58 évesen elhunyt Gianluca Vialli, olasz futball legendás alakja, aki játékosként és edzőként is sikeres volt.
Vialli 1964. július 4-én született Cremonában, így nem volt meglepetés, hogy a Cremonesében kezdett el futballozni.
„Az biztos, hogy nem otthonról jött a futballszeretet, hiszen öt testvérem közül csak egy bátyámat izgatta még a sportág. Apám Juventus-szurkoló volt, de nem a megszállott fajtából. Számomra áramütéssel egyenértékű volt, ahogy megszerettem a játékot, még mindig emlékszem az első focicipőmre és az első labdámra. Gyerekként éltem át az 1970-es vébén az olasz-német elődöntőt, amelyet hosszabbítás után mi nyertünk meg 4-3-ra. Ez volt az a mérkőzés, amely az egész országot rabul ejtette” – nyilatkozta 2018-ban a Corriere dello Sportnak.
Érkezésével csodálatos időszak köszöntött be a Sampnál, ahol az első két évben Eugenio Bersellini, majd 1986 és 1992 között a legendás Vujadin Boskov volt az edzője. A helyzetén sokat segített, hogy már ott volt a klubnál a jelenlegi szövetségi kapitány, Roberto Mancini, akivel pillanatok alatt egy hullámhosszra került, és akivel évekig szenzációs támadópárost alkotott.
Csúcson a Samppal és a Juvéval
A klub Viallival szárnyalt, 1990-91-ben megnyerte története első, és mindezidáig egyetlen bajnoki címét, valamint a négy kupagyőzeleméből hármat is ebben az időszakban aratott (1985, 1988, 1989). A Samp 1989-ben KEK-döntőt vívott, de 2-0-ra kikapott a Barcelonától, majd egy évvel később hosszabbításban ugyancsak 2-0-ra verte az Anderlechtet, éppen Vialli duplájával. Nyert olasz Szuperkupát, illetve bejutott a Bajnokcsapatok Európa Kupájának a döntőjébe, de ott 1-0-ra kikapott a Johan Cruyff vezette Barcelonától.
1992-ben lecsapott rá a Juventus, és rekordnak számító negyvenmilliárd líráért (mintegy 17 millió euróért) szerződtette. Vialli négy szezont húzott le Torinóban, 102 bajnokin 38-szor volt eredményes, és az első szezonjában mindjárt UEFA-kupát nyert, a Borussia Dortmundot kettős győzelemmel (3-1, 3-0) múlta felül. Marcello Lippi érkezésével új módszerek kerültek bevezetésre, Vialli az intenzív izomerősítéssel nem csupán fogyott, de a gyorsasága, az ereje és az állóképessége is megnőtt, később emiatt doppingvádak kereszttüzébe is került.
Vialli 1992 és 1996 között szinte mindent megnyert a Juventusszal, 1995-ben olasz bajnok, kupagyőztes és Szuperkupa-győztes lett, 1995-96-ban pedig az Ajax elleni 1-1-es eredménnyel zárult római Bajnokok Ligája-döntőben tizenegyesekkel bizonyult jobbnak. A Juve azóta sem tudott BL-t nyerni.
59 meccs, 16 gól, vb-bronzérem
A válogatott pályafutása fiatalon sikerekkel indult, 1984-ben harmadik, 1986-ban második lett az U21-es Európa-bajnokságon. Felnőttként 1985-ben debütált, 59 mérkőzésen 16-szor volt eredményes.
Részt vett az 1986-os és az 1990-es világbajnokságon, utóbbin bronzérmet nyert a csapattal, míg az 1988-as Európa-bajnokságon Olaszország az elődöntőben kapott ki a szovjetektől.
Vialli húszéves profi pályafutása alatt klubszinten 259, a válogatottban 16, az utánpótlás-válogatottban 11 gólt ért el.
Csúcsra járatta a Chesea-t is
1996-ban ingyen a Chelsea-hez igazolt, és ugyan első évében mindjárt FA-kupát nyert, kiderült, Ruud Gullit menedzser nem igazán számít rá, rendszerint a hajrában küldte csak pályára csereként. A helyzete csak akkor konszolidálódott, amikor Gullitot menesztették, és ő kapta meg a lehetőséget.
Játékos-menedzserként 1998-ban KEK- és Ligakupa-győzelemre vezette a londoniakat, az európai Szuperkupában pedig Gus Poyet góljával sikerült a BL-címvédő Real Madridot is legyőzni.
Vialli az 1998–99-es szezonban vonult vissza a profi labdarúgástól, utolsó mérkőzésén a Premier League-ben egy Derby County elleni győztes góllal búcsúzott a Stamford Bridge-től. Egyetlen csatárként egyike azon kilenc labdarúgónak, akik a három nagy európai kupában győzni tudott,
Futballról és rákról írt könyvet
Menedzserként a Chelsea után még Watfordban kapott lehetőséget 2001-02-ben, de miután a sikerek elmaradtak, menesztették. Soha többet nem kapott csapatot. Azonban a Sky Sport Italia segítségére sietett, újságírói és szakértői munkát ajánlott neki.
Első könyvét 2006-ban Gabriele Marcotti újságíróval közösen írta meg Az olasz meló – utazás két nagy futballkultúra szívébe című könyvét, amely az angol és olasz labdarúgás közötti különbségeket tárgyalta ki.
2018. november végén jelent meg második, önéletrajzi könyve Goals (Gólok) címmel, amely szomorú apropót kapott, Vialli ugyanis 98 történethez egy plusz egyet hozzátéve ebben árulta el, hogy hasnyálmirigy-rákkal küzd. Az 54 éves sportembernél az év elején diagnosztizálták a kórt, nyolc hónapig kemoterápiás kezelést kapott.
Szerinte az életünk tíz százaléka arról szól, mi történik velünk, a másik 90 meg arról, hogy tudunk szembenézni a történtekkel.
Életem nagy vágya, hogy egyszer valaki a szemembe néz, és azt mondja: Köszönöm neked, hogy nem adtam fel.
Idén novemberben mutatták be a Marco Ponti által rendezett dokumentumfilmet (La bella stagione – A gyönyörű évad), amely Vialli, Mancini, Toninho Cerezo, Gianluca Pagliuca és sok más főszereplő révén elmeséli azt az utat, amelyet a Sampdoria bejárt, amíg megnyerte a 1990-91-ben az olasz bajnokságot, majd a következő évben BEK-döntőt vívott a Barcelonával.
Eb-győzelem a nagy barát oldalán
2018-ban gyógyultnak nyilvánították, az olasz szövetség pedig nem feledkezett meg róla. 2019 novemberében a válogatott küldöttségének vezetőjeként csatlakozott, így ismét együtt dolgozhatott barátjával, Roberto Mancinivel.
Hivatalosan ugyan menedzser, nem hivatalosan viszont Mancini tanácsadója is lett, és együtt vezették Európa-bajnoki sikerre 2021 nyarán Olaszországot.
One of the most beautiful moments. Luca Vialli and Bobby Mancini after the victory at the EUROs. Such a formidable force from their Sampdoria days, they reunited with the Azzurri and led them all the way. Eternally grateful Luca. pic.twitter.com/JouGimUlLA
— Italian Football News 🇮🇹 (@footitalia1) January 6, 2023
A torna után bejelentette, hogy a kór ismét megtámadta a szervezetét, idén december 14-én pedig jelezte, betegsége miatt felfüggeszti a munkával kapcsolatos kötelezettségeit. Az elmúlt hetekben tudni lehetett, hogy nagy a baj, mikor Vialli édesanyja is a kórházba utazott, és az egykori játékos szervezete január 6-án adta fel a harcot.
