Nemzetközi foci

Pucéran kergette meg a bírót a futball egyik első szupersztárja

Ha egyszer beverem a fejem, kábulatomban megálmodom a fluxuskondenzátort és végre valósággá válik az időutazás, az biztos, hogy egyik első utam a futball hőskorába, Angliába vezet majd. Nem csupán azért, hogy lássam a sáros pályán, bő gatyában, fűzős labdát kergető játékosokat, hanem megbámuljam azt a behemót kapust, akiről legendák keringenek.

William Henry Foulke történetét legutóbb a BBC vette elő, ugyanis 125 éve, 1894. szeptember 1-jén debütált a Sheffield Unitedben a West Bromwich Albion elleni mérkőzésen. Az egyszeres bajnok, kétszeres FA-kupa-győztes, egyszeres válogatott kapus fénykorában 150 kilós volt, állítólag képes volt megenni egyedül a teljes csapat reggelijét. Egyszer pucéran megkergetett egy bírót, máskor addig kapaszkodott a keresztlécbe, amíg az széttört. Az a hír járja, hogy a hibátlan kapusteljesítménykor használt clean sheet kifejezés, a labdaszedő gyerekek megjelenése, sőt még egy szurkolói nóta megszületése is az ő nevéhez fűződik. De ki tudja, lehet, csak legenda mindez.

Fotó: Twitter

Sose ütközz hatalmas bányásszal!

Foulke 1874. április 12-én Dawley városában született, és ugyan fiatalon a helyi szénbányában kezdett el dolgozni, 193 centis magassága, és akkor még vékony, sudár termete (no meg a sport iránti elkötelezettsége) a krikett, illetve a labdarúgás felé terelte.

Korabeli leírások szerint nagyszerű kapus volt, aki merész vetődéseivel és bátor kirohanásaival igazi látványosságnak számított. Még csak 19 éves volt, amikor 1893-ban csapata, a Blackwell Miners Welfare a Derby County ellen játszott meccset és Foulke úgy öklözött, hogy a labda helyett John Goodallt találta el, a válogatott csatárnak két foga bánta az ütközést.

Ez a találkozás kihatott a kapus további pályafutására is, hiszen amikor egy évvel később több klub is szerette volna szerződtetni, éppen Goodall volt az, aki nem engedte, hogy a Derbyben folytassa. Így került a Sheffield Unitedhez, amely heti öt font fizetést is adott neki.

Fatty és a tizenegy reggeli

A profi karrier beindította Foulke gyomornedveit is, innentől kezdve megengedhette magának a komolyabb étkezéseket is: a győzelmek utáni banketteken nem a flaskát emelgette, hanem gasztronómiai élvezeteknek hódolt. Később a minőség átcsapott mennyiségbe, kedvenc szórakozása volt, hogy amikor az idegenbeli mérkőzések előtt szállodában szállt meg a csapat, olyan korán ment le reggelizni, hogy mindenkit megelőzve 11 játékos ételét befalhassa.

Ekkor kapta a szurkolóktól a Fatty (Dagi) becenevet is, és úgy tartják, ő ihlette a szurkolók által olykor a testesebb játékosoknak kedves csúfolódással elénekelt „Who ate all the pies?”, azaz „Ki ette meg az összes sütit?” nótát is. (A BBC szerint azonban ez egy évszázados tévedés, mert a dallamot a „Knees up Brown Brown” című dal adja, amely viszont 1918-ból származik. De a legendák ezért legendák…)

A 193 centiméterre nőtt kapus súlya állítólag 152 kilóra is felment, és talán a sportág akkori színvonalának tudható be, hogy ettől még valóban az egyik legjobbnak számított.

Sheffieldben 299 mérkőzésen védett, tagja volt az 1898-as bajnokcsapatnak (két ezüstöt is nyert a klubbal), 1899-ben és 1902-ben FA-kupa-győztes volt. A válogatottban egyszer, 1897. március 29-én, egy Wales elleni 4-0-s győzelemkor lépett pályára.

Sokoldalú sportképességének bizonyításaként négy első osztályú krikettmeccset is játszott az 1900-as szezonban.

Nagy, mint egy hegy, mozgékony, mint egy macska

„Ha valaki kicsit több mint egy évtized alatt két FA-kupát és egy bajnoki címet nyert, és még válogatott is volt, az önmagáért beszél” – mondta John Garrett, a Sheffield United történetével foglalkozó szakember a BBC-nek.

Láttam olyan újságcikkeket, amelyekben úgy jellemezték: nagy, mint egy hegy, mozgékony, mint egy macska. Igazából ő volt a labdarúgás egyik első igazi szupersztárja. A Sheffield United történetének talán legjobb védője, Ernest Needham úgy nyilatkozott róla, Foulke messze a legjobb kapus volt, akit valaha látott.

A csatárok próbálták provokálni, de hamar rájöttek, ez nem jó ötlet. A Liverpool játékosa, George Allan egyszer addig hergelte, amíg a kapus elveszítve hidegvérét felkapta a játékost, majd fejjel beleállította a sárba. A trükk bevált, a Liverpool büntetőt kapott, amit belőtt és nyert – de milyen áron?

Fotó: Twitter

És ahogy Foulke mérete nőtt, a legendája is növekedett. Ehhez persze ő is hozzájárult, az 1902-es FA-kupa-döntő első mérkőzését követő kirohanását (értsük ezt bármilyen aspektusból) a mai napig az egyik legnagyobb angliai történetként tartják számon.

A mérkőzésre 77 ezer néző ment ki a Crystal Palace pályáján, és láthatta, hogy a Sheffield United uralta a mérkőzést, és úgy tűnt, Alf Common góljával meg is nyeri azt. A 88. percben aztán a Southampton csapatkapitánya, Harry Wood óriási lesről megindulva egyenlített. A mérkőzést követően Foulke úgy érezte, ezt nem hagyhatja annyiban,

az öltözőben pucérra vetkőzött, majd dühösen nekirontott a játékvezetőnek, aki menekülőre fogta a dolgot, és egy szekrényben próbált elrejtőzni.

Az őrjöngő hústornyot végül az FA emberei fogták le, nehogy kárt tegyen a bíróban. A visszavágót aztán a Sheffield 2-1-re megnyerte, és kupagyőztes lett.

Így született meg a labdaszedőmunka

1905-ben 50 fontért eladták a Chelsea-nak, ahol csapatkapitány lett. A temperamentumos kapus olykor úgy gondolta, ha a védők nem elég hatékonyak, akkor majd besegít, így aztán elég gyakran kiszáguldott a kapujából, és ki lett volna az az őrült, aki szívesen szembe találkozik egy robogó gyorsvonattal?! Máskor meg a keresztlécen lógott, ami nem bírta el a súlyát és kettétört.

A Chelsea vezetése azért megpróbálta kiaknázni a méreteiben rejlő lehetőséget, a kapuja mögé kisebb fiúkat állított, ezzel is kiemelve Foulke hatalmas termetét. A kapu mellé és fölé szálló labdát így ezek a srácok gyűjtötték be, állítólag ez adta meg a későbbi labdaszedő feladat alapját.

Volt egy olyan Burton elleni bajnokija, amikor két tizenegyest is kivédett. Amikor az ellenfél edzője toporzékolva kérte számon játékosától a rontást, szegény csatár csak annyit válaszolt:

De hova lőhetném, ha ez az ember a teljes kaput kitakarja?!

Sörháztulajdonosként májzsugor végzett vele

Egy szezon és 35 mérkőzés után 1906 áprilisában a Bradford Citybe igazolt, ott még 24 meccsen védett, majd a következő év februárjában végleg visszavonult. Állítólag akadt olyan idegenbeli mérkőzése, amelyen csak a hazai játékosok dresszéhez hasonló kapusmeze volt, így egy lepedőt magára tekerve kellett védenie. Mivel sok dolga nem volt, nem koszolta be a fehér leplet, az tiszta maradt – a legenda szerint innen a clean sheet kifejezés, amit akkor használnak, ha egy kapus nem kap gólt.

Visszavonulását követően az a hír járta, hogy olyan szegénységben él, hogy a blackpooli tengerparton egy centért bárki rúghat neki büntetőt. A valóságban azonban egy sheffieldi üzlet, illetve egy sörház tulajdonosaként dolgozott, nyakláncán pedig állandóan viselte az egyik FA-kupa megnyeréséért kapott érmét.

1916. május 1-jén, mindössze 42 évesen halt meg, akkori sajtóhírek szerint tüdőgyulladásban, a halotti bizonyítvány szerint májzsugorban.

Anglia azonban még mindig emlékszik arra, hogy volt a hőskorban egy olyan klasszis kapus, amilyenre manapság már nincs példa: Foulke, a pufók.

Kiemelt fotó: Twitter

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.