Ilija Jurkovic 1997. március 27-én született, az AIK-ban kezdett el futballozni, és jobbszélsőként végig járta a klub utánpótlásának ranglétráját. Az U19-ből azonban nem tett meg a nagy ugrást az első csapathoz, 2016 telén előbb Östersundba került, majd március 31-én aláírt a Vasalund csapatához.
2014-ben még az U17-es válogatott kulcsembere volt, Európa-bajnoki selejtezőkön lépett pályára, korosztálya egyik legnagyobb tehetségének tartották.
A Transfermarkt szerint viszont 2017. január 1-je óta nincsen csapata, a pályafutása gyakorlatilag azelőtt befejeződött, hogy valójában elkezdődött volna. Svédország egykori tehetsége máshol és más módon vált híressé. Vagy inkább hírhedté.
Aranybánya volt az AIK 1997-es csapata
Jurkovic a Varby csapatában kezdett el futballozni, onnan került a stockholmi sztárcsapathoz. „Az AIK és a Hammarby is szívesen látott, nekem előbbi jobban megfelelt, mert jobb csapatuk volt” – nyilatkozta az Aftonbladetnek.
A csapat nagy része a korosztályos válogatottban játszott, Jurkovic társai között volt a magyar apától származó egykori újpesti középpályás, az egyszeres válogatott Anton Salétros vagy az Östersund védője, Noah Sonko Sundberg.
„Elképesztő csapatunk volt, tőlünk bárki, bármilyen más klubhoz bekerülhetett volna. Félhírességgé váltunk, az emberek tudták, kik vagyunk” – mondta Jurkovic, aki szélsőként vagy csatárként lenyűgöző sebességgel rendelkezett és bárkit meg tudott verni egy az egyben.
Ilija volt a csapat bohóca, aki mindenkivel viccelődött. Egy nagyon kedves srác és hihetetlenül jó futballista, akiről egy rossz szót sem tudok mondani
– jellemezte az egykori csapattárs, Christos Gravius, aki végül eljutott az AIK felnőtt csapatáig.
Közel a profi szerződéshez
De Jurkovic nem mindig viselkedett példaképként. Vissza-visszajárt a 20 km-re fekvő Varby városába, a régi haverokhoz. Futballozni akart, de a régi bandát sohasem hagyta ott – tinédzserként egyfajta kettős életet élt.
„Nem sok időt töltöttem a csapattársaimmal vagy az iskolával, inkább a régi cimborákkal lógtam. Ha meccs volt másnap, és reggel nyolckor gyülekező az öltözőben, akkor is éjjel háromig a srácokkal voltam. Aludtam két-három órát, majd játszottam” – mesélte.
Az AIK U17-es csapatának akkori edzője, Patric Jildefalk hamar rájött, hogy egyedülálló játékosokkal van dolga.
Úgy éreztem, hogy … a fenébe, itt akadhat öt-hat futballista a jövő felnőtt keretébe!
Egyeztetett is Andreas Alm edzővel, aki többször is tesztelte edzésen Jurkovicot. A mentorává az öt évvel idősebb középső védő, a jelenleg Nottinghamben futballozó Alexander Milosevic vált.
„Kicsit olyan volt, mint egy nagy testvér, az apáink ismerik is egymást. Ő vigyázott ránk, külvárosi fiúkra. Felnéztünk rá” – mesélte Jurkovic, aki biztonságban érezte magát. A tempó magas volt, de az edzéseket az egyik legnagyobb svéd klubban végezhette, Andreas Alm pedig hajlandó volt profi szerződést adni neki.
A nap, amely mindent megváltoztatott
2014. július 2-án 500 néző gyűlt össze Halmstadban, hogy megnézze a svéd U17-esek Cup Byggnads nevű sorozatának döntőjét. A lelátón játékosügynökök, menedzserek jegyzeteltek, figyelték többek között Jurkovicot is, aki előtte három nappal két német klubnál is próbajátékon vett részt.
„Minden tökéletesnek tűnt, a szerződés aláírása előtt álltam, és akkor jött ez a sérülés, és vele nyolc hónap kihagyás” – mesélte.
Az AIK a lehető legjobb rehabilitációt biztosította számára, azonban ő elhanyagolta a kezeléseket.
A friss műtét miatt iskolába sem tudtam menni, de nem is nagyon érdekelt. Amikor végre felépültem, ismét az U19-ben találtam magam, ami szorongással töltött el. Azt gondoltam, a sérülésem miatt a felnőtt csapat már soha többet nem akar szerződtetni.
Amikor 2015 tavaszán visszatért, az edzéseken feltűnt neki egy új magas srác, a jelenleg a Real Sociedadban futballozó, 12-szeres válogatott csatár, Alexander Isak. „Két évvel fiatalabb volt nálam, és amikor az első edzésen megláttam, azonnal azt gondoltam: Basszus, két évvel fiatalabb nálam, de már ennyire jó?! Keményebben kell edzenem.”
A vád: gyilkosságban való részvétel
A fő gondot azonban nem ez jelentette. 2015. március 24-én meggyilkolták a 19 éves Marley Asard Fredrikssont, akit Varbyban hátulról fejbe lőttek. Jurkovicot őrizetbe vették, 2015. június 2-án kihallgatták gyilkosságban való részvétel gyanúja miatt, de végül bizonyítékok hiányában elengedték.
„Semmilyen bizonyíték nem volt, mégis letartóztattak Marley meggyilkolásáért” – mesélte. A balhéknak ezzel még nem volt vége: 2015-ben tanúja volt egy lövöldözésnek, amelyben egyik barátja hat lövést kapott a lábába és egyet a kezébe. Ugyanebben az évben az egyik közeli barátját is meggyilkolták.
Förre svenske landslagsmannen i fotboll är gängledare – berättar öppet: ”Går polisen över gränsen går jag över gränsen”https://t.co/zC8U49tY83 pic.twitter.com/1TGK8AJb1H
— Aftonbladet (@Aftonbladet) April 11, 2020
Az AIK úgy döntött, a környezetváltozás jót tehet neki, így került 2016 telén Östersundba. Graham Potter edző arról vált ismerté, hogy a hullámvölgybe került játékosokból képes volt kihozni a maximumot. Azonban amíg a legjobbak pluszedzéseket végeztek, addig ő a játékautomatáknál töltötte az időt esténként.
Nem akartam Östersundban élni, úgy gondoltam, bassza meg mindenki, aki ide eldugott
– mondta. A klub előbb úgy döntött, elviszi a spanyolországi edzőtáborba, majd végül inkább más játékost részesített előnyben. Jurkovicnak kölcsönszerződést ajánlottak fel, ő viszont azt mondta, nem akar egy lyukban élni és a harmadik ligás Carlstad Unitedben futballozni.
2016. március 31-én aláírt a AIK Vasalundhoz, ahol 14 mérkőzésen szerepelt, a Svéd Kupában ő szerezte a csapat egyetlen gólját a Sollentuna elleni 2-1-es vereség alkalmával.
Úgy döntöttem, hogy mással kell foglalkoznom. Abbahagytam a futball, és ezzel kezdődtek a problémáim.
A hírhedt Varbynätverket
2017 novemberében ítélték először börtönbüntetésre, többek között tiltott fegyverviselés miatt. 2019 júliusában ismét börtönbe került, a vád a pénzmosásban való segédkezés volt.
Jelenleg Svédország egyik legbiztonságosabb börtönében, az Anstalten Salbergában tölti a büntetését: a stockholmi rendőrség szerint a Varbynätverket nevű bűnszövetkezet egyik legveszélyesebb bandájának vezetői közé tartozik. A szervezet olyan véres konfliktusokban vett részt, amelyekhez öt gyilkosság is kapcsolódik.
Olvastam, hogy felkerültem a legveszélyesebb bűnözők listájára, de ez óriási túlzás
– nyilatkozta az Expressennek.
A legsúlyosabb 2018 októberében történt, amikor Shayan Gaffot a nyílt utcán kivégezték – mind kiderült, véletlenül. Megjelenésében ugyanis nagyon hasonlított a Varbynätverkets hálózat egyik ellenségéhez. A tettest, Hamo Boodaghiant 18 év börtönre ítélték.
Kiemelt fotó: Twitter
