Az 1937. február elsején született kapus a Bishop Auckland (1957–1958) csapatában kezdett el védeni, egy szezont töltött a Macclesfield Townnál, amikor 1959-ben szerződtette a Blackpool.
Az angol klub színeiben 257 mérkőzésen védett, teljesítményére Sir Alf Ramsey szövetségi kapitány is felfigyelt, és miután kereste Gordon Banks helyettesét, 1964-ben öt mérkőzésen is pályára küldte. Ugyan a bő 40 fős keretben még szerepelt, de az 1966-os világbajnokság 22-es névsorába nem került be.
The Club is saddened to learn of the passing of former goalkeeper Tony Waiters.
Tony made more than 250 league appearances for the Seasiders and received five @England caps.
Our thoughts and condolences go out to his wife Anne and all the family. https://t.co/IDQPfD0Qf5 pic.twitter.com/heQn7kTDSD
— Blackpool FC (@BlackpoolFC) November 10, 2020
1970-ben a Burnleybe szerződött, ott fejezte be aktív pályafutásáét 1972-ben.
Edzői karrierje nagy sikerrel indult, 1973-ban Európa-bajnokságot nyert az angol U18-as válogatottal, majd a harmadosztályú Plymouth Argyle menedzsereként 1975-ben egy osztállyal feljebb vitte csapatát.
Thanks for everything, Tony.
You’ll never be forgotten. 💚#pafc pic.twitter.com/w0kMUiKTyr
— Plymouth Argyle FC (@Only1Argyle) November 10, 2020
1977-ben a Vancouver Whitecaps edzője lett, a csapattal két évvel később megnyerte az észak-amerikai profi bajnokságot (NASL)
1983-ban átvette a kanadai válogatottat, amelyet kijuttatott a Los Angeles-i játékokra. Tanítványai a csoportban legyőzték Kamerunt 3-1-re, Irakkal 1-1-es döntetlent értek el, majd 1-0-ra kikaptak a jugoszlávoktól, de bejutottak a negyeddöntőbe, ahol 1-1 után tizenegyesekkel estek ki Brazília ellen.
A válogatott nem vallott szégyent, ugyan gólt nem szerzett, de esélyesebb riválisaitól alig kapott ki: Franciaország 1-0-ra, Szovjetunió és Magyarország egyaránt 2-0-ra győzte le.
Kiemelt fotó: Don Morley/EMPICS via Getty Images
