027-ig legalább 20 államban indítják el a női, ifjúsági korosztályokat is.
A Vision 2047-ben megfogalmazott célok szerint a válogatottnak egyedi stílusa, karaktere kell legyen, amely nemzetközi összevetésben is megkülönbözteti az indiai labdarúgást. Ezt kell majd követnie a legalacsonyabb szinten játszó profi csapatok edzőitől egészen a szövetségi kapitányig mindenkinek.
A francia szakember nemcsak a filozófia kialakításában segít, de a fiatal, tehetséges játékosok felkutatásában és akár leszerződtetésében is kulcsszerepe lesz.
Az államokra is nagy felelősség hárul
Akár a női, akár a férfi labdarúgást nézzük, az egyik legnehezebb munka az elmúlt 75 évben igencsak elhanyagolt állami szintű labdarúgó-szövetségek fejlesztése lesz, amire egyébként a Lakshya 2022 egyáltalán nem fókuszált. Az AIFF szerint ezek lesznek, lennének az indiai labdarúgás-fejlesztés bástyái.
Prabhakaran elmondta, hogy növelni szeretnék az állami szövetségek kapacitását, hogy minél nagyobb tömegeket fedjenek le, és a pénzügyi támogatást is növelnék. Az a cél, hogy 2027-re minden állam szövetsége önálló legyen és bevételt termeljen. Létrehoznának egy értékelési rendszert is, a tervek szerint az itt elért eredmények nagyban meghatároznák a támogatások mértékét.
A nagy álmok eléréséhez nagy pénzek kellenek, India ezért létrehoz egy új marketing- és üzleti részleget, amelytől többek között azt várják, hogy nem kevesebb, mint 500 százalékkal növelje majd a bevételeket. Még inkább bevonnák a szponzorokat a labdarúgásban, a futsalban és a strandfociban, továbbá olyan szakpolitikai beavatkozásokat vezetnek majd be, amelyek arra ösztönzik a kormányzati hatóságokat, a futballklubokat, a vállalatokat és a magánbefektetőket, hogy infrastruktúrába fektessenek be.
A meglévő pályákat, ingatlanokat is fejlesztenék, hogy más célra is alkalmasak legyenek, sok esetben pedig azért, hogy egyáltalán játszani lehessen rajtuk, vagy a nézők kulturált módon szurkolhassanak. Ebben hatalmas lemaradása van Indiának.
A FIFA korábban az U17-es vb-kre készülvén besegített, négy akadémiát állítottak fel, Kalkuttában, Mumbaiban, Bangalore-ban és Újdelhiben. Most ennél komolyabb célok vannak.
Szintén a fejlesztés része, hogy 2026-ig felhúznak két olyan stadiont, amely megfelel a FIFA-szabványoknak, illetve megépítenének egy úgynevezett „okos stadiont” is, amely a korszerű beléptetési rendszer, egyszerűbb jegyértékesítést, wifi-kapcsolatot is kínál, különböző online interakciókkal felturbózva. Ezen kívül létrehoznának egy olyan „mega futballparkot”, mint például az angliai St. George’s Park, amely 330 hektáron terült el a staffordshire-i Burton upon Trentben. Az indiai gigapark Kalkuttában épülne, a tervek szerint 2026-ban már teljes kapacitással működne, szintén három év múlva kell felépülnie, mint az említett stadionoknak.
2047-es célok szerint 30 FIFA-szabvány szerinti stadion készülne el, köztük 12 okossal, emellett 50, legalább alapfelszereltségű stadion a cél. Szakembert biztos találnak hozzá, a katari vb-n is besegítettek indiai mérnökök.
Indiából kitörni is lehetetlennek tűnik
India Ázsiában a négy legjobb csapat közé akar kerülni, ez a rangon túl tuti vb-részvételt jelentene, már ha a selejtezőkön is sikerül érvényesíteni ezt. Jelenleg azonban Japán, Irán, Dél-Korea és Ausztrália mellett Szaúd-Arábia, Katar, Irak, Egyesült Arab Emírségek, Omán, de még Üzbegisztán is lehagyja Indiát, amely jelenleg a 19. legjobb csapat Ázsiában.
A válogatottkeret minden játékosa Indiában játszik, a legnagyobb sztár Sunil Chhetri, de ő is már 38 éves. Neki megadatott némi külföldi kaland, egy meccsen pályára léphetett az amerikai Kansas City Wizardsban, illetve jutott neki három találkozó a portugál Sporting B csapatában.
A jövőben viszont akár egynél több focistának is összejöhet a külföldi kaland. Csepregi György, a FC Beerschot sportigazgatója a Ziccer podcastünk egyik januári adásában beszélt arról, milyen úton tudnának indiaiak akár a Premier League-ig is eljutni.
A szaúdi Abdullah bin Musaid Al Saud herceg tulajdonában lévő United World Group öt ország öt futballklubjait foglalja magában, köztük az FC Beerschotot, a Premier League-be való feljutásra esélyes Sheffield Unitedet vagy az indiai Kerala Unitedet. Csepregi elmondta, hogy a belga klub stábja kilátogat majd egy hétre Indiába, ahol megnéznek majd 2-300 játékost, akik közül jó esetben egy-kettőt el is tudnak vinni Belgiumba.
Angliában egyébként már jelen van India, a Blackburn Roversnek például indiai tulajdonosa van, a Venky’s nevű vállalat.
Az angolok a nézőket is próbálják megnyerni maguknak, az utóbbi években a Manchester United és a Liverpool is több eseményt szervezett az országban, hogy megragadjon valamennyit a több száz millió potenciális nézőből. Akárcsak a német Bayern München.
Ezek nem a fejlesztési terv részei, viszont nagyban segíthetik azt.
Nehéz úgy világbajnokságon játszani, ha nem vagy FIFA-tag
Egyelőre azonban nem látni, melyik indiai játékos tudna érvényesülni a határokon kívül, mert hogy a határon belül is elég nehéz.
Bármit is szeretne India, ahhoz drasztikusan növelni kell az igazolt labdarúgók számát, mert az indiainál rosszabb arányszámokat sehol sem találunk. Az 1,4 milliárdos országban nincs 150 ezer regisztrált játékos, összehasonlításképpen csak Magyarországon dupla annyi, 300 ezer igazolt labdarúgó van. De ami még súlyosabb probléma, hogy az utánpótlásban mindösszesen 35 ezer gyerek focizik Indiában.
Persze, akik nem klubokban játszanak, azok jóval többen vannak, így az AIFF 2026-os célja, hogy 35 millió gyermeket érjen el a programokon keresztül, amelyeket az indiai falvakban is elindítanak. Mivel az elmúlt évtizedekben csökkent a játszóterek száma a városi területeken, ezeket is fejlesztenék.
Szintén nagy feladat lesz a képzett futballedzők létszámának növelése. Ahhoz, hogy az indiai labdarúgásban érdemi fejlődés menjen végbe, legalább 50 ezer edzőre lenne szükség, most alig 8500 van.
Bár a szándék megvan, egyelőre még sok a kérdőjel a fejlesztési terv körül, ráadásul sikerességét értelemszerűen meghatározza, hogy India FIFA-tag-e. 2022 nyarán ugyanis a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség felfüggesztette az ország tagságát, mert megsértették a szervezet alapszabályát. Az indiai ifjúsági és sportminisztérium ugyanis felállított egy bizottságot, amely az AIFF végrehajtó bizottságának szerepét látta el, a FIFA pedig nem díjazta a harmadik fél megjelenését. Más kérdés, hogy a szövetség csak azután hozta meg a döntését, hogy eldőlt, India kiesett, és nem folytathatja a selejtezősorozatot a 2022-es vb-re. Sikerült aztán rendezni a helyzetet, a FIFA megszüntette a felfüggesztést, ami már csak azért is jól jött Indiának, mert így nem vették el tőle az októberi U17-es női vébé rendezését – Imdia 0 ponttal, rúgott gól nélkül (és 16-ot kapva) esett ki a csoportkörben.
Egyelőre tehát sok a kérdőjel, de az ország szövetsége eltökéltebb, mint valaha, és most talán a FIFA segítsége is láthatóbb lesz. Wenger személyén túl a türelmes, hosszú távú építkezés is jelezheti, hogy komolyan gondolják az ország futballjának fejlesztését, képesek akár 24 évet is várni arra, hogy az a bizonyos óriás felébredjen végre.
