Nemzetközi foci

Visszavonult a focikapus, akit kicsit mindig a magunkénak éreztünk

Korábban a témában:

Szívem szerint 80 éves koromig védenék, de sajnos ez nem így működik, a testem már másképp gondolja

– nyilatkozta Tim Howard, aki a hétvégén játszotta pályafutása utolsó meccsét, amely a búcsúja mellett arról marad emlékezetes, hogy a Los Angeles FC mexikói csatára, Carlos Vela egy látványos lövéssel és egy ollózással is betalált neki, és az alapszakaszban elért 34 góljával új MLS-rekordot állított fel.

A 40 éves Howard az amerikai focitörténelem legjobb kapusaként vonul vissza, aki a posztján a legtöbbször volt válogatott (121) és kezdő (119), a legtöbb győzelmet aratta (62), és a kapott gól nélküli meccseket tekintve (42) is csak Kasey Keller előzi meg (47).

Bár az amerikai focira az átütő nemzetközi siker hiányában még mindig hajlamosak vagyunk némi távolságtartással tekinteni, Howard pályafutását a magyar szurkolók többsége is figyelemmel kísérte magyar származása miatt.

Emlékszem, egyszer gyermekkoromban egy ellenszenves apuka azt kiabálta a meccsünkön a fiának: »Ne engedd, hogy az a zöld ruhás óriás megelőzzön téged!« Ezzel természetesen rám célzott. Én voltam a magas fiú zöld felsőben. Szomorúan ránéztem anyukámra, aki szemével azt üzente: »Ne is foglalkozz vele, csak focizz tovább.« De a következő alkalommal ez a szülő már azt üvöltötte: »Ne engedd, hogy a Puerto Ricó-i óriás megszerezze a labdát!« Ekkor megálltam és odafordultam a férfihoz: »Nem vagyok Puerto Ricó-i. Én MAGYAR vagyok!«

– írta Howard a The Keeper, azaz A kapus című önéletrajzi könyvében, amit a Jenkifoci nevű Facebook-oldal idézett fel az utolsó meccse előtt.

Ugyanebben a könyvben írta le azt is, hogy nagyapja, Fekete Pál hogyan menekült el Magyarországról. Fekete az 1956-os forradalom alatt gyári munkásokkal összefogva harcolt a szovjetek ellen, ami miatt árulás vádjával be akarták börtönözni. Erre fogta a családját, és 1956 decemberében megszökött, majd meg sem állt New Jersey-ig.

Amikor Papa megérkezett New Jersey-be a családjával, semmijük sem volt. Végül gyári karbantartóként helyezkedett el a Johnson&Johsonnál. A következő években szép lassan felfelé lépdelt a ranglétrán. Mire nyugdíjba vonult, már vezető kutató tudós volt a cégél. A családi ebédek otthonául szolgáló középosztálybeli ház nem más, mint Papa amerikai sikerének a jelképe. A bizonyíték, hogy a szabadság és a kemény munka bármit lehetővé tesz

– íme egy újabb, a Jenkifoci által közölt idézet Howard könyvéből. A nagyszülőkhöz való kötődését jól mutatja, hogy bal karján tetoválás formájában ott szerepel egy kép a nagyapjáról, a mellkasára pedig a két nagyszülő nevét varratta.

A kapus pályafutása 815. meccsén vette le végleg a kesztyűt, 22 évre lebontva ez azt jelenti, hogy átlagosan tíznaponta volt dolga a gólvonalon. 16 idényen keresztül, 2002-től 2017-ig szerepelt az amerikai válogatottban, ilyen sokáig rajta kívül csak az a DaMarcus Beasley kapott behívót a csapatba, aki Howardhoz hasonlóan most fejezte be a pályafutását.

Ha egy meccset kellene mondani a válogatottbeli 121-ből, sanszos, hogy mindenkinek a 2014-es vébén játszott, belgák elleni nyolcaddöntő ugrik be, amit hosszabbítás után 2-1-re elvesztett az USA, de ez legkevésbé Howardon múlt, aki 15 védést mutatott be, ami vb-rekordnak számít.

Bár védett a Manchester Unitedben is, az Evertonban lett az angol bajnokság meghatározó alakja, ahol 354 meccset teljesített, ennél többször senki nem lépett pályára a liverpooli klubban a Premier League-ben

Az egyik Everton-meccse Bogdán Ádám számára is emlékezetes maradt, az akkoriban a Boltonban szereplő magyar kapus ugyanis gólt kapott amerikai kollégájától, akinek az előrevágott labdáját alaposan megtolta a szél.

„Zavart, de nem éreztem magam hibásnak, nem tudom, csinálhattam-e volna bármit is másképp. A labda 23-24 méterre a kaputól pattant le, majd utána már csak a gólvonal mögött. Tudtam, hogy sokat fognak beszélni erről a gólról” – emlékezett vissza a nem mindennapi jelenetre Bogdán egy interjúban. De a kapussors komoly stresszt jelentő kihívásairól Howard is tudna mesélni.

„Sok nehézséggel kellett szembenéznie a pályafutása során, neki is megvoltak a csúcspontjai mellett a hullámvölgyei is. Néha a kapusoknak van a legnehezebb dolguk, mert azt érzed, hogy magadra vagy hagyva” – mondta Tyler Miller, az utolsó ellenfél, a Los Angeles FC kapusa, aki nagy csodálója Howardnak.

Howard számára az egyik nehézséget pályafutása során a Tourette-szindróma jelentette, amely az ő esetében önkéntelen rángatózásokkal és hangadással, valamint tikkeléssel járt.

Édesanyja mesélte, hogy Howard emiatt képtelen volt 8 óránál többet aludni egyhuzamban, és nagyon zavarták a hangos zajok, de profi sportolóként ezt megtanulta kezelni. Howard rengeteget tett a Tourette-szindrómásokért, és a folyamatos jótékonykodása révén egy ízben őt választották az amerikai bajnokságban, az MLS-ben a legpéldamutatóbb játékosnak.

 A futball szakma és szenvedély, de mindenkinek van valamilyen szenvedélye. A legfontosabb, hogy hasznosan éljünk, és ha megtehetjük, akkor másoknak is segítsünk jobb életet élni. Ha tudunk javítani valakinek az életminőségén, ha önbizalmat adunk neki, az a legfontosabb dolog az életben.

– villantotta meg a kapus a szociálisan érzékeny oldalát.

A tavalyi idényt sem lehetett könnyű átvészelnie, 33 meccsen 58 gólt szedett be rájátszásra abszolút esélytelen Colorado Rapids kapujában, majd a nyári pihenő során eldöntötte, hogy a mostani szezon után vége.

„Teljesen megbékéltem a gondolattal. Valószínűleg majd akkor fog ez az egész leülepedni, amikor jön a következő idény, és beugrik, hogy már nem kell elindulnom meccsre vagy edzésre. 22 idény van mögöttem, és furcsa lesz, hogy nem jön majd újabb. Nehéz kiragadnom egyetlen különleges emléket, mert szerencsére sok volt a karrierem során. Az első válogatottságom 2002-ből egy igazán speciális alkalom volt, és persze a belgák elleni meccs is örök emlék” – magyarázta Howard.

A sportágtól a visszavonulása után sem szakad majd el, elemzőként szerepel a Turner Sports nevű sportcsatorna futballközvetítései során, valamint lesz ideje foglalkozni az amerikai másodosztályban szereplő Memphis 901 nevű csapattal, amelynek ő az egyik kisebbségi tulajdonosa.

Egy klubvezetői szerep tökéletes  számomra. Ez tesz a legboldogabbá és ez pörget fel leginkább. A lustálkodás nem az én műfajom, az kell, hogy folyamatosan elfoglalt legyek. A pályafutásom során az állandósságra törekedtem és arra, hogy én legyek a legjobb. Sikerült rekordokat felállítani és a csúcson voltam, de aztán majd jönnek mások, akik megdöntik a rekordomat, és letaszítanak a lista éléről. De ezzel nincs semmi gond, ez az élet rendje.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.