CHRISTOF STACHE / AFP
Nemzetközi foci sport

Titkos müncheni szerelem a nácizmus árnyékában

Az 1900-ban alapított Bayern München az első komoly sikerét 1932-ben aratta, amikor megnyerte a német bajnokságot. A siker fő letéteményese Kurt Landauer elnök volt, aki a klub története során négyszer is elvállalta a posztot, és összesen 19 évig irányította a klubot. A zsidó származású elnök megjárta a dachaui koncentrációs tábort, majd a világháború után kulcsszerepe volt abban is, hogy megszerezze azt a területet, ami jelenleg a klub központja. Negyven évig teljesen feledésbe merült a neve, de most végre könyv jelent meg életéről.

Az 1884. július 28-án, Planeggben született Kurt Landauer 1901-ben, 17 évesen csatlakozott a Bayernhez egy évvel annak megalapítása után. Bajorország akkoriban liberálisabb volt, mint az ország többi része, a zsidó fiatalember felfedezte a futballt, és beleszeretett.

Sok sikere nem volt a pályán, csupán a második csapat kapusa volt, miközben édesapja, aki virágzó női ruházattal foglalkozó vállalkozást működtetett Münchenben, arról álmodott, hogy bankárt nevel belőle. El is küldte Svájcba tanulni, de Kurt hű maradt a futballhoz, olyannyira, hogy rájött: amíg Angliában komoly sportként számolnak a labdarúgással, addig Németországban nem, ehhez szervezés és szakemberek hada szükséges.

1913-ban került a klub élére, egy tragikus eset következtében: az akkori elnököt (aki harmadik etapját töltötte a poszton), Dr. Angelo Knorrt ugyanis homoszexualitása miatt letartóztatták. Pedig nagy tiszteletnek örvendett a klubnál, és vegyészként is rendkívül sikeres volt, de miután a Német Birodalom Büntető Törvénykönyvének 175. bekezdése kimondta, a homoszexualitás természetellenes cselekmény, pszichiátriai kezelésnek kellett alávetnie magát, később depresszióban szenvedett, és 1932-ben, fizikailag és pszichésen megtörve meghalt – 50 éves korában.

Landauer kapott az alkalmon, de kiteljesedni akkor még nem tudott az első világháború miatt. Bevonult, négy évig harcolt, végül szolgálataiért megkapta a Vaskeresztet. 1919-21, majd 1922-33 között ismét elvállalta az elnöki posztot.

Amikor a német labdarúgó-tisztviselők többsége továbbra is ragaszkodott az amatörizmushoz, Landauer úgy ítélte meg, hogy a fejlődés alapja az utánpótlás-nevelés, illetve az, hogy ne szégyelljenek a jobb futballnemzetektől tanulni.

Külföldi szakembereket alkalmazott, és klubja a legjobb európaiak ellen vállalt mérkőzéseket. Így került a csapathoz edzőnek a magyar Kürschner Izidor (1921-22), a skót James McPherson (1925-26), Konrád Kálmán (1928-30), illetve az osztrák Richard Kohn (1930-33), aki korábban az MTK-ban is futballozott. Vele lett bajnok a Bayern 1932-ben.

A Vaskereszt mentette meg a gázkamrától

A náci hatalomátvétel és a zsidótörvények keresztülhúzták a számításokat, a Bayernt a zsidók klubjának aposztrofálták, Kohnnak és Landauernek is mennie kellett, hiszen 1933 után eltiltották őket minden hivatalos funkciótól.

Landauer később még rosszabbul járt, 1938. november 9-10-ét, a országos zsidóellenes erőszakhullámot (Kristályéjszaka) követően letartóztatták és a dachaui koncentrációs táborba vitték. Az életét az mentette meg, hogy az első világháborúban szolgált, és veterán státusa lehetővé tette a szabadon bocsátását. Azonnal kihasználta az alkalmat, hogy Svájcba meneküljön – a családját azonban később nem tudta megmenteni a haláltól.

Lausanne-ban telepedett le, ahol 1943-ban a Bayern München is pályára lépett. A játékosok felismerték és a lelátó elé vonulva megtapsolták.

De még egy fontos szál kötötte az anyaországhoz. 1927 óta kapcsolatban állt Maria Baumann-nal, családjának házvezetőnőjével. A szerelem sokáig titokban maradt, hiszen az 1935-ös nürnbergi faji törvények értelmében fenyegetettséget jelentett volna a nem zsidó nővel való kapcsolata. Ugyanakkor Baumann az emigrációja alatt is várt rá, végül 1955-ben házasodtak össze, akkor Landauer már 71, Baumann 56 éves volt.

A leveleik alapján készült és jelent meg áprilisban a könyv (Kurt Landauer – Der Präsident des FC Bayern: Lebensbericht und Briefwechsel mit Maria Baumann).

A két szerkesztő, a müncheni Zsidó Múzeum igazgatóhelyettese, Jutta Fleckenstein és a zsidósággal foglalkozó irodalomtudós Rachel Salamander 2014-ben jutott a levelekhez Maria Baumann leszármazottjaitól, a 77 oldalnyi beszámolóról Fleckenstein csak annyit mondott: „Ez minden kurátor álma!”

A dokumentumokból egy nagyszerű szerelmi történetet bontakozott ki, amely túlélte a náci korszak borzalmait. De sok mindenben új megvilágításba helyezte a Bayern München történetét is, hiszen sokáig úgy tartották, a klub menedéket kínált a zsidó tagoknak. Ugyanakkor egy későbbi közgyűlés jegyzőkönyve szerint Landauer utódai teljesítették a nemzetiszocialisták összes követelményét.

Josef Kellnerről (aki 1938-1943 között volt a Bayern elnöke) például kiderült, hogy befolyásos nemzetiszocialista volt, és előkerült róla egy 1938-as zsinagógaégetésen készült fotó is.

A könyvből kiderül, hogy az FC Bayern 110 zsidó tagjának csaknem a fele elhagyta a klubot 1934 júliusáig.

Testvéreit megölték, mégis hazatért

Amíg 1933-ban körülbelül 12 ezer zsidó élt Münchenben, 1945 júniusában már csupán mindössze 430 maradt a városban. Landauer egyike volt annak az 57 müncheni emigránsnak, akik a háború után visszatértek szülővárosukba. Bár négy testvére is koncentrációs táborban halt meg, úgy érezte, segítenie kell.

1947-ben ismét, immáron negyedszer lett a klub elnöke, elsősorban azért, mert úgy vélték, képes lesz megbeszélést folytatni a várost irányító amerikaiakkal. Neki köszönhető, hogy a klub megkapta a Saebener Strassén található ingatlant, amely a klub edzőpályáinak, az egyesület regenerációs központjának és a központi irodájának is a székhelye.

1951-ben távozott, és tíz évvel később, 1961. december 21-én halt meg, emléke szinte teljesen a feledésbe merült.

A Kurt Landauerről elnevezett tér a müncheni Allianz Arena mellett (Fotó: Alexander Hassenstein/Bongarts/Getty Images)

1997-ben Dietrich Schulze-Marmeling írt róla egy cikket, amelyben a „modern FC Bayern atyjának” nevezte és felelevenítette azt az apróságot, hogy a Bayern München hivatalos történetében nem említették meg a származását, és azt, mennyit szenvedett miatta.

A témát azonnal felkapták más lapok, nagyobb nyilvánosságot kapott, végül a klub 2004-ben felkérte az újságírót, hogy írjon róla egy cikket. Beindult a gépezet, 2013-ban Landauert posztumusz kinevezték a klub tiszteletbeli elnökévé, egy évvel később filmet szentelnek neki, két éve pedig Uli Hoeness leleplezte az emlékművét a Säbener Strassén.

Kurt Landauer hazatért.

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.