PEDRO MARTINS / AGIF / AGIF via AFP
Nemzetközi foci sport

„Ha az élet játék, én nyertem” – a vb-ről álmodik a csatár, aki egy videojáték miatt választotta a Milant

Alexandre Patót évekig a világ egyik legtehetségesebb labdarúgójának és ígéretének tartották, az AC Milanban csodás szezonokat játszott, azonban sérülékenysége miatt nem futotta ki magát. A még mindig csak 32 éves, 27-szeres brazil válogatott, olimpiai ezüst- és bronzérmes csatár jelenleg is aktív, az MLS-ben szereplő Orlando City labdarúgója, és a The Players’ Tribune-nek önvallomásában úgy fogalmazott: boldog, egészséges, és semmit sem bánt meg az élete során.

„Az első dolog, amit meg kell érteni velem kapcsolatban, hogy nagyon hamar elköltöztem otthonról. Talán túl korán, hiszen 11 évesen még nem állsz készen a világra. Kergeted az álmodat, de egyedül vagy, és nagyon könnyű eltévedni. Isten hatalmas ajándékot adott nekem. Pedig 10 éves koromig nem is játszottam nagypályán, mert a futsalt szórakoztatóbbnak találtam. Amikor ösztöndíjat kaptam egy magániskolába, és egy iskolai tornán játszottam, az Internacional megfigyelője megkérdezte apámat, nem gondolkodott-e még el azon, hogy rendes futballban is kipróbálják a fiát. Mire apám azt mondta, lehet, hogy igaza van” – mesélte Pato.

Így került 11 évesen próbajátékra a Porto Alegre-i klubhoz, és így költözött be egy kuplerájba.

„Édesanyám hátproblémái miatt nem tudott dolgozni, édesapám tartotta el a családot: a bátyámat, a nővéremet és engem. Egész nap autópálya-építkezéseken dolgozott, és ugyan mindig került étel az asztalra, de azt már nem engedhettük meg magunknak, hogy a magániskolában rendes tankönyveim legyenek. Fénymásolatokból tanultam. Az öregemnek egy VW Bogara volt, senki nem járt ilyennel a magánsuliba, és annyira cikinek találtam, hogy mindig megkértem, tegyen le egy háztömbnyire a bejárattól.

Apám sokszor kreatív ötletekkel volt kénytelen előállni. Amikor eljött a nagy nap, elindultunk, Pato Brancóból Porto Alegrébe, kilenc órán át tartott az út. Apám tudta, hogy nem futja szállodára, ezért bejelentkeztünk egy szexhotelbe. Azt mondta: »Fiam, ez az egyetlen hely, amit megengedhetünk magunknak.« Túl fiatal voltam ahhoz, hogy megértsem az egészet. Úgy emlékszem, a szobánkban mindössze egy pici ágy volt. A szálloda az Estádio Beira-Rióval szemben volt, így miközben az emberek szexeltek, az Inter stadionját csodálhatták. Még mindig viccelődök ezen az apámmal. Ha ma ezt tenné, valószínűleg börtönbe kerülne.”

Majdnem amputálni kellett a karját

Pato megfelelt a próbajátékon, de ekkor még eszébe sem jutott, hogy profi futballista legyen. Egyszerűen szerencsésnek érezte magát, hogy játszhat.

Egy évvel korábban történt, hogy Pato egy parkolóban csúnyán átesett egy láncon, és megsérült a bal karja. Begipszelték, de ő ennek ellenére focizott tovább. Aztán – miután levették a kötést – fogócskázás közben rásérült a karjára. Iszonyatos fájdalmat érzett.

Megröntgenezték és egy daganatot találtak. Az orvos közölte, hogy azonnali műtétre van szükség, különben amputálni kell. 24 órára voltam attól, hogy elveszítsem a bal karomat.

A család azonban nem tudta megfizetni a műtétet. Így ismét édesapja kreativitása oldotta meg a helyzetet. Bevitte a Patóról focizás közben készült felvételeket, hogy megmutassa az orvosnak. Azt mondta neki, hogy fizetni nem tud, de a fia sem hagyhatja abba a futballt.

„Lehet, hogy az orvos a film alapján tehetségesnek gondolt, lehet, hogy meghallotta Isten hangját, de azt mondta, ne aggódjon, elvégzi a műtétet. Soha nem felejtem el Paulo Roberto Mussi nevét, aki új életet adott nekem.”

Mire jó a PlayStation?

„Szerencsére újra tudtam játszani, ekkor vettek fel az Internacional akadémiájára. A felépülés fájdalmas volt, de még jobban fájt, hogy el kellett hagynom a szüleimet. Pedig még sokat kellett volna tőlük tanulnom, futballistaként készen álltam a világra, de emberként még nem.”

És az akadémiára sem volt még felkészülve. A fiatalabbaknak kellett kimosni az idősebbek ruháit, tisztítani a cipőiket, kekszet hozni a benzinkútról, de egyéb fenyítések is voltak.

„Sokat sírtam, elbújtam a szobámban. De édesanyámnak nem mondhattam el, mert tudtam, hogy másnap eljönne és hazavinne. A foci viszont nagyon ment. A 15 éven aluliaktól pillanatok alatt az első csapatba kerültem, 17 évesen már a klubvilágbajnokságon játszottam, és gólt is szereztem az elődöntőben, a fináléban pedig a Barcelona ellen játszhattam. Ekkor ismertem meg Ronaldinhót. Azon a napon nem rivális voltam, hanem rajongó. A játékoskijáróban arra kértem, adja nekem a mezét. Szinte nem is érdekelt a mérkőzés. Miután vége lett, csak őt kerestem. Mindenki hozzá futott, de betartotta a szavát. Nekem tartotta meg a mezt.”

Az Internacional ráadásul megnyerte a klubvébét, elképesztő örömet okozva a brazil városka lakóinak. A csapatot egy tűzoltóautóval vitték körbe, Pato tartotta a trófeát, az emberek pedig a nevét kiáltozták.

„Bárhová mehettem volna, de a Barcelona, az Ajax és a Real Madrid helyett a Milant választottam. Miért? Nos, hadd tegyek fel egy kérdést: játszottak valaha azzal a milánói csapattal a PlayStationon? Kaká, Seedorf, Pirlo, Maldini, Nesta, Gattuso, Sevcsenko… és a Fenomeno, az IGAZI Ronaldo. Játszanom kellett azzal a sráccal. Milánóban a nagy Carlo Ancelotti bevezetett az ebédlőbe. »Ő Pato, az új csatárunk« – mondta. Mindenki felállt, hogy kezet fogjon velem. Mindenki. Ronaldo, Kaká, Seedorf… Ez volt az első nap Milánóban. A videojáték valósággá vált.”

„A sajtó megőrült, lelkileg roncs lettem”

A Milanban nagyszerűen ment a játék, a 2007-2008-as első szezonjában 18 bajnokin 9 gólt szerzett, majd sorrendben 15, 12 és 14 gólig jutott. Utóbbi idényben, 2010-11-ben bajnok és olasz Szuperkupa-győztes lett.

„Ancelotti olyan lett, mint az apám. Még a kutyáját is Patónak nevezte el” – mesélte, hozzátéve, mennyi mindent tanult a nagy sztároktól. 2011 szeptemberében a 24. másodpercben gólt szerzett a Camp Nouban a Barca ellen.

„Ezek voltak azok a napok, amikor azt hittem, hogy eljutok a csúcsra. Én voltam a szupertehetség, akiről ír a sajtó, akiről beszélnek a szurkolók. De túl sokat álmodoztam. Annak ellenére, hogy még mindig keményen dolgoztam, a képzeletem mindenféle helyre repített, gondolatban már az Aranylabdát fogtam. A jelenben megállíthatatlan voltam, de a fejem a jövőben ragadt.”

„2010-től aztán jöttek a sorozatos sérülések, én pedig elvesztettem a saját testembe vetett bizalmamat. Megijedtem, hogy az emberek mit mondanak rólam. Nem sérülhetek meg, de ha mégis, nem mondanám el senkinek. Egy izomproblémából felépülök, ha meghúzom a bokám, és bucira dagad, akkor is játszom tovább, nem akarom cserbenhagyni a csapatot.

Mindenkinek a kedvében akartam járni. Ez volt az egyik hibám.

Míg manapság minden játékosnak van egy külön stábja – orvos, gyógytornász, erőnléti edző –, addig akkoriban csak Ronaldónak volt ilyen. Persze a Milannak volt egészségügyi teamje, de nekik 25-30 játékosról kellett gondoskodniuk. Nem tudtak állandóan vele foglalkozni.

A gyenge teljesítmény kihatott a sajtóval és a szurkolókkal való viszonyára is, az újságok hazugságokat írtak róla, és nem volt olyan PR-os, aki segíthetett volna.

„Sosem értettem a jó kommunikáció és a kapcsolatépítés fontosságát. Azt mondták, hogy csak a pályán elért eredmények számítanak. Ez egyszerűen nem igaz. Mindenkinek el kellett volna mondanom az igazat. Adriano Galliani, a Milan ügyvezető igazgatója Angliába ment, hogy megszerezze Carlos Tévezt, miközben nekem a PSG csodálatos ajánlatot tett. Menni akartam, mert Ancelotti ott dolgozott, de marasztaltak. Miután megsérültem, mentálisan is a padlóra kerültem, én voltam a nagy bukta, a gyerek, aki nagy pénzt keres és akit még a szurkolók is elzavarnának. Azt éreztem, mennem kell.”

Meg akarták ölni a szurkolók

2013 januárjában hazaszerződött a Corinthianshoz. A fő terve az volt, hogy állandó játéklehetőséghez jusson, és Ronaldo gyógytornászával, Bruno Mazziottival felépítse magát. Sikerült is, elmondása szerint azóta mindössze három izomsérülése volt. De a dolgok nem alakultak jól a Corinthiansnál.

„Hírességként érkeztem oda, de ha Brazíliában nagy pénzt keresel, akkor a szurkolók is sokat követelnek. Amikor 2013 októberében kihagytam az utolsó büntetőt a Gremio elleni tizenegyespárbajban és a csapatom kiesett a kupából, minden felelősséget én viseltem. A szurkolók meg akartak ölni, így fegyveres testőrökkel és egy golyóálló autóval közlekedtem Sao Paulóban. Az edzőpályánkra botokkal és késekkel felfegyverzett fanatikusok törtek be, ijesztő volt látni, hogy olyan dolgok történnek, amelyeknek nincs helyük a futballban.”

Amikor a Chelsea megkereste, még mindig Európáról álmodozott. Abban bízott, hogy a londoniak hat hónapra kölcsönveszik, de utána három évre aláírhat.

„Nem gondoltam, hogy nemet is tudnak mondani. Ha tudtam volna, akkor máshova megyek. Kár volt, mert nagyon jól ment az edzéseken, de az edző csak két mérkőzésen küldött pályára. Sohasem értettem, miért.”

A kölyök felnőtt

2016-ban a saját kapcsolatát felhasználva felhívta az olasz válogatott középső védőt, Daniele Bonerát, akit még a Milanból ismert, és aki a Villarrealban játszott, hátha ott szükség lehet rá.

Egy évet töltött ott, de nem sikerült jól a kiruccanás, így a legjobbkor jött a kínai Tiencsin Csüancsien ajánlata. Nem is panaszkodhatott, hiszen mindkét szezonban 15-15 gólt szerzett ott.

„Amikor Kínába mentem, szakítottam a barátnőmmel. Kapcsolatba akartam lépni a belső énemmel. Elkezdtem a lelki egészségre és a kapcsolatokra koncentrálni. Megtanultam, hogyan találhatom meg a boldogságot a kemény munkában. A kölyök felnőtt. Megértettem, hogy a futballban sokkal több van, mint ami a pályán történik. Olyan volt, mintha az életem kattant volna egyet.”

Mégis úgy érezte, rossz úton jár. Elmondása szerint szingliként úgy döntött, élvezi a szabadságot. Elment Los Angelesbe, mert a legjobb szállodát, a legjobb autót, a legjobb bulikat akarta.

„Egy olyan helyen kötöttem ki, ahol egy lány kokaint szippantott fel közvetlenül mellettem. Hirtelen azt kérdeztem magamtól, mit keresek én itt? Nem ezt akartam, ez egy üres világ. Visszamentem Brazíliába, ráírtam egy régi barátomra, Rebecára, hogy találkozzunk. Megittunk egy kávét, és pillanatokon belül ráébredtem: igen, ezt akarom.”

Még mindig szerelmes a futballba

Nem elég, hogy Rebeca Abravanel televíziós műsorvezető személyében megtalálta jelenlegi feleségét, de arra is ráébredt, hogy a Biblia minden kérdésére megadja a választ.

„Azóta más valóságban élek. Amikor Orlandóba mentem, és tavaly térdsérülést szenvedtem, összetörhettem volna. De másnap elhatároztam, hogy erősebben térek vissza. Lehetett volna másmilyen a karrierem? Biztosan. De könnyű visszanézni és elmondani, mit kellett volna tennem. Amikor az ember ott van, nem látja az összképet. Szóval semmit sem sajnálok. Egészséges vagyok testileg-lelkileg és még mindig szerelmes a futballba. Miért lennék keserű? Csak egyetlen esélyünk van arra, hogy ebben a világban éljünk. Még mindig hiszek abban, hogy kijuthatok a világbajnokságra. Nézd meg: Thiago Silva 37, Dani Alves 39 évesen is jól játszik.

Ahogy öregszel, rájössz, mi tesz boldoggá. Amikor elmentem otthonról, azt hittem, hogy a futballban minden benne van, amire vágyom. Jártam Olaszországban, Angliában, Spanyolországban, Kínában. Szenvedtem, sírtam, üvöltöttem a fájdalomtól. Mindig egyedül voltam. Talán nem én lettem a világ legjobb játékosa. De csodálatos kapcsolatom van a családommal, békében vagyok önmagammal, van egy feleségem, akit szeretek.

Ha az élet játék, én nyertem. 

Alexandre Pato

Születési idő, hely: 1989. szeptember 2., Pato Branco, Brazília
Posztja: csatár
Csapatai: Internacional (2006–2007), AC Milan (2007–2013), Corinthians (2013–2016), Sao Paulo (2014–2015, kölcsön), Chelsea (2016, kölcsön), Villarreal (2016–2017), Tiencsin Csüancsien (2017–2019), Sao Paulo (2019–2020), Orlando City (2021–)
Legnagyobb sikerei: Konföderációs Kupa-győztes (2009), olimpiai ezüstérmes (2012), olimpiai bronzérmes (2008), klubvilágbajnok (2006), kétszeres Recopa Sudamericana-győztes (2007, 2013), brazil bajnok (2013), olasz bajnok (2010-11), olasz Szuperkupa-győztes (2011)
Válogatottság/gól: 27/10

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.