Nemzetközi foci

A kapuslegenda, akit Buffon és Casillas sem érhetett utol

Kilencven éve, 1929. október 22-én született a Fekete Póknak vagy Fekete Párducnak becézett Lev Jasin, aki olimpiai bajnok volt a szovjet labdarúgó-válogatottal és

az egyetlen aranylabdás kapus.

Az MTI összeállításából kiderül, hogy Jasin sokáig tartalékkapus volt a Dinamo Moszkva együttesében, közben – mivel a jégkorongot is nagyon szerette – védett a hokisok között is. Majdnem ottmaradt, de amikor a labdarúgócsapat elsőszámú kapusa megsérült, húszévesen végre megkapta a lehetőséget, amivel élt is. Huszonkét éven át védett a Dinamónál, ezalatt

  • ötször lett szovjet bajnok (1954, 1955, 1957, 1959, 1963)
  • és háromszor kupagyőztes (1953, 1967, 1970).
  • Az 1953-as szezonban jégkorongkapusként is bajnok lett, de ezután már csak futballkarrierjére összpontosított.

Tehetségének, elszántságának, akaratának köszönhetően 1950-ben bekerült a válogatottba, ahol húsz év alatt 78 mérkőzésen védett. A szovjet csapattal 1956-ban Melbourne-ben olimpiai bajnokságot nyert, ekkor már ő számított a csapat legnagyobb sztárjának.

1960-ban az Európai Nemzetek Tornáján, lényegében az első Európa-bajnokságon általános meglepetésre a szovjetek győztek, a döntőben – hosszabbításban szerzett góllal – a jugoszlávokat verték. Az 1962-es vb-n Jasin ugyan kétszer is megsérült, mégis a negyeddöntőig vezette a válogatottat, amely ott a házigazda chileiektől szenvedett vereséget. Az 1966-os, angliai világbajnokságon a szovjet válogatottat a nyugatnémetek állították meg az elődöntőben, Jasint még az 1970-es vébére is benevezték, de ekkor már nem lépett pályára.

1963-ban Anglia és a világválogatott mérkőzésén bravúrok tucatjait mutatta be, a világsajtóban ezután kezdték Fekete Póknak nevezni, mert feketének tűnő, ám valójában nagyon sötét kék mezében védve úgy tűnt, mintha nyolc karja lett volna. Búcsúmérkőzését 1971-ben a moszkvai Lenin Stadionban rendezték százezer néző előtt, olyan világsztárok részvételével, mint Pelé, Eusébio és Beckenbauer. Miután befejezte, edzői, majd különböző sportvezetői tisztségeket töltött be, egy időben a szovjet szövetség alelnöke is volt.

Lev Jasint máig a futballtörténelem egyik legjobb kapusaként tartják nyilván.

Alapjában változtatta meg a kapusjátékot, a védelem vezéreként a kapuból kiabálva irányította a védőket, bátran jött ki keresztezni akkor, amikor poszttársai még a teljes 90 percet a gólvonalon állva töltötték. Testi adottságainak, helyezkedési képességének, magabiztosságának és elképesztő reflexeinek, parádés védéseinek köszönhetően őrületbe kergette a csatárokat, olyan lövéseket is hárított, amelybe mások még beleérni sem lettek volna képesek.

  • A büntetők közül rekorderként több mint 150-et hárított,
  • pályafutásának 813 mérkőzése közül 270-en nem kapott gólt,
  • és 160 bajnokin falazta be a kaput – ezt a hazai rekordját csak 2017-ben döntötte meg Igor Akinfejev, a CSZKA Moszkva kapusa.

Pályafutása során sok-sok elismerésben részesült. Már 1960-ban jelölték az Aranylabdára, amelyet 1963-ban máig az egyetlen kapusként kapott meg. Háromszor volt a Szovjetunió legjobb kapusa (1960, 1963, 1966), 1967-ben Lenin-díjat kapott, halála előtt nem sokkal, 1990-ben „A szocialista munka hőse” kitüntetést vehette át. 1986-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Érdeméremmel, 1989-ben a FIFA Érdemrenddel tüntette ki. 1998-ban bekerült az elmúlt évszázad legjobb csapatába, 2002-ben a világbajnokságok történetének álomcsapatába, 2000-ben pedig a FIFA az évszázad kapusának választotta.

Fotó: Jean-Yves Ruszniewski/TempSport/Corbis/VCG via Getty Images

A nemzetközi szövetség 1994-ben hozta létre a Lev Jasin-díjat, amelyet a világbajnokságok legjobb kapusának adnak át, ő az egyetlen kapus, aki FIFA-díj névadója lett. A labdarúgó Aranylabdát odaítélő France Football szaklap idén Jasin-díj néven alapított új, az adott év legjobb kapusának járó elismerést.

Hazájában legendának számít, Vlagyimir Viszockij dalban, Robert Rozsgyesztvenszkij és Jevgenyij Jevtusenko versben örökítette meg alakját, utcák és terek, valamint a Dinamo Moszkva új stadionja viseli nevét, életéről 2017-ben nagyszabású film készült.

A számtalan vetődés és rúgás soha be nem gyógyuló sérüléseket okozott a lábában. 1986-ban éppen Budapesten tartózkodott, amikor vénás trombózist kapott, és jobb lábát amputálni kellett.

Hosszan tartó súlyos betegség, gyomorrák következtében 1990. március 20-án hunyt el, és állami temetést kapott.

Pelé azt mondta róla, hogy

Ő volt a legjobb kapus, aki ellen valaha játszottam,

Hidegkuti Nándor pedig úgy emlékezett rá: „Csodálatos kapus volt, csak védett, védett és védett. Kötelességének érezte, hogy mindenáron megóvja kapuját a góltól, remekül érezte a labdát, tanítani lehetett kifutásait, vagy ahogy lehúzta a magas beíveléseket.”

Kiemelt kép: Dennis Oulds/Central Press/Getty Images

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik