Nemzetközi foci

„Ő a tizenkettedik angyalunk” – 14 éve történt a horvát futball legnagyobb tragédiája

Tizennégy éve, 2008. április 3-án tragikus eset rázta meg a horvát futballt: egy élvonalbeli bajnokin történt értelmetlen baleset következtében, ötnapos kóma után meghalt Hrvoje Custic, az NK Zadar középpályása.

Custic 1983. október 21-én született, pályafutását az NK Zadarban kezdte, 2005 és 2007 között két szezont az NK Zagrebben játszott, majd 2007 nyarán négyéves szerződéssel visszatért szülővárosába.

Az utánpótlás-válogatott labdarúgó 2008. március 29-én, a HNK Cibalia elleni hazai mérkőzés elején egy ütközés következtében a pályaszéli kerítés betontalapzatának esett és súlyos fejsérülést szenvedett.

Azonnal a helyi kórházba szállították, ahol megműtötték, pár nap után azonban egy fertőzés következtében állapota romlott és április 3-án kora délután a kórház megerősítette a halálát.

Tiszteletére a zadari stadion melletti utcát átnevezték Hrvoje Custica utcára, a klubépület bejáratánál pedig fényképe és futballcipője emlékeztet mindenkit a tragédiára.

Az Index.hr azt írta, ugyan a halála után felerősödtek a hangok, hogy a horvát stadionok állapotán javítani kellene, de a gyepet leszámítva gyakorlatilag semmi sem változott.

Vasárnap megemlékezést és szentmisét tartottak az emlékére, míg egykori csapattársai közül Jakov Surac, Danijel Subasic és Tomislav Tadic nyilatkozott róla.

„Csapattársai imádták, tudta, hogyan kell mindenkit megnevettetni. Az, hogy a mi mezünkben halt meg, érzelmeket vált ki belőlünk” – mondta Surac.

„Fiatal kora óta a futballnak élt, és igazi csínytevő volt. Ha elveszítesz egy barátot a pályán, az a legrosszabb, amit átélhetsz.

Így hát azt mondtam magamnak, hogy minden mérkőzés közben egy olyan pólót viselek a mezem alatt, amelyen az ő képe van. Mindig emlékezni fogunk rá, mert ő a tizenkettedik angyalunk

– nyilatkozta a horvátok 44-szeres válogatott kapusa, a jelenleg Splitben védő Subasic.

Martin BERNETTI / AFP

„Igazi barát és profi volt, aki a nap 24 órájában a futballnak élt. Büszke vagyok arra, hogy az élete része lehettem. Egyszerű, alázatos, bármikor készen állt a segítségre. Legjobban a városát és a klubját szerette. Nem szeretett veszíteni, példaképnek kell lennie minden fiatal sportoló számára” – vélte Tadic.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik