2010 végén járunk. A Bundesliga középmezőnyében evickélő Hoffenheimnél a háttérstáb éppen azon dolgozik, hogy a téli átigazolási időszakban megerősítse a csapat keretét. Az egyik remek dél-amerikai kapcsolatokkal rendelkező ügynökség ekkor beajánl nekik egy alig 19 éves, teljesen ismeretlen sihedert a brazil második vonalból, mondván „ő lesz a ti emberetek.” A Hoffenheim nemzetközi felderítő részlegét vezető Lutz Pfannenstiel hiszi is, meg nem is. „Amikor megérkezett hozzánk, olyan volt, mint egy könyv első, teljesen üres oldala. Nekünk kellett megtöltenünk tartalommal” – árulta el később egy interjúban.
Négy és fél évvel később a brazil már elismert Bundesliga-játékos. A 2013/2014-es szezont 16 góllal és 12 gólpasszal zárja, kiérdemelve ezzel a liga legjobb feltörekvő játékosának járó elismerést. Mivel a következő évadban is kifejezetten tisztességes számokat hoz (7 gól, 10 assziszt) egyre komolyabb érdeklődés mutatkozott iránta a piacon. Az egyik legkomolyabb kérő a Liverpool, ám az angoloknál heves belső vita bontakozott ki arról, mennyire fontos nekik Firmino megszerzése.
A számok nem hazudnak
Brendan Rodgers vezetőedző ugyanis mindenek előtt egy igazi centert szeretett volna a csapatába, sőt, konkrét jelöltje is akadt: az Aston Villa belga gólvágója, Christian Benteke. A klub technikai igazgatója, Michael Edwards eközben szenvedélyesen érvelt amellett, hogy a csapatnak sokkal inkább Firminóra lenne szüksége, akit szerinte akkoriban a piac – a képességeihez mérten – jelentősen alulértékelt.
Edwards informatikai diplomát szerzett Sheffieldben, majd villámgyorsan átnyergelt a futballra. 2003 és 2009 között a Portsmouth-nál dolgozott elemzési vezetőként, a klub pedig története egyik legkomolyabb sikerét aratva 2008-ban FA-kupát nyert – többek között olyan, Edwards módszerei alapján kiszúrt és leigazolt játékosok segítségével, mint Sulley Muntari, Niko Kranjcar, vagy John Utaka. Ezt követően a Tottenhamhez szerződött, majd 2011-ben került Liverpoolba, mint vezető teljesítmény-elemző.
A Liverpoolt nem sokkal korábban még csőd fenyegette, miközben a csapat a bajnoki cím közeléből egészen a középmezőnyig csúszott vissza a tabellán. A klub új, amerikai tulajdonosai ezért úgy határoztak, megpróbálják meghonosítani a csapatnál azt az erősen adatalapú, komoly informatikai háttérrel támogatott döntéshozatali mechanizmust, amely szűk egy évtizeddel korábban fenekestől forgatta fel az észak-amerikai profi baseball-ligát (MLB). A projekt vezetője Damien Comolli sportigazgató lett, ő pedig azonnal minden bizalmát Edwardsba vetette. A cél az lett, hogy a Liverpool építsen fel saját adatbázist, amelynek segítségével mindenkinél korábban szúrhatja ki a tehetséges, a piacon alulárazott játékosokat.
Az ötlet leszivárgott a rendszerbe, és bár a csapat eközben jobbára bukdácsolt – Comollit 2012-ben ki is rúgták -, lassan, de biztosan a megvalósulás fázisába lépett. A Cambridge-ben elméleti fizikából doktori fokozatot szerző Ian Graham vezetésével egy olyan stáb állt fel a háttérben, amely 100.000 játékos legkülönfélébb statisztikai mutatóit monitorozta folyamatosan – világszerte. Az adatbázis mellé ráadásul Grahamék kifejlesztettek egy olyan algoritmust is, amely képes javaslatot tenni a Liverpool potenciális igazolásaira, és még arra vonatkozóan is lehet következtetéseket levonni belőle, hogy a leigazolt játékosok mennyire hézagmentesen illeszkednek majd a csapat taktikájába.
Edwards Firmino kapcsán is ezekkel az adatokkal érvelt. Számtalan diagramon, grafikonon és ábrán keresztül mutatta be, miért gondolja azt, hogy a brazil támadó igazi „game-changer” lehet a piacon. Graham modelljén túl támogatta őt Dave Follows toborzási vezető, és a fő játékosmegfigyelő, Barry Hunter is. Plusz pont volt a játékos mellett Fernando Troiani véleménye is: a Liverpool dél-amerikai megfigyelője már a hoffenheimi szerződés idején felhívta a klub figyelmét a Firminóban rejlő potenciálra.
A döntő szót végül a klubot tulajdonló Fenway Sports Group (FSG) elnöke, Mike Gordon mondta ki. Teljesen meggyőzték őt Graham adatai és Edwards prezentációja, de szerette volna teljesíteni a vezetőedző kívánságát is. A Liverpool így 2015 nyarán végül Bentekét (42 millió font), és Firminót (37 millió font) is szerződtette.
„Jobban ismeri az erősségeidet és a gyenge pontjaid, mint te magad”
Szinte napra pontosan négy évvel ezelőtt, a Premier League ötödik fordulójában a Liverpool az Old Traffordra látogatott. A Manchester United sima győzelmet aratott (3-1), a show-t pedig Louis van Gaal csapatának vadonatúj igazolása, a francia Anthony Martial vitte el, miután csereként beállva előbb büntetőt harcolt ki, majd gólt is szerzett. Firmino eközben szinte észrevétlen volt, és senki nem csodálkozott különösebben, amikor alig egyórányi játék után Jordon Ibe-ra cserélte őt Rodgers.
Egy percig sem kételkedtem abban, hogy be fog válni Liverpoolban
– mesélte később Pfannenstiel. „Brendan Rodgers kicsit másfajta játékot követelt tőle, amiben nem volt annyira kiemelkedő, de mihelyst Jürgen Klopp vette át a csapatot, minden a helyére került. Nagy betűkkel ki lehetett volna írni a stadion falára, hogy hahó, emberek, Firmino lesz a legjobb játékosotok.”
Amikor meghallottam, hogy Liverpoolba igazolt, azonnal felkaptam a fejem. Ezt meg, hogy az Istenbe’ tudták megcsinálni? A ’Pool akkor épp nem volt a legjobb állapotában, és azt gondoltam, Bobby-ért valaki több pénzt is le fog tenni, mint ők. Hatalmas igazolás volt, és ez azonnal látszott
– magyarázta Klopp később.
Az azonnal persze lehet, hogy túlzás kissé: a brazil első 24(!!!) liverpooli tétmeccsén mindössze egyetlen gólt szerzett. Azóta „valamelyest” kozmetikázta a mutatót, és jelenleg 201 mérkőzésen 69 gólnál, valamint 52 gólpassznál jár a Liverpool mezében. Ez azt jelenti, hogy meccsenként átlagosan 0,6 gólban vállal szerepet – miközben kritikusai legtöbbször éppen azt hányják a szemére, hogy pozíciójához képest nem elég veszélyes a kapura.
„Borzalmas ellene védekezni. Imádom nézni, amit csinál, de ellene játszani egy igazi rémálom” – mesélte róla egyszer egy bekk a Premier League-ből. „Lefoglal, az egész meccsen” – tette hozzá egy másik. „A legdurvább, hogy mindent tud rólad, maximálisan felkészült. Jobban ismeri az erősségeidet és a gyenge pontjaidat, mint te magad. És emellé bámulatos, mennyi mindent tud a labdával: ha közel mész hozzá, lefordul rólad, ha teret hagysz neki, simán átpasszol.”
Firmino sokoldalúságára jellemző, hogy az előző évad kezdete óta a hat angol nagycsapat (Man City, Liverpool, Chelsea, Arsenal, Tottenham, Man United) összes támadója közül ő
- alakította ki a legtöbb helyzetet;
- hajtotta végre a legtöbb szerelést;
- szedte fel a legtöbb szabad labdát;
- ért legtöbbször labdába;
- passzolt a legtöbbször pontosan;
- ért legtöbbször labdába a saját térfelén.
Ezek alapján már nyilván nem meglepő, de azért szögezzük le: messze magasan ő a Liverpool legfontosabb játékosa. Nélküle a csapatjáték egészének minősége romlik, hiszen a labda elleni mozgásai legalább annyira nélkülözhetetlenek Klopp filozófiájának megvalósításához, mint a visszalépései, vagy a helyzetkialakításai. És mindezt a számok is alátámasztják, íme:
„Ő az összekötőnk, a befejezőnk, a legnagyobb harcosunk és az első számú védőnk is” – összegezte a szerepköreit Klopp még 2016-ban. Nagy különbség, hogy a Liverpool akkor még bőven nem tartott ott, mint manapság, és emiatt a német edzőnek folyamatosan meg kellett indokolnia, miért ragaszkodik annyira látványosan Firmino játékához a középcsatár posztján.
Egy ember, aki mindent IS tud a pályán
Ez utóbbi kérdés a brazil válogatottban is rendszerint felmerült. Az egy évvel ezelőtti világbajnokságon Firmino például annak ellenére jutott jobbára csak epizódszerepekig a meccseken, hogy posztriválisa, a Manchester Cityben légióskodó Gabriel Jesus egyáltalán nem számít alapembernek Pep Guardola csapatában. Az idei Copa Américára aztán fordult a kocka, Firmino átvette Jesus helyét a középcsatár posztján – a brazilok pedig több mint egy évtizednyi várakozás után újra megnyerték a tornát.
Akik igazán értenek a futballhoz, azt mondják: Firmino játékát három dimenzió együttes vizsgálatával lehet a legjobban megérteni. Ezek:
- a) visszalépések a pálya tengelyében;
- b) érkezés a kapu elé második hullámban;
- c) letámadás, labda nélküli játék.
Firmino visszalépéseinek több funkciója is van. Egyrészt a labda nélküli mozgás segít területet nyitni a két villámgyors támadónak (Mané, Szalah), akik folyamatosan a mélységi befutások lehetőségét keresik. Másrészt Firmino hátra lépései összekötik a csapatrészeket, passzopciót biztosítanak a védőknek, segítenek folyamatossá tenni a passzjátékot, a forgatást a szélek között. Harmadrészt: a brazil visszamozgásainak köszönhetően szembe tud fordulni a kapuval, ezt pedig arra használja, hogy helyzeteket alakítson ki. De nézzük meccsképeken:
Firmino visszamozog, ezzel kimozgatva a védőfalból a Chelsea bekkjét. Az így megnyíló területbe azonnal sprintel Mané és Szalah.
Firmino a „tízes” helyén cipeli fel a labdát, előtte üres terület, a Napoli védelme rendezetlen, Szalah és Mané pedig egyaránt az olasz védők „vak”oldalán támadja a bekksor mögötti területet.
A Firmino által fogadott passzok előfordulási helye a Napoli elleni BL-rangadón. Szinte egy klasszikus irányító passztérképét idézi (miközben a vereség egyik fontos körülményeként azonosítható, hogy a brazilt nem tudták megtalálni a társak a tizenhatoson belül).
Firmino megint az ellenfél térfelének közepén kap labdát, a kapuval szemben, előtte hatalmas üres terület. Ütköző sehol, Wijnaldum lendületből érkezik, a brazil pedig már továbbítja is a labdát. Sakk-matt, a Liverpool lendületet szerzett.
A brazil meccsenként 1,3 kialakított helyzettel természetesen vezeti a rangsort a Liverpool támadói között, de az ún. „várható gólpasszok” kategóriában is második (0,34/meccs) a pontrúgásokat rendszeresen elvégző Trent Alexander-Arnold (0,41/meccs) mögött (ez a statisztikai kategória azt mutatja meg, hogy milyen átlagos minőségű helyzeteket készít elő egy játékos a többieknek).
Egy remek példa arra, hogy a visszalépései után hogyan támadja a tizenhatost Firmino: a védelem mögé beindulók (Szalah, Mané) miatt az ellenfél leghátsó sora nagyon mélyre csúszik vissza, így viszont a bekkek és a középpálya között nyílik terület, amelyet második szándékból nagyon hatékonyan lehet támadni – mint az a képen is látszik.
Hasonló helyzet, Firmino ismét második hullámból tör kapura, megint van helye, mert az ellenfél csapatrészei eltávolodtak egymástól, ő pedig így szemből tör a kapura.
Akik szerint a brazil nem elég veszélyes a kapura, vessenek egy pillantást az idei évadban elvállalt helyzetek minőségére: ha a képletből kivesszük a büntetőket, akkor egy meccsre vetítve Firmino „termeli” a legmagasabb minőségű helyzeteket a Liverpoolban (0,54/meccs). Összességében is az ő mutatója a legjobb a keretben (2,99/meccs), sőt, ha a kialakított és az elvállalt helyzeteket egységben tekintjük (xG+xA), akkor is Firmino számít a Liverpool legveszélyesebb játékosának (0,88 xG+xA/meccs). Ez utóbbi mutatóval – a legalább 300 percet játszó játékosok között – jelenleg a hatodik a ligában.
| játékos | klub | játszott percek | xG+xA/meccs |
| Sergio Agüero | Man City | 448 | 1,37 |
| Kevin de Bruyne | Man City | 455 | 1,37 |
| Bernardo Silva | Man City | 339 | 1,14 |
| Raheem Sterling | Man City | 450 | 1,07 |
| Tammy Abraham | Chelsea | 418 | 0,89 |
| Roberto Firmino | Liverpool | 497 | 0,88 |
| Teemu Pukki | Norwich | 536 | 0,88 |
Ezek pedig azok a lövések, amelyeket Firmino eddig az idei szezon PL-meccsein vállalt:
Egy kis jelmagyarázat: minél nagyobb a kör, annál magasabb a helyzet minősége. Sárgával a kapufákat, zölddel a gólokat jelöli a helyzet, a kék pöttyök helyéről eleresztett lövéseket védte az ellenfél kapusa, a piros próbálkozások pedig elkerülték a kaput.
Labda nélküli játékban a legtöbb szakértő három dolgot emel ki Firminóval kapcsolatban. Egyrészt a munkabírását („nem ismer elveszett labdát”), másrészt azt, mennyire fegyelmezetten tartja a pozícióját, ami elsősorban ahhoz kell, hogy a csapat szervezett keretek között indítsa meg a visszatámadást labdavesztés után. Harmadszor: a brazil elképesztő teherbírással rendelkezik, hatalmas területet fut be egy-egy meccs alatt.
Rengeteg energiát öl a mérkőzésekbe, egy percre sem áll le. Nélkülözhetetlen játékos
– mesélte róla csapattársa, Georginio Wijnaldum. Firmino ráadásul sérülékenységgel sem vádolható, és pihentetni sem igazán kell: 2016 augusztusa óta összesen nyolc bajnoki meccset hagyott ki a Liverpoolban.
„Mióta Coutinho távozott, érezhetően szintet lépett” – mondta róla Ian Rush, a Liverpool történetének legeredményesebb játékosa. „Engem Alfredo Di Stefanóra emlékeztet. Egészen kiváló góllövő, mégsem lehet csupán ebbe az egyetlen skatulyába beilleszteni, hiszen olyan sok minden mást is köszönhet neki a csapata.”
Hogy akkor miért nem övezi mégsem egyöntetű elismerés Firmino teljesítményét a világban? Lutz Pfannenstiel – aki azóta a Fortuna Düsseldorf sportigazgatója lett – szerint azért, mert sem a brazil, sem a német futballkultúra nem érzi őt a sajátjának.
Nem mondanám tipikus brazil játékosnak. Persze, megvannak benne a klasszikus brazil erények, de a játéka lényegi elemei sokkal inkább Németországban formálódtak, itt lett érett, kész játékos. Emiatt az elegy miatt annyira különleges, amit ő tud, viszont talán ezért nincs sehol igazán otthon. Mintha a brazilok nem éreznék teljesen a magukénak.
Források: The Athletic | The New York Times Magazine | The Times | Independent | Understat | WyScout
Kiemelt fotó: Giuseppe Maffia / NurPhoto
