Nagelsmann a jövő
– mondta Jürgen Klopp az újságíróknak egy két évvel ezelőtti Bajnokok Ligája-mérkőzés előtt, amikor a Liverpool a Hoffenheimmal meccselt. Azóta nagyot fordult a világ, Klopp lett a modern futball legmeghatározóbb alakja, Julian Nagelsmann ugyanakkor lassan kezd odaérni, ahová évekkel ezelőtt predesztinálták: a topedzők szűk, ám annál színesebb táborába. Ennél több dolog is történt vele: Baden-Württembergből áttette a székhelyét Lipcsébe és négyéves szerződésre kanyarította rá a nevét a Red Bull Arénában, így 2023-ig élő szerződés köti a csapathoz. Ám egyre erősebbek azok a hangok, melyek azt harsogják:
Mit tud ez az ember, amitől ilyen jó a Lipcse?
19 bajnoki meccs után egy ponttal előzi Nagelsmann 594 millió eurós piaci értékkel bíró csapata a 915 milliós Bayern Münchent. Ez persze nem nagy differencia (sem pontokban, sem euróban), mégis komplettebb, fantáziadúsabb, sikerre éhesebb alakulat benyomását keltik a lipcseiek az idei szezonban.
Röviden, számokban:
- 12 győzelem, 4 döntetlen és 3 vereség,
- 51 lőtt, 23 kapott gól,
- Timo Werner pedig 20 góllal és 6 gólpasszal vezeti a góllövőlistát.
Hiba lenne azt gondolni, egyszezonos csodát látunk az idei Bundesliga-menetelésben, mert Nagelsmann-nál kevés tudatosabb újhullámos edző van a világban. Mindemellett fontos szereplője ő annak, hogy immár egészen más szemmel tekintünk a német focira, hiszen pár éve még azok az érvek domináltak, hogy a Bayern és Borussia mellett nincs igazi kihívó a bajnoki versengésben, taktikailag pedig túl nagy meglepetést nehéz mutatni a Klopp- és a Guardiola-érák után. Erre Lipcsében azért szerettek rácáfolni az előző szezonokban, gondoljunk csak Ralf Rangnick úttörő víziójára, ami miatt alig kaptak gólt a lipcseiek. Na, őt követte Nagelsmann, aki Markus Krösche sportigazgató alatt kimondottan jól munkálkodik. Manapság már nélkülözhetetlen a sportigazgatói szerepkör, ezt jól tudják Lipcsében, ezért Krösche az egyik legfontosabb láncszem a gépezetben, aki természetesen Erling Haalandot is megkörnyékezte Nagelsmann-nal való diskurzusa után: a csodatini hajlott is a váltásra, végül a magas pénzügyek miatt dobták a transzfert, a csatár pedig eligazolt Dortmundba.
A klub megszerezte a Spurs vezetőségével összekülönböző – korábban Dele Allit és Kieran Trippiert is felfedező – Paul Mitchell-t, aki előbb fiatal játékosok megfigyelője lett a klubnál, később pedig a megfigyelő hálózat fejévé lépett elő. Ő volt, az akiért Mauricio Pochettino is kardoskodott még a Tottenhamhez való aláírásakor, mondván, muszáj áthozniuk a Southamptonból Mitchellt, akinek ugyan szerény pályafutása volt labdarúgóként, de döbbenetesen jól érti, mire van szüksége egy topklubnak.
és ugyan kisebb problémák akadnak Nagelsmann-nal (talán túl akaratos és temérdek sérülés hátráltatja a munkáját), mégis olyan szimbiózisban dolgoznak Kröschével és Mitchell-lel, amit az európai topklubok rendületlenül próbálnak szétszakítani. Nem azért, mert irigykednek a Lipcsére, hanem mert a most 32 éves menedzsert már vitte volna a Real Madrid és állítólag évek óta lesben áll Bayern München is, mikor csaphatnak le a németre.
Miután Florentino Pérez rácsörgött, német lapoknak így beszél a fiatal edző:
Hívtak Madridból. 31 vagyok, lesz még lehetőségem, nem akarok most országot váltani
– mondta akkor, és sokan meglepődtek a kijelentésén.
Nagelsmann csapata tele van olyan ígéretes fiatalokkal, akiket már most ligájuk legjobbjai közt tartanak számon, és még 25 évesek sem múltak. Dayot Upamecano (21), Nordi Mukiele (22), Tyler Adams (20), Ibrahima Konaté (20), Lukas Klostermann (23) és a jelenleg épp huszonötödiket taposó Marcel Sabitzer szinte már kész játékosoknak tekinthetők, hétről hétre olyan teljesítményt nyújtanak (már ha épp nem sérültek), hogy a Bundesliga-statisztikák élmezőnyébe kerülnek egyénileg is. És akkor alig beszéltünk Wernerről, az idén kissé halovány, de taktikailag még mindig kihagyhatatlan Yussuf Poulsenről, akik eszetlenül jók, ha kontrafociról van szó.
A német „taktikai szörny” csapata 4-4-2-ben, 4-2-3-1-ben és 3-5-2-ben is jó játékra képes, az univerzalitása viszont inkább arra épül, mi a legjobb az aktuális ellenféllel szemben. Közös pont, hogy a Lipcse agresszív csapat, ami irgalmatlan letámadást helyez az ellenfélre. Ugyan Willi Orban sérült és Konaté is partvonalon kívül marad egy darabig, de Upamecanóval kiegészülve stabil emberek, akik a három védős felállásban is pontosan, utasításnak megfelelően járatják a labdát – ám rutintalanságuk miatt egyelőre ott rejtőzik bennük a hibalehetőség, hiába áll nagyon biztos lábakon mögöttük Gulácsi Péter (ráadásul Klostermann afféle vészmegoldás most a védelem közepén).
Ugyanis, ha a német edző hibázik, azonnal tud (jól) reagálni, ami nem hátrány a bajnoki versengésben – ennek ellenére sem a BVB-t, sem a Münchent nem tudták még megverni. Meglehetősen érdekes statisztika, hogy Nagelsmannék a pálya bal oldalát 35, közepét 25, jobb oldalát pedig 38 százalékban használják támadásoknál, de valahogy mindig visszakeverednek középre, ugyanis a legtöbb gólhelyzetet (szám szerint 70 százalékban) onnan alakítják ki. Az sem elhanyagolandó tény, hogy góljaik majdnem ugyanannyi részét kapták nyílt játék után, mint pontrúgásból, szóval relatíve nehéz ellenük focizni, és Nagelsmannt sem könnyű taktikailag megverni.
Az idei szezonban Niko Kovač-nak majdnem sikerült, csak Gulácsin sem könnyű átjutni:
Bele a tutiba, netán romokból építkezés?
Még három évig szerződés köti Nagelsmannt a csapathoz, de erős változás állhat be a nyáron, főként, ha valahogy megnyerik a bajnokságot. Nagy eséllyel két út áll előtte, amit fociberkekben úgy hívnak:
- vagy beül a „tutiba”,
- esetleg elmegy valahová rendet rakni.
Számára mind a két út járható, de a német kimondottan híres az elszántságáról, az erős motivációjáról. A Telegraph nemrég arról írt, hogy Nagelsmann is esélyes, hogy átvegye Ole Gunnar Solskjaer helyét a Manchester United kispadján. Mivel a norvég még David Moyesnál is rosszabb állapotban lévő keretet hagyhat maga után egy esetleges menesztéssel, a németnek tényleg a totális alapokról kellene megkezdeni az építkezést: sportigazgatóstól, új megfigyelő hálózattal. Bár kétségtelen, ehhez nagyon ért, de nem biztos, hogy a sportszakmai döntésekben hátrafelé lépkedő manchesteri kispad lenne álmai feladata.
Még tavaly decemberben az Arsenal kapcsán is emlegették, de egy hasonlóan jó stílusú edző, Mikel Arteta tért vissza az Emirates-be, és ha még tovább elemezzük azt, miért mondott nemet a madridi kispadra Nagelsmann, egy ZDF-nek adott interjúból talán értelmet nyerhet:
Sokszor elmondtam már: Barcelona egy csodás város, egy remek klubbal. De nem ők az egyetlen alakulat, ami vonzó számomra
– mesélte, és mint kiderült, a Borussia Dortmund padjára is nemet mondott: „Igen, volt érdeklődés. A fociban mindig az a kardinális kérdés, mennyire jó az időzítés. Nekem nem volt az, ezért nem szerződtem oda. A BVB nem akart rám várni, a Hoffenheimmal szerződésben álltam, ez volt az oka. Csak 2019-ben léphettem. Aztán jött a Lipcse. Remek beszélgetés után meggyőződhettem arról, hogy tényleg engem akarnak.”
Mindemellett az is bizonyos, hogy egy esetleges bajnoki arannyal nehéz lesz elhessegetni a legnagyobb ajánlatokat a nyáron, hiába a 2023-ig szóló élő szerződés.
Kiemelt kép: Boris Streubel/Getty Images
