Schirner Sportfoto-Archiv / picture alliance via Getty Images
Nemzetközi foci

A csatár, aki még Chuck Norrisnál is több gólt lőtt

Ha 5 helyzete volt egy meccsen, akkor 5 gólt szerzett, de háromszor is eljutott 7 találatig. A háború miatt csak egy vébén játszott, a kommunizmus alatt meghurcolták, de a góljait nem tudták elvenni. 805-tel zárt, ezt még Ronaldo is irigyli. Josef Bican portréja.

Sokszor hallottam azt az elméletet, hogy az én időmben könnyű volt gólt szerezni. De ezt butaságnak tartom, hiszen a mai futballban is vannak gólhelyzetek, nem? Ugyanúgy ki lehet használni a lehetőségeket, ahogy száz éve is ki lehetett, és ahogy a jövőben is lehet gólokat rúgni, ez semmit sem változott. Ha nekem öt helyzetem volt, akkor öt gólt lőttem, ha hét, akkor hetet.

A fenti nyilatkozat attól a Josef Bicantól származik, aki pályafutása során háromszor is eljutott egy meccsen hét gólig, és akit a futball történetével és statisztikáival foglalkozó IFFHS a huszadik század legjobb góllövőjének választott.

Az internetet böngészve többféle adatot is találni Bican félelmetes gólérzékenységével kapcsolatban, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 805 gólt említ, ahogyan az olasz lap, a Gazzetta dello Sport is ennyit tart számon, így az egyszerűség kedvéért fogadjuk el ezt a hivatalos adatnak.

Bican neve legutóbb akkor került elő, amikor az ötszörös aranylabdás Cristiano Ronaldo a Dinamo Kijev elleni BL-meccsen eljutott a 750 gólos mérföldkőig, amire előtte a már említett gólvágó mellett csak két brazil, Pelé (767) és Romário (772) volt képes.

De ki is volt ez a fickó, akinek a rekordját most kinézte magának Ronaldo?

Bican 1913-ban született Bécsben, és mivel egy évvel később kitört a világháború, gyermekévei a nélkülözésről szóltak. Kis barátaival legtöbbször cipő nélkül, rongylabdával fociztak, ő maga később ennek tulajdonította, hogy mindkét lábával elsőrangúan lőtt.

Josef számára a foci mellett az jelentette a legnagyobb örömöt, amikor nyaranta a történelmi Csehország területén élő nagymamájához utazott két hónapra.

„Bécsben szörnyű volt a helyzet, a háború után nyomorogtak és éheztek az emberek, ami hosszú évekig nyomasztó emlék volt. A vonaton rajtam kívül még több száz gyerek utazott a rokonokhoz nyári szünidőre. A nagyanyám szegény volt, nagyon szegény, de az a két hónap felért egy földi paradicsommal számomra” – emlékezett Bican.

Apját egy futball okozta sérülés miatt vesztette el

Nem ő volt az egyetlen a családban, aki imádott futballozni, apja, Frantisek a Hertha Vienna játékosa volt, majd megjárta a világháborút, ahonnan sértetlenül tért vissza. A háború poklát megúszta, hogy aztán a szenvedélye okozza a halálát mindössze 30 évesen: Josef apját vesén rúgták egy futballmeccsen, ő azonban a sérülése ellenére nem vállalta be a műtétet, és ez végzetesnek bizonyult.

Bican édesanyja egy étterem konyháján gürizett, hogy biztosítsa a család megélhetését, Pepinek becézett fia pedig 12 évesen lett a Hertha Vienna játékosa, amivel a családi kasszához is hozzájárult. A klub egyik támogatója ugyanis feldobta, hogy a srácnak minden gólja után ad egy schillinget, márpedig Bican már akkor sem fukarkodott a gólokkal.

A fiatal csatárra néhány évvel később felfigyelt a város menő klubja, a Rapid, amely profi szerződést ajánlott neki.

„18 évesen 150 schillinget kaptam, ami óriási pénznek számított, mivel egy munkás átlagban 20–25 schillinget vitt haza hetente. Két évvel később a Rapid már 600-at fizetett, mert mindenáron meg akart tartani”.

Érthető, hogy a Rapid ragaszkodott hozzá, mert Bican őrületes tempóban szórta a gólokat, és annyira magabiztosan lőtt mindkét lábbal, hogy a büntetőket hol ballal, hol jobbal vállalta el. Ráadásul azzal is szinte megoldhatatlan feladat elé állította a védőket, hogy sprinternek is beillett volna: 10,8 másodperc alatt futotta a száz métert, így a hátvédek gyakran azonnal felrúgták, ahogy hozzákerült a labda.

Bican édesanyja ritkán járt a meccsekre, de egy anekdota szerint egyszer annyira felhúzta magát egy védő otrombaságán, hogy berohant a pályára, és az esernyőjével ütlegelni kezdte az ellenfelet, aki bántotta a gyerekét.

Pepi 20 éves volt, amikor Skócia ellen bemutatkozott az osztrák válogatottban, amely a futballtörténelem második világbajnokságának idején, 1934-ben már túl volt a zeniten, legalábbis az angol szakíró, Jonathan Wilson erre a megállapításra jutott a Futballforradalmak című könyvében.

Ami tény, a Hugo Meisl által irányított Wundermannschaft, vagyis Csodacsapat hiába vonultatta fel Bican mellett a korszak egyik legpengésebb, legsokoldalúbb csatárát, Matthias Sindelart, a magyarokon még sikerült túljutni a nyolc között, de az elődöntőben a házigazda olaszok fizikális játékára nem volt ellenszere, így 1-0-s vereség lett a vége, majd a bronzmeccsen a németek is jobbnak bizonyultak egy góllal.

A nagy szerelem, a Slavia

Bican egy gólt szerzett a vébén, a franciák elleni nyolcaddöntő hosszabbításában volt eredményes, összesen pedig 19 találkozón 14 találatot jegyzett az osztrák válogatottban. A világbajnokság után egy évvel Bican Bécsen belül váltott klubot, az Admira játékosa lett, majd 1937-ben úgy döntött, a náci párt egyre erősebb térhódítása miatt elhagyja a várost, és Prágába igazolt a Slaviához.

A klubhoz, amely uralta az 1925-ben létrehozott csehszlovák bajnokságot, és a Bican leigazolását megelőző kilenc idényből hétszer is aranyérmes lett.

A csatár a Slaviánál teljesedett ki igazán, a következő 11 évet a klubnál töltötte, és mivel a németek által megszállt Cseh-Morva Protektorátusban a második világháború évei alatt sem állt le a bajnokság, 1939 és 1943 között Bican góljai négy bajnoki címet eredményeztek a Slaviának.

Az 1939–1940-es bajnokságtól kezdve Bican öt idényen keresztül Európa leggólerősebb játékosa volt, de ezt a kétségkívül hangzatos adatot árnyalja, hogy sok országban leálltak a bajnokságok, és számos játékost a frontra vezényeltek harcolni.

Hogy Bican amolyan aranytojást tojó tyúk volt a klub számára, arról felesége, Jarmila szavai is árulkodnak.

„A Slavia elnöke, Valousek úr mindig kiemelte, »Josef, 14 szakosztályunk van, számukra is pénzt kell keresned. Ne feledd, van lovas szakosztályunk is, nekik is kell a pénz, hogy tudjanak szénát adni a lovaknak«”.

Bican felvette ugyan a csehszlovák állampolgárságot, de egy adminisztratív hiba miatt nem játszhatott az 1938-as világbajnokságon, ahol Csehszlovákia végül a negyeddöntőig jutott, amelynek megismételt felvonásán 2-1-re kikapott Brazíliától. Mivel a háború miatt sem 1942-ben, sem 1946-ban nem rendeztek vébét, Bican legjobb évei vesztek kárba, pedig a benne rejlő potenciál révén az élmezőnyben lehetett volna a vébék legjobb góllövői között.

Amíg prágai csapattársai közül sokan irigykedtek rá a tudása miatt, és a háta mögött csak osztrák rohadéknak hívták, a szurkolók őszintén rajongtak érte, és a Slavia edzésein gyakran több ezren is összegyűltek Bican miatt.

A kedvenc trükkje az volt, hogy a felső lécre felrakott 10 üres üveget, majd a 16-os vonaláról megpróbálta eltalálni őket – és jobb napjain tízből kilencszer pontosan célzott.

Nemet mondott a kommunizmusra, mégis utolérte

Hírneve révén Bican bejáratos volt a felső tízezerbe, számos korabeli cseh színésszel jó viszonyt ápolt, és rendszeresen teniszezett vagy vacsorázott velük. A második világháború után több külföldi klub is ajánlatot tett Bicannak, aki legszívesebben a Juventusba ment volna, de végül nemet mondott, amikor azt a fülest kapta, hogy Olaszországban kommunista hatalomátvétel várható.

Bár végül maradt Prágában, a kommunizmus itt is utolérte, ő viszont nem volt hajlandó belépni a pártba, ahogy korábban, ausztriai évei alatt is megtagadta azt, hogy a náci párthoz csatlakozzon.

A tétmeccseken elért 395 góllal a háta mögött, 11 év után végül mégis elhagyta a Slaviát, mert úgy érezte, a hatalom előbb-utóbb bedarálja, így aztán a Vitkovice lett az új klubja, amely egy acélgyár csapata volt.

Sok időt nem vesztegetett a beilleszkedésre, első idényében 17 meccsen 44 gólt szerzett a másodosztályban, amivel szinte egymaga juttatta fel a Vitkovicét az élvonalba. Bican az élvonalban sem állt le, 23 meccsen 22-szer volt eredményes, így gólkirály lett, a Vitkovice pedig újoncként a negyedik helyet csípte meg.

Az 1952-es idényt már ismét a másodosztályban kezdte, a Hradec Králové (amely akkor Sokol Skoda néven szerepelt) színeiben 9 meccsen 19 gólt jegyzett, vagyis hozta, amit tőle elvártak, egy év múlva mégis kitoloncolták a városból.

„Meggyőztek, hogy vegyek részt a május elsejei felvonuláson, ahol a hangosbemondókból az szólt, hogy »Éljen soká Zapotocky elnök!« Amikor az emberek megláttak a felvonuláson, elkezdték kiabálni, hogy »Éljen soká Bican! Éljen soká Bican!« Semmi közöm nem volt az egészhez, én lepődtem meg a legjobban, de a helyi gyár kommunista pártjának bizottsága raportra hívott, ahol megmondták, hogy két elvtárs kivisz a pályaudvarra, és haladéktalanul el kell hagynom Hradec Královét. Összepakoltam a bőröndöm, és a két elvtárs tényleg felrakott a vonatra, csoda, hogy nem integettek induláskor.

A sztori még szürreálisabb lehetett volna, mivel úton az állomás felé munkások egy csoportja megállított, amikor látták, hogy a két férfi kíséretében cipelem a bőröndöm, és megkérdezték, van-e valami gond. Amikor azt feleltem, hogy nincs, azt válaszolták, az jó, mert ha valami történt volna velem, akkor sztrájkba léptek volna. Ami rám nézve még súlyosabb következménnyel járt volna, mivel felbujtóként hosszú börtönbüntetést kaptam volna a nyakamba

– mesélte Bican évekkel később.

A kellemetlen kaland után Bican visszatért nagy szerelméhez, a Slaviához, amely ekkor Dynamo Praha néven szerepelt. Még három idényt lehúzott az élvonalban, majd 42 évesen, a bajnokság legidősebb játékosaként vonult vissza 1955-ben.

Hiába volt Bican a korszak ünnepelt játékosa, a kommunista rezsim alatt gyakorlatilag mindenéből kiforgatták, mivel nem állt be a sorba, és mivel akaratlanul is szimbolikus alakja lett az ellenállásnak. Amikor a visszavonulása után Bican többször is felkereste álláslehetőség felől érdeklődve a cseh testnevelési és sporthivatalt, folyton visszautasították, és bár több csapatnál is edzősködött, végül egy prágai vasútállomáson kezdett dolgozni, hogy meg tudjon élni.

A kommunista rendszer bukását eredményező, 1989-es bársonyos forradalom után Bicant rehabilitálták, és élete hátralévő részét az őt megillető elismertségben élhette le, ahogyan az a csehszlovák bajnokság története legjobb góllövőjének dukál.

Másfél gól meccsenként

A csatárokra gyakran mondják, hogy egoisták, akiket csak a gólszerzés érdekel, és biztosak lehetünk benne, sokan közülük vezetik a saját statisztikájukat, hogy mikor kinek hány gólt lőttek. Amikor 1969. novemberében Pelé megszerezte 1000. gólját, Bican korábbi csapattársa, Franz Binder szót kért.

„Mi a helyzet Pepi Bicannal? Ő legalább 5000 gólt szerzett” – mondta Binder, aki a Rapid történetének gólrekordere a mai napig, és aki Peléhez és Bicanhoz hasonlóan a nem hivatalos meccseken szerzett találatokkal együtt átlépte az 1000 gólos álomhatárt.

Amikor Bicant szembesítették Binder mondatával, ő azt felelte:

Vajon ki hitte volna el, ha azt mondom, ötször annyi gólom volt, mint Pelének?

Pelének a FIFA oldalán 1283 gólt könyveltek el, Bicannak 1468-at véstek be, ezek közül 805-öt szerzett hivatalos meccseken, és elég volt neki 530 találkozó, hogy összehozza ezt a mennyiséget. Ez 1,52-es gólátlagot jelent, ami döbbenetes adat.

A Slaviában a klub számítása szerint 514 meccsen 1131 gólt ért el, öt bajnoki címnek volt részese, és tizenkét gólkirályi címéből tízet szerzett a prágai piros-fehéreknél.

Élete utolsó hónapjait Pepi Bican kórházban töltötte szívproblémái miatt, majd 2001 decemberében, 88 évesen hunyt el.

Születésének 100. évfordulóján a Slavia egész napos megemlékezést tartott a klub legnagyobb játékosának tiszteletére, a csapat drukkerei pedig a városi rivális Sparta elleni rangadón két pazar élőképpel fejezték ki hódolatukat a legenda előtt.

Az egyiknél aranyszínű betűkkel rakták ki a Pepi nevet, és a látvány részét képező molinón az állt: Pepi Bican, a Slavia legnagyobb alakja.

Még ennél is frappánsabb volt a másik élőkép, amely közepén a százas szám mellett az amerikai akciósztár, az internetes mémek kedvelt figurája, Chuck Norris szerepelt a következő szöveggel: Csak Bican lőtt több gólt, mint én.

Márpedig ha Chuck Norris mondja, az úgy is van.

A kiemelt képen az osztrák válogatott látható az 1934-es vébén a Franciaország elleni meccs előtt. Bican az álló sorban balról a negyedik.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.