MIGUEL MEDINA / AFP
Nemzetközi foci sport

„Nem érezném jól magam, ha szemétkednék a pályán” – Giovanni Simeone sokkal szelídebb, mint az apja, de hasonlóan fanatikus, ha melózni kell

Giovanni Simeone az apjához hasonlóan középpályás akart lenni, de olyan jól lőtt, hogy a fater lebeszélte róla. Ha fel akarja pörgetni magát, Rocky-filmeket néz, és annyira megszállott, hogy a nászútján is edzett minden nap. Ha a Napoliban is olyan gólerős lesz az első évében, mint előző négy klubjában, akkor apját másolva ő is olasz bajnok lehet.

Több ajánlatom is volt, de csak egyetlen dolog járt a fejemben, hogy Nápolyba igazoljak. Apám nagyon boldog volt, mikor megtudta, hogy ez lesz az új csapatom. Küldött egy üzenetet, amiben azt írta, minden argentin arról álmodik, hogy azt a mezt viselje, amely egykor összenőtt Diego Maradonával.

A ránk, argentinokra jellemző szenvedéllyel hordom majd a Napoli mezét. Azért választottam ezt a klubot, mert úgy éreztem, itt szintet léphetek. Amikor ellenfélként jártam itt, attól féltem, a szurkolók fel fognak falni, de most kifejezetten lelkesítő a tudat, hogy tudom, mögöttem állnak majd” – udvarolt a nápolyiaknak Giovanni Simeone, aki a nyáron a Hellas Veronától érkezett kölcsönbe.

Diego Simeone legnagyobb fia tavaly egyéni rekordot állított fel azzal, hogy 17 gólig jutott a bajnokságban a Verona színeiben, és mindössze hárman szereztek többet nála: Ciro Immobile (27), Dusan Vlahovic (24) és Lautaro Martínez (21).

Idén új klubjában eddig kettőnél tart, de mindkettő különleges volt: a Liverpool elleni leginkább neki, mivel életében először talált be a Bajnokok Ligájában, meg is rohanták az érzelmek, és vadul csókolgatta a BL-logót ábrázoló tetoválást, amit még titokban varratott 14 évesen a csuklójára.

A másik gól viszont közelebb hozta őt a Napoli-drukkerekhez, mint az átigazolás utáni, feljebb már említett vallomás, mivel a Milan elleni fejesgóljával új csapata rangadót nyert, ráadásul megszakította a címvédő január közepe óta tartó, 22 meccses bajnoki veretlenségi sorozatát.

02:17-nél látható a San Siróban szerzett győztes gól:

Egy 108-szoros válogatott gyerekeként felnőve nehéz kikerülni, hogy ne a futball körül forogjanak a mindennapok, de az ifjabbik Simeone azt mondta, apja sosem terelgette őt a sportág felé – igaz, azt se mondta, hogy ne kövesse a példáját.

„Teljes körű szabadságot adott nekem. Gyerekként ő volt a példaképem, szerintem a legtöbb fiú az apjára akar hasonlítani. És én imádom a futballt. Sok mindent fel kell adni miatta, de ha megvan benned a szenvedély, akkor ezt nem érzed áldozatnak.

Eleinte én is középpályás akartam lenni, mint az öregem, de azt mondta nekem, olyan erősen ütöd meg a labdát, hogy csatárt kell játszanod, és ahogy a kapu közelébe kerülsz, lőjj, lőjj!

Giovanni a River Plate akadémiáján nevelkedett, annál a klubnál, ahol apja a mennyet és a poklot is megjárta. Az argentin első osztályban minden fél szezon után bajnokot hirdettek, és a River 2008 tavaszán az idősebb Simeone irányításával megnyerte a Clausurát, de ősszel rá sem lehetett ismerni a csapatra, amely beleszaladt egy 11 meccses nyeretlenségi sorozatba is, ez pedig Simeone állásába került, a River azonban az edzőváltás után sem tudott elmozdulni a tabella legaljáról.

Bár apja távozott a klubtól, a fiú maradt, és az utánpótláscsapatokat végigjárva végül nem sokkal a 18. születésnapja után, 2013 augusztusában, a Gimnasia La Plata elleni bajnokin bemutatkozhatott a felnőttek között is. Bár a Milliomosoknak becézett klubbal megnyerte 2014-ben a tavaszi bajnokságot, a sikert nem igazán érezhette magáénak, mivel mindössze öt meccsen jutott szóhoz, és 45 percnél többet egyszer sem töltött a pályán. A második legfontosabb dél-amerikai kupasorozat, a Copa Sudamericanában szintén 2014-ben aratott diadalhoz viszont volt némi közé, a nyolcaddöntőben, a paraguayi Libertad ellen oda-vissza beköszönt, pedig a két meccsen összesen csak 49 percet kapott.

A játékpercekből is látszik, hogy nem Simeone volt a River legnélkülözhetetlenebb tagja akkoriban, és úgy döntött, jobb lesz neki egy kisebb csapatban, ahol könnyebben tud érvényesülni. Mintha a Fradiból a Csepelhez igazolt volna (amikor az az NB III helyett még az NB I-ben vitézkedett) – nagyjából így lehet leírni azt a váltást, amikor Simeone a Riverből a Banfieldhez került kölcsönbe.

A számok azonban ők igazolták, sokat játszhatott, és ez meghozta a gólokat is, a Banfieldnél egy hét-, valamint egy ötgólos idénye volt a csatárnak, aki az U20-as válogatottban sem lazsált, kilenc góllal segített be a csapatnak, hogy Dél-Amerikában a korosztály legjobbja legyen.

2016-ban aztán némileg meglepő húzásra szánta el magát: az nem volt annyira váratlan, hogy ki akarta próbálni magát Európában, de a választása arra a Genoára esett, amely éveken át nagyüzemben szerzett meg, majd passzolt le játékosokat a szélrózsa minden irányába. Simeone az első két olasz bajnokiját a kispadon ücsörögte végig, majd jött két olyan meccs, amikor játszott, de nem alkotott emlékezeteset, a Pescara és a Bologna elleni góljaival viszont összesen négy pontot hozott új csapatának.

Első Serie A-s idényében 35 meccsen 12 góllal zárt, a legnagyobb durranást a Juventus ellen tartogatta, a 3-1-es győzelem ugyanis duplával vette ki a részét – így 6084 nap után ismét egy Simeone volt a Juventus végzete. Diego ugyanis 2000 áprilisban győztes gólt fejelt a Lazio játékosaként a torinóiak ellen, és mivel a bajnokság végén egy ponttal előzte meg a római csapat a Juvét, máris át tudjuk érezni a fater találatának fontosságát.

Diego Simeone kettőjük Juventus elleni gólörömét posztolta fia remeklése után:


A nemzetközi sajtó ekkor kapta fel Giovanni nevét, aki elárulta, bár apja minden percét átitatja a futball, ha egymással beszélnek, nagyon ritkán kerül szóba a sport, inkább az élet egyéb fontos szegmenseiről diskurálnak. Persze a két gól után egyből megérkeztek az összehasonlítások is az apjával. „Hogy jobb játékos leszek-e nála? Nem szoktam ezen gondolkodni. Nem Diego vagyok, csak Giovanni, egy srác, aki mindig arra törekszik, hogy fejlődjön”.

A Milan korábbi legendás védője, Alessandro Costacurta látott némi hasonlóságot apa és fia között. „Diego nagyon kemény fickó volt, kaptam néhány fájdalmas könyököst tőle. És ahogy figyelem Giovannit, a karaktere alapján egyértelmű, hogy apja fia”.

Pedig Diego sokáig szekálta a srácot azzal, hogy nem elég csibész a pályán. „Apám egyszer felhívott, majd odaadta a kagylót Hernán Crespónak, aki azt mondta: »Nagyon erős vagy, de sokkal szemetebbnek kell lenned a pályán, érezzék csak a védők, hogy kellemetlen ellenfél vagy«. De én nem ilyen vagyok.

Becsületesen és az ellenfelet tisztelve harcolok, nem érezném jól magam, ha piszkos eszközökkel élnék.

A genovai szezon annyira jól sikerült Simeonénak, hogy a Fiorentina lecsapott rá, de a Genoa elnöke, Enrico Preziosi is dörzsölhette a tenyerét, mivel az 5 millió euróért vett támadót 17 millióért engedték elmenni. Firenzében aztán az argentin légiós még feljebb srófolta az árát: 38 bajnokin 14 gól került a neve mellé, ennél csak heten voltak termékenyebbek abban az idényben, köztük három honfitársa, Mauro Icardi (Inter, 29 gól), Paulo Dybala (Juventus, 22), és Gonzalo Higuaín (Juventus, 16).

A második év a Fiorentinánál már nem volt hasonlóan sikeres, mindössze hat gólra futotta Simeonétól, akit 2019 nyarán kölcsönvett a Cagliari, amely azt várta tőle, hogy pótolja az előző szezonban 18 gólig jutó Leonardo Pavolettit, aki keresztszalag-szakadással dőlt ki hosszú hónapokra. Ahogy a Genoánál és a Fiorentinánál, úgy a Cagliarinál is jól sikerült a debütáló idénye (37 bajnoki, 12 gól) – a második azonban itt sem volt sikersztori (33 találkozó, 6 gól).

A recept adott volt számára: keresni kell egy új csapatot, ahol ismét össze lehet hozni egy ütős bemutatkozást, és bár a Marseille is hívta, végül maradt a Serie A-ban, és a Veronánál kötött ki. Ahol megdöntötte egyéni rekordját, mivel 17 gólnál állt meg a számláló, és a Lazio ellen egészen kivételes produkcióval állt elő, csapata mind a négy gólja után az ő nevét üvölthette a Bentegodi Stadion közönsége.

„Sosem láttalak még ilyennek. Nemcsak a góljaidra gondolok, hanem arra is, hogy nem vesztettél labdát, és mindig kisegítetted a csapattársaid” – idézte fel Simeone, hogy mit üzent neki az apja élete meccse után. Idén februárban aztán a négyes után egy mesterhármas is összejött neki, akkor a Veneziát intézte el egymaga.

Bár a Verona végleg megvette a Serie B-be csúszó Cagliaritól, a mostani idényt ismét új csapatnál kezdte, a Napolinak ugyanis Lorenzo Insigne és Dries Mertens elvesztése után csatárra volt szüksége. Luciano Spalletti, a Napoli edzője a nigériai Victor Osimhent favorizálta középcsatárként, aki a Liverpool elleni BL-rangadón az első félidő hajrájában megsérült, a helyére becserélt Simeonénak pedig három percre volt szüksége élete első BL-meccsén a gólhoz.

Majd jött a Milan elleni győztes fejes, ami után a Napoli hét forduló után az élről várhatja a folytatást a Serie A-ban.

Simeone másik két fia is apja nyomdokaiba lépett, de Giovannihoz hasonlóan ők is támadók: a 24 éves Gianluca a spanyol negyedosztályú Xerezben szerepel, a 19 éves Giulianót pedig az Atlético adta kölcsön a második vonalban szereplő Zaragozának. (Volt, hogy a két góljával győzött a Zaragoza – itt meg is tekinthető!)

Diego Simeone egy ízben azt mondta, Giovanniban megvan minden, amit ő fontosnak tart egy játékosban, de soha nem fogja őt leigazolni, mert az mindkettőjük számára nagyon nehéz szituációt teremtene.

Pedig kiköpött apja, ha a melóról van szó, sosem tart pihenőt, még a Maldív-szigeteken töltött nászútján sem adott magának könnyítést, minden nap edzett.

„Szerencsére a feleségem, Giulia szintén szeret edzeni, különben azonnal elvált volna” – mesélte a nászútjáról.

A mentalitása hibátlan, de ha valamilyen oknál fogva mégis azt érzi, hogy fel kell pörgetni magát egy mérkőzés vagy edzés előtt, tudja, melyik filmet kell elővenni.

„Ilyen esetekben mindig a Rocky-filmeket nézem. Van egy idézet a Sylvester Stallone által alakított Rocky Balboától, amely gyakran eszembe jut, és így szól: az élet időnként térdre kényszerít, de nem az a kérdés, mekkora ütést kaptál, hanem az, hogy hányszor állsz fel belőle”.

Látva apja habitusát, erős a gyanúnk, hogy a legidősebb Simeone is lejátszotta már néhányszor az ominózus jelenetet.

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!