2015-ben az Olympique Marseille Marcelo Bielsa irányításával végig versenyben volt azért, hogy a francia bajnokságban odaérjen a dobogó aljára, és így a Bajnokok Ligája selejtezőjében indulhasson a következő szezonban. A csapat azonban két ponttal elmaradt a Monaco mögött, így végül be kellett érnie a negyedik hellyel és az Európa Ligával. Hogy a BL-t nem sikerült elérni, az a legkevésbé André-Pierre Gignacon múlt, a csatár 21 góljával a második lett a góllövőlistán, egyedül Alexandre Lacazette előzte meg, még Zlatan Ibrahimovic is mögötte végzett többek közt.
Gignacot mindenképp meg akarta tartani magának a legendás argentin edző (aki egyébként a következő idény nyitómeccse után lemondott), a játékos azonban szerződése lejárta miatt szabadon válogathatott az ajánlatok közül, és azt már eldöntötte addigra, hogy öt év után (2010-ben érkezett a Toulouse-tól) továbbáll az OM-ből. Olyan csapatok csábították, mint az Inter és a Napoli Olaszországból, Ligue 1-en belül a Lyon is szívesen látta volna, amely akkor ezüstérmes volt a bajnokságban. De olyan hírek is terjedtek, hogy a Közel-Kelet felé veszi az irányt, és Szaúd-Arábiában ír alá egy zsíros szerződést.
Az európai focibuborékon belülről nézve elsőre, de még másodikra is érthetetlen választásnak tűnik, de alighanem csak azért, mert elszoktunk már a váratlan döntésektől, természetesnek vesszük, hogy egy játékos útja – normál esetben – csakis az európai ranglétrán vezethet felfelé. Ezzel szemben Gignac eligazolt egy olyan bajnokságba, amit Európában elvétve ismernek vagy követnek, keveseket mozgat csak meg. Ő ezzel szemben nem kisebb tervekkel érkezett, mint hogy bajnoki címeket és Libertadores Kupát nyerjen egy teljesen új közegben.
A döntésével már azelőtt kedvenc lett a drukkerek körében, hogy labdába ért volna új csapatában. Azzal pedig csak tovább javított a megítélésén, hogy beszél spanyolul, így nyelvi problémái sem adódtak, a beilleszkedés könnyedén ment.
2015 nyarán egyébként épp a Libertadores Kupában debütált a Tigresben, ráadásul az elődöntőben. A 2-1-re elveszített első meccs után a visszavágón ő szerezte az első gólt, fejjel vette be az azóta a Liverpoollal BL-t is nyert Alisson kapuját. Mondhatni, akkor érkezett csak meg igazán. (A döntőbe bejutott, de azt elveszítette a mexikói csapat.)
Gólt szerzett a bajnoki debütálásakor is, összesen tizenegy találattal segítette az Apertura – a bajnokság őszi felének – megnyeréséhez a Tigrest, tavasszal pedig folytatta eredményes játékát, tizenhat mérkőzésen tizenhárom gól és két gólpassz volt a mérlege. Hiába ment világgá, Didier Deschamps beválogatta a 2016-os Európa-bajnoki keretbe is, persze ehhez kellett az is, hogy Kevin Gameiro formán kívül volt, Karim Benzema pedig szexvideós zsarolási ügybe keveredett – őt aztán csak évekkel később, a 2021-es Eb-n reaktiválta a kapitány.
Ahhoz képest, hogy centiméterekre volt attól, hogy francia hőssé váljon, a felnőtt válogatottban ezt követően még kétszer lépett pályára (egyszer padozott), az utolsó fellépésén 11 percet kapott a Hollandiában megnyert vb-selejtezős rangadón – ott volt ugyanakkor a tokiói olimpián, mi több, a csoportkörös búcsú során ő volt a csapatkapitány.
Miközben szinte végleg eltűnt az európai szemek elől, Mexikóban egyre inkább legendastátuszba emelkedett. Az Aperturát további két alkalommal (2016, 2017), a Clausurát pedig egyszer (2019) nyerte meg a csapatával, amellyel közben háromszor a szuperkupa ottani megfelelőjét is behúzta. Közben volt már a komplett szezon legjobb játékosa, szép számmal termeli a gólokat is.
Bár hazai környezetben jöttek az eredmények, a Tigres a nemzetközi kupákban számos csalódást élt meg. Elúszott ráadásul annak a lehetősége is, hogy Gignac megnyerje a Libertadores Kupát – mexikói csapattal legalábbis –, ugyanis a 2017-es átszervezés miatt a mexikói klubok már nem vesznek részt a sorozatban. Maradt helyette a CONCACAF BL-je, amelyben három döntőt is elveszített az UANL, viszont 2020-ban már senki sem tudta megállítani.
Végre megnyertük ezt a kibaszott kupát, fiúk
– üvöltötte a döntőt követően Gignac, aki a sorozat gólkirálya lett. Hőse volt a menetelésnek, az elődöntőben kétszer talált be, a Los Angeles FC ellen 2-1-re megnyert fináléban pedig az övé volt az aranyat érő gól a 84. percben.
Ennek a győzelemnek köszönhetően még a klubvilágbajnokságon is szerepelhetett a mexikói csapat, amely döntőig jutott, de ott kikapott a Bayern Münchentől.
André-Pierre Gignacra érkezésekor úgy tekintettek Mexikóban, mint az első igazán komoly európai játékosra Pep Guardiola óta. Csakhogy az egykori kiváló középpályás, aki azóta talán még kiválóbb edzővé vált, már a pályafutása végén igazolt oda, utolsó klubja volt a Dorados. Ezzel szemben a francia 29 évesen fogadta el a Tigres ajánlatát.
A Fbref statisztikái szerint jelenleg öt európai ország összesen tizenegy játékosa játszik a mexikói élvonalban, vagyis még mindig ritkaságszámba megy egy európai játékos arrafelé. Gignacon kívül van még egy francia, Florian Thauvin, aki szintén nagy meglepetésre ment a Tigreshez a Marseille-től, csak ő hat évvel később.
Ha csak Gignacon és játékán múlna, alighanem sokkal több európai lépne pályára a LIGA MX-ben. 2019-ben a klub történetének legeredményesebb gólszerzőjévé vált, ehhez 105 találatra volt szüksége. Amikor a rá következő bajnokin köszöntötték, a drukkerek egy hatalmas francia zászlót formáztak meg a lelátón, míg a klubvezetők megígérték, hogy szobrot kap.
Nem bántam meg az akkori döntésemet, szenvedélyből hoztam. Semmi másról nem szólt. Hogy kértem-e mexikói állampolgárságot? Igen, szívesen maradnék, olyan életem van itt, amilyen Franciaországban nem volt
– nyilatkozta egy éve Gignac az RMC-nek, kissé már törve a franciát. Már francia-mexikói állampolgár.
Bár nem a legjobb fizikumú játékos, kiváltképp nem gyors, 36 évesen sem úgy tűnik, mintha leszállóágban lenne, sőt még mindig komoly szerep hárul rá csapatában. Nemcsak várja a labdát a tizenhatos környékén, hanem kiveszi a részét a támadásépítésekből (77 százalékos pontossággal játssza meg a társakat), közben még mindig a legveszélyesebb Tigres-játékos, a szezonban szerzett 13 góljával eddig ő a legeredményesebb labdarúgó a mexikói élvonalban, hiába léptek pályára többször a rivális csatárok.
Szerzett már bombagólt a tizenhatoson kívülről, talált már a hálóba ollózva, miközben a levegőben a párharcai 42 százalékát megnyeri, azaz életveszély az ellenfeleknek, ha az ő fejét keresik a társak. A jelenlegi szerződése 2024-ig szól, vagyis tovább írja a klubtörténelmet. Gignac nem a szokványos karrierutat futja be, de ezzel rajta és a mexikói szurkolókon kívül a futballromantika kedvelői is jól jártak.
Ahol a futball esze és szíve találkozik!
Válogatott írások a legjobbaktól.
Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!
Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.
Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.
