Kevin C. Cox / Getty Images
Nemzetközi foci

„A karrier nem tart örökké” – amíg a világ a vébére figyel, az év védője a tengeren dolgozik éjszaka

Amíg a futballisták a világbajnoki szünetet arra használják fel, hogy kicsit szusszanjanak, regenerálódjanak, pihenjenek, addig az amerikai MLS-ben a legjobb védőnek választott Jakob Glesnes éjszakai műszakban egy halászhajón a Norvég-tengeren dolgozik. De hogyan kapcsolódik az életéhez Gazdag Dániel és a Ferencvárosban légióskodó Kristoffer Zachariassen? A norvég Tv2 riportjából ez is kiderült.

Jakob Glesnes számára nem csupán a futball jelenti az életét, már készül az aktív sportpályafutás utáni életre. Azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy halász lesz, erre a családi hagyomány is kötelez, írja riportjában a norvég Tv2.

Egy Bergen melletti kis faluban, Steinslandben nőtt fel, családja több generáción keresztül foglalkozott halászattal. A nagyszülők mellett a nagybácsija is az volt, édesapja pedig ugyancsak sok időt töltött a tengeren, mielőtt munkát kapott a szárazföldön.

Omar Vega / Getty Images Élvezni akarja a futballkalandot, amíg lehet. De már gondol a jövőjére is

Most két, 15 évvel idősebb ikertestvére viszi tovább az örökséget, mindegyiküknek van egy hajózási társasága. Jakob és felesége tulajdonostárs az egyikben. A Christina halászhajón bátyja, Morten a kapitány, az ő fia, Rasmus pedig a legénység tagja.

Arra a kérdésre, hogy Morten el tudja-e képzelni, hogy fivére a futballkarrierjének végeztével valóban halász lesz, egyértelmű igen a válasz.

Minden álma a válogatottság

Pedig Jakobnak nem kellene egy vén tengeri medve életét élnie, nincsen rászorulva, jelenleg ugyanis az egyik legfelkapottabb játékosnak számít az amerikai MLS-ben. 2020 januárjában szerződött a Strömsgodset csapatától a Philadephia Unionhoz, ahol Gazdag Dániel klubtársaként idén majdnem felért a csúcsra: végül csak tizenegyesekkel kapott ki a Los Angeles FC elleni nagydöntőben.

Emellett még két egyéni sikert is elkönyvelhetett, egyrészt bekerült az Év csapatába – Gazdaggal együtt –, másrészt az év védőjének választották.

Közel három éve választott a Philadelphia Uniont, és amint a koronavírus alábbhagyott, a család együtt költözött vele.

„Kicsit szkeptikus voltam, amikor elhagytam a biztonságos Norvégiát, ahol mindenki egy közösség tagjának érezheti magát és az emberek nagyon vigyáznak egymásra. De kiderült, hogy ez az USA-ban is teljesen így van. Az első naptól kezdve jól éreztük magunkat” – mesélte Glesnes.

Külön élményt jelentett számára, hogy ha már jól ment a játék, a liga szereplői ezt díjazták is. De szerinte ez a csapat érdeme, mert nagyszerűen dolgoznak együtt.

„Nem titok, hogy a liga hírneve nem volt a legjobb, de nagyon kellemes meglepetés ért. Sokan alábecsülik az MLS-t” – mondta. Persze a tengeren is próbál naprakész maradni, a riport készítésekor, november 17-én játszott Norvégia Írországgal felkészülési mérkőzést, ő pedig iPadje segítségével nézte a meccset és látta, ahogy gyermekkori barátja, a ferencvárosi Kristoffer Zachariassen is pályára lépett.

Egy dolog fáj neki, hogy őt nem veszik számításba a nemzeti csapatnál. Eddig egyszer kapott meghívást, még 2019-ben, amikor a sérülések miatt Lars Lagerbäck kapitány gondolt rá. Amióta az Egyesült Államokba költözött és Staale Solbakken lett a válogatott edzője, teljesen megfeledkeztek róla.

Úgy érzi, azért most a novemberi, írek és finnek elleni mérkőzéseken kipróbálhatták volna, főleg, hogy két középső védő sem volt elérhető a kapitány számára. De lehet, még nem érett meg rá.

Keményen kell dolgoznom, és ha megérdemlem, akkor majd jön a lehetőség. Ez a nagy vágyam

– mondta optimistán, hozzátéve, szerinte most nagy hátrány, hogy ennyire távol játszik, és kevesebben figyelnek rá.

Pihenés helyett stressz

A kvaenangeni fjordon azonban mégsem a futball a fő téma. A heringek hatalmas rajokban érkeznek naplemente után, hogy táplálkozzanak a víz felszínén. A ringatózó Christina halászhajó legénysége már kidobta a hálót, leoltotta a világítást.

Kis idő után aztán a fejlámpák fénye a jeges vízben úszó heringcsapatról visszaverődik. A halászok a hátsó fedélzeten elindítják a csörlőt, lassan felhúzzák a hálót, amely tele van a zsákmánnyal.

„Reméljük, hogy itt akár 70 tonnát is lehalászhatunk” – állapította meg Jakob Glesnes, aki korábban sohasem vett részt a vaksötétben és csípős hidegben történő fizikailag megterhelő munkában, ahol még aludni se nagyon lehet.

„Sokan nem értik, hogy pihenés helyett veszem a fáradságot, és most azon stresszelek, fogunk-e valamit vagy sem. De ez egy igazi élmény. Látni, hogyan érzik magukat az emberek egy hajón.

Mert ez lehet valami új a számomra a futball után. Hiszen a karrier nem tart örökké.

Rengeteg ideje van dönteni, hiszen jelenleg milliós fizetéssel nem szorul rá a pluszmunkára. Se a futballt, se a philadelphiai életet nem fogja feladni egyhamar. A családja jól érzi magát Amerikában, őt több éves szerződés köti a klubhoz. Nincs oka a távozásra, és ha mégis elmenne, biztos, hogy néhány nagyobb klub érdeklődne iránta.

„Élveznünk kell a kalandot, amíg lehet. Még nem állunk készen a hazaköltözésre” – mondja Glesnes.

A halászat olyan, mint a futball

A kabinban felkapcsolják a lámpát, már hajnali négy felé jár az idő. A kapitány nagy heringrajokat keresve az éjszaka körbejárta a fjordot, a kormánynál lévő műszerek azt mutatják, hogy a fogás jelentős lehet.

Felébreszti a legénység többi tagját, akik alig egy órát tölthettek alvással. Felveszik a kezeslábast, az esőkabátot, a csizmát és a fejlámpát, és újra kidobják a hálót.

A halászat szenvedély, biztos benne van az itteniek vérében. Az itt dolgozó srácok ugyanazt érzik, mint én, amikor focizom

– mondta Glesnes, aki úgy véli, számos hasonlóság van a két tevékenység között.

„Kicsit ugratjuk egymást, nem mindig a legszalonképesebben beszélünk a munka hevében. Aztán utána persze csak nevetünk rajta.”

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!