Az időben legkorábbi híradás arról tudósít, hogy 1929-ben a legjobb marokkói csapatban, a Marrákesben három magyar játékos is helyet kapott: Eger kapus, a balhátvéd Weisz és a jobbszélső Varga – olvasható a Dénes Tamás, Peterdi Pál, Rochy Zoltán és Selmeci József által írt Kalandozó magyar labdarúgók című könyvben, de ennél többet nem sikerült megtudni a trióról.
Az első magyar edző a török Besiktasnál 1925 és 1935 között tíz éven át dolgozó Singer Samu volt, de sok konkrétum nem maradt fenn a marokkói ténykedéséről (egy meccs erejéig állítólag ugandai szövetségi kapitány is volt).
Ismerős név Casablancából
Nem úgy Zsigmond Vilmosról. A név mindenki számára ismerős lehet, de nem a magyar származású amerikai Oscar-díjas operatőrről, hanem az édesapjáról van szó. A szegedi REAC-ban kezdő kapus szerepelt a Makkabi Brnóban, játszott Olaszországban (Reggiana, Lecco), Svájcban (Locarno, Wintherthur, Luzern), a francia Racing Paris csapatában – és 1937-39 között a marokkói USM Casablancában.
„Mindig vitt magával, két évig vele éltem Marokkóban, amikor a Casablancánál edzősködött. Ha jól emlékszem, 1937 körül lehetett, és a második világháború kitöréséig dolgozott a klubnál” – nyilatkozta a világhírű operatőr a Nemzeti Sportnak 2015 júniusában.
Ezt erősítette meg a sportnapilap 1938. január 10-i száma is, amelyben a Kispest gibraltári és észak-afrikai turnéjáról írtak, megemlítve, hogy „csatlakozott hozzánk Zsigmond Vilmos, a Szeged volt edzője, aki most az USM-nek (Marokkó bajnokcsapata) az edzője.”
1939 szeptemberében Marokkóból Luzernba szerződött edzőnek, ahol rasszalapú megközelítésben beszélt a futballról.
Egyetlen akadálya a fejlődésnek, hogy a színes játékosok csak bizonyos arányszám szerint játszhatnak a csapatokban. Az arab és néger fajta nagyon alkalmas a futballra… Kár, hogy nem lehet korlátlan számban felszínre hozni a színes futballistákat. Hónapok alatt elárasztanák Franciaországot
– írta az akkori Nemzeti Sport.
1940-ben hazatért Szegedre, de 1944 januárjában távozott az Újszeged TC éléről és visszatért Casablancába.
Edzőből vendéglős
Nagy Gyula szintén Casablancában (1957) és Agadirban dolgozott (1967-69), amikor a magyar válogatott 1969 februárjában Casablancában 4-1-re verte Marokkót, akkor a Népsport ki is emelte, hogy a Zugló, majd pedig a Vasas egykori játékosa meglátogatta a válogatottat.
A lap 1969. március 6-i számában külön anyagot is írt „Új nemzedék segíti a marokkói labdarúgás fejlődését” címmel, amelyben Ahmed Antafit, a marokkói szövetség elnöke „nagy szeretettel beszélt a magyar Zsigmond edzőről, az egykori kapusról, aki remek oktatói munkát végzett, sok játékost nevelt, az első korszerűen dolgozó edzők közé tartozott. Marokkóban jelenleg két francia s egy magyar származású edző dolgozik, az utóbbi Nagy Gyula, a Zugló és a Vasas volt jobbszélsője” – írta a lap, hozzátéve, hogy Antafit már a megérkezéskor arra kérte Hegyi Gyulát, az MLSZ elnökét, hogy szeretné, ha két magyar edzőt küldenének még az országába.
A Csongrád megyei Hírlap 1968 decemberében már azt írta róla, hogy ugyan edzőként került az országba, de Agadirban letelepedve vendéglőt is nyitott.
Balogh László itthon előbb a Bp. Honvédnél Kispéter Mihály segítőtársa volt, de a hetvenes évek elején dolgozott kétszer a székesfehérvári MÁV Előrénél is. Afrikában a nevét inkább Tunéziában ismerték, ahol a hatvanas évek végén szövetségi edzőként segített a nemzeti csapatnál, de dolgozott az algériai WA Tlemcen csapatánál is, végül 1970-72-ben a marokkói WAC Casablanca kispadján ült.
Akit visszasírnak Marokkóba
Vele egy időszakban dolgozott egy nagyobb név is az észak-afrikai országban: idősebb Orosz Pál, az FTC egykori VVK-győztes játékosa, a TF adjunktusa (az FTC Labdarúgó Zrt. jelenlegi vezérigazgatójának édesapja). A római olimpián bronzérmes válogatott fedezete a Ferencvárossal kétszer volt bajnok és tagja volt az 1965-ben Vásárvárosok Kupáját nyert együttesnek is. A Fradi örökös bajnoka kétszer edzősködött, mindkétszer Marokkóban.
Előbb 1970–1973 között az el-Dzsadidi (DHJ, azaz Difaa Hassani d’El Jadida), majd 1979–1982 között a Raja Casablanca edzője volt. Már az első korszaka nagyszerűen alakult, a korszerűbb edzésmunka eredményeként az 1970-71-es bajnokság végére a DHJ a 6. helyre jött fel, a kupában pedig a legjobb négy közé jutott és az év edzője lett.
A választás senkit sem lep meg. A királyságban dolgozó külföldi edzők közül az egyetlen, aki eddig eredményt ért el
– lelkendezett egy marokkói lap.
„Pedig a magyar szakemberen kezdetben csak mosolyogtak, a nyilatkozatai miatt beképzeltnek tartották” – írta róla 1972. január 27-én a Népsport. Az 1971-72-es bajnokságban 11 forduló után az élen állt a csapat.
Mindezt valóban kicsinek tűnő változásokkal érte el: növelte az edzésszámot, heti három helyett – hétfő kivételével – mindennap megdolgoztatta őket, és hétvégén is együtt tartotta a játékosokat.
„1975-ben az ottani válogatott irányításával is megbíztak volna, de az akkori MLSZ- vezetéstől nem kaptam rá engedélyt. Az új elnökségtől azonban minden további nélkül igen” – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek 1982.február 24-én, amikor két és fél év után hazatért.
Ezúttal a Raja Casablanca volt a célállomás, amely éppen csak bennmaradt az élvonalban, ám Orosszal a következő idényben a harmadik helyen végzett. A szakember akkor távozott, amikor csapata ugyan a tizenharmadik fordulóig veretlenül az első helyen állt,
Akik legutóbb próbálkoztak
Az 1929. május 14-én született Lőcsey Ferenc éppen Marokkóban fejezte be pályafutását. A szakember játékosként ugyan nem futott be nagy karriert – többek között olyan csapatokban szerepelt, mint a Hubertus Tölténygyár vagy a Budapesti Lokomotív, azaz a BVSC –, de edzőként algériai és tunéziai bajnoki címmel is büszkélkedett (hogy aztán a kaotikus korszakból fennmaradó források mennyire igazak, ki tudja?), 1982-84-ben pedig az Olympique Club de Khouribga csapatánál dolgozott.
A magyar szakemberek közül legutóbb Zalai László dolgozott Marokkóban, de ennek is már 36 éve. Az 1929-ben, Békéscsabán, Zsíros András néven született szakember 1958-ban került ki Hollandiába, ahol a Maastrichtben futballozott, majd Spanyolországban az Almeria csapatát erősítette játékosként.
1964-ben a kölni főiskolán szerzett edzői diplomát, 1965-től 1978-ig olyan holland csapatoknál tevékenykedett, mint a Heerenven vagy a PEC Zwolle. Ha hinni lehet az internetes forrásoknak, akkor 1983 és 1986 között a marokkói KAC Kenitrát vezette, egyszer egészen az ezüstéremig. Hazatérve a Békéscsaba NB I-es csapatát is irányította.
