Scott Daviesnek fogalma sem volt arról, hogy ha 16 éves korától besurran néha egy fogadóirodába, az szép lassan évtizedekig tartó szerencsejáték-függőséghez vezet. A szép reményekkel induló futballista sohasem jutott el az élvonalig, ugyanakkor 250 ezer fontot veszített, és teljes mélypontra süllyedt.
2007-ben, 19 évesen még a Reading csapatában szerepelt, és lett volna esélye arra, hogy a Premier League-ben futballozzon, végül a másodosztályban is mindössze négy meccs adatott meg neki. A fogadások teljesen elvették a józan ítélőképességét, volt időszak, hogy futballozni sem tudott, lopott, az autójában aludt, végül megpróbálkozott az öngyilkossággal is.
2015-ben azonban erőt vett magán, és felismerve betegségét a rehabilitációt választotta. Sikerült kigyógyulnia abból a betegségből, amely véget vetett futballkarrierjének. De most, 33 évesen a világ legjobb munkájaként tartja számon, hogy egy EPIC nevű intézet kockázatkezelési tanácsadóként a szerencsejáték okozta szenvedélybetegségről tarthat felvilágosítást másoknak.
Olyan dolgokat tettem, amelyekre nem voltam büszke. Volt, hogy lóversenyeket néztem vezetés közben, és karamboloztam. Ráadásul olyan autóval, amelynek hátsó ülésén kisgyerek utazott
– mesélte.
„Elkezdtem fogadni a saját mérkőzéseimre, majd azon kaptam magam, hogy az edzés után az autómban alszom, mert nem mehettem haza. Az utolsó fontomat ugyanis éppen egy rulettgépbe, egy lóra vagy egy kutyára tettem fel. Teljesen tönkretette az életemet a játékszenvedély, volt, hogy 15 nap alatt elvertem 32 ezer fontot, ami a házam kauciója volt.”
„Hiába voltam valaki, akit megfelelő erkölcsökkel, elvekkel és értékekkel neveltek fel, a függőség teljesen megfosztott ezektől.”
Aztán 2015-ben elkezdett önmagában is kárt tenni, ez hozta meg a nagy felismerést, hogy segítséghez kell folyamodnia.
„Visszagondolva, életem egyik legbüszkébb pillanata az volt, amikor elhagytam a rehabilitációt, mert tudtam, hogy helyesen cselekedtem, tudtam, hogy megfordítottam az életemet, és tudtam, hogy visszakapom a családomat.”
