Nemzetközi foci sport

A kapuslegenda, akit Buffon és Casillas sem érhetett utol

Kilencven éve, 1929. október 22-én született a Fekete Póknak vagy Fekete Párducnak becézett Lev Jasin, aki olimpiai bajnok volt a szovjet labdarúgó-válogatottal és

az egyetlen aranylabdás kapus.

Az MTI összeállításából kiderül, hogy Jasin sokáig tartalékkapus volt a Dinamo Moszkva együttesében, közben – mivel a jégkorongot is nagyon szerette – védett a hokisok között is. Majdnem ottmaradt, de amikor a labdarúgócsapat elsőszámú kapusa megsérült, húszévesen végre megkapta a lehetőséget, amivel élt is. Huszonkét éven át védett a Dinamónál, ezalatt

  • ötször lett szovjet bajnok (1954, 1955, 1957, 1959, 1963)
  • és háromszor kupagyőztes (1953, 1967, 1970).
  • Az 1953-as szezonban jégkorongkapusként is bajnok lett, de ezután már csak futballkarrierjére összpontosított.

Tehetségének, elszántságának, akaratának köszönhetően 1950-ben bekerült a válogatottba, ahol húsz év alatt 78 mérkőzésen védett. A szovjet csapattal 1956-ban Melbourne-ben olimpiai bajnokságot nyert, ekkor már ő számított a csapat legnagyobb sztárjának.

1960-ban az Európai Nemzetek Tornáján, lényegében az első Európa-bajnokságon általános meglepetésre a szovjetek győztek, a döntőben – hosszabbításban szerzett góllal – a jugoszlávokat verték. Az 1962-es vb-n Jasin ugyan kétszer is megsérült, mégis a negyeddöntőig vezette a válogatottat, amely ott a házigazda chileiektől szenvedett vereséget. Az 1966-os, angliai világbajnokságon a szovjet válogatottat a nyugatnémetek állították meg az elődöntőben, Jasint még az 1970-es vébére is benevezték, de ekkor már nem lépett pályára.

1963-ban Anglia és a világválogatott mérkőzésén bravúrok tucatjait mutatta be, a világsajtóban ezután kezdték Fekete Póknak nevezni, mert feketének tűnő, ám valójában nagyon sötét kék mezében védve úgy tűnt, mintha nyolc karja lett volna. Búcsúmérkőzését 1971-ben a moszkvai Lenin Stadionban rendezték százezer néző előtt, olyan világsztárok részvételével, mint Pelé, Eusébio és Beckenbauer. Miután befejezte, edzői, majd különböző sportvezetői tisztségeket töltött be, egy időben a szovjet szövetség alelnöke is volt.

Lev Jasint máig a futballtörténelem egyik legjobb kapusaként tartják nyilván.

Alapjában változtatta meg a kapusjátékot, a védelem vezéreként a kapuból kiabálva irányította a védőket, bátran jött ki keresztezni akkor, amikor poszttársai még a teljes 90 percet a gólvonalon állva töltötték. Testi adottságainak, helyezkedési képességének, magabiztosságának és elképesztő reflexeinek, parádés védéseinek köszönhetően őrületbe kergette a csatárokat, olyan lövéseket is hárított, amelybe mások még beleérni sem lettek volna képesek.

  • A büntetők közül rekorderként több mint 150-et hárított,
  • pályafutásának 813 mérkőzése közül 270-en nem kapott gólt,
  • és 160 bajnokin falazta be a kaput – ezt a hazai rekordját csak 2017-ben döntötte meg Igor Akinfejev, a CSZKA Moszkva kapusa.

Pályafutása során sok-sok elismerésben részesült. Már 1960-ban jelölték az Aranylabdára, amelyet 1963-ban máig az egyetlen kapusként kapott meg. Háromszor volt a Szovjetunió legjobb kapusa (1960, 1963, 1966), 1967-ben Lenin-díjat kapott, halála előtt nem sokkal, 1990-ben „A szocialista munka hőse” kitüntetést vehette át. 1986-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Érdeméremmel, 1989-ben a FIFA Érdemrenddel tüntette ki. 1998-ban bekerült az elmúlt évszázad legjobb csapatába, 2002-ben a világbajnokságok történetének álomcsapatába, 2000-ben pedig a FIFA az évszázad kapusának választotta.

Fotó: Jean-Yves Ruszniewski/TempSport/Corbis/VCG via Getty Images

A nemzetközi szövetség 1994-ben hozta létre a Lev Jasin-díjat, amelyet a világbajnokságok legjobb kapusának adnak át, ő az egyetlen kapus, aki FIFA-díj névadója lett. A labdarúgó Aranylabdát odaítélő France Football szaklap idén Jasin-díj néven alapított új, az adott év legjobb kapusának járó elismerést.

Hazájában legendának számít, Vlagyimir Viszockij dalban, Robert Rozsgyesztvenszkij és Jevgenyij Jevtusenko versben örökítette meg alakját, utcák és terek, valamint a Dinamo Moszkva új stadionja viseli nevét, életéről 2017-ben nagyszabású film készült.

A számtalan vetődés és rúgás soha be nem gyógyuló sérüléseket okozott a lábában. 1986-ban éppen Budapesten tartózkodott, amikor vénás trombózist kapott, és jobb lábát amputálni kellett.

Hosszan tartó súlyos betegség, gyomorrák következtében 1990. március 20-án hunyt el, és állami temetést kapott.

Pelé azt mondta róla, hogy

Ő volt a legjobb kapus, aki ellen valaha játszottam,

Hidegkuti Nándor pedig úgy emlékezett rá: „Csodálatos kapus volt, csak védett, védett és védett. Kötelességének érezte, hogy mindenáron megóvja kapuját a góltól, remekül érezte a labdát, tanítani lehetett kifutásait, vagy ahogy lehúzta a magas beíveléseket.”

Kiemelt kép: Dennis Oulds/Central Press/Getty Images

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.