Nemzetközi foci

Saját telhetetlensége nyírhatja csak ki a Serie A diktátorát

11, 4, 4, 9, 17, 17, 9, 4 – az utóbbi nyolc idényben ennyi ponttal előzte meg a Juventus a Serie A aktuális második helyezettjét. A számokat látva mindössze két kérdés merül fel az emberben a bajnoki rajt előtt:

idén ki lesz a második és mennyire tudja megszorítani a Juvét?

Érdekes kettősség, hogy a hazai mezőnyt évek óta igába hajtó, de a BL-ben 1996 óta csak vesztes döntőkre képes Juventus ráunt a bajnoki címeket és kupagyőzelmeket szállító Massimiliano Allegrire és helyére azt a Maurizio Sarrit hozta, aki csak idén tavasszal szerezte első serlegét, amikor Európa Liga-győztes lett a Chelsea-vel.

A Juve vezetőségének üzenete egyértelmű, KELL a BL-győzelem, de az előző szezonban ehhez Cristiano Ronaldo is kevés volt, úgyhogy az eddig sem gyenge keretet még jobban felpumpálták.

Gianluigi Buffon már nem lesz első számú kapus, de Wojciech Szczesny mellé, mögé tökéletes helyettes, Adrien Rabot és Aaron Ramsey személyében két ingyen igazolható, de nagyon is értékes középpályást halászott ki a diszkontakciókból rendre jól kijövő Juve, a védelembe pedig megszerezte a 19 évesen a legkeresettebb hátvédnek számító Matthijs de Ligtet, akivel aztán tényleg favoritnak számít a csapat Európában.

A Juve kerete annyira kompakt és mély – Neymar nevét is bedobták, de most már inkább azon kell agyalnia a vezetésnek, hogy kiket adjon el -, hogy az ősszel nyugodtan koncentrálhat a bajnokságra, hiszen a BL-ben nehezen tudna olyan csoportba kerülni, ahol nem fér be az első kettőbe.

Márpedig ha a Juve odafigyel az olaszországi meccsekre, az kicsit sem jó hír a riválisoknak, akik csak abban bízhatnak, hogy a tradíciójával szembemenő döntéssel (nem elég nyerni, szépen is kell játszani) megbukik az egyeduralkodó.

Ha az embernek kétsége van, az egyedül Sarri miatt lehet, hogy mennyire tudja a Juvénál megvalósítani az általa elképzelt játékstílust, hiszen nem csak a csapatnak kell alkalmazkodnia hozzá, neki is figyelembe kell vennie, hogy Chiellini már 35, Ronaldo pedig 34 éves.

Gonzalo Higuaínt és Paulo Dybalát is el akarta passzolni a Juventus, de könnyen lehet, hogy mindketten maradnak, és akkor ezt a helyzetet is kezelnie kell Sarrinak, márpedig az elégedetlenkedő sztárok nem használnak az öltözői hangulatnak.

Akik le akarják vadászni a bajnokot

A legnagyobb kihívó idén is a Napoli lehet, amelyet Carlo Ancelotti immár egy éve próbál meg a saját képére formálni. A nápolyiak a nyár legnagyobb fegyvertényeként azt könyvelhették el, hogy meg tudták tartani a bajnokság talán legjobb belső védőjét, Kalidou Koulibalyt, mellé pedig megszerezték a Roma görög harcosát, Kosztasz Manolaszt.

Ez a kettős felveszi a versenyt a Juve Giorgio Chiellini, De Ligt párosával, és elöl is elég jó opciói vannak Ancelottinak, a jól megszokott Lorenzo Insigne, Arkadiusz Milik, Dries Mertens, José Callejon négyes mellé még érkezett a PSV-től Hirving Lozano, aki az elmúlt két idényben összesen 34 gólt szerzett a holland bajnokságban.

A Napoli esélye az lehet, hogy nem nagyon kellett ide-oda rakosgatni a kirakós darabjait, és ez a keret már megmutatta korábban is, hogy jóval több van benne annál, mint amit a tavalyi, Ancelottival ismerkedős évben produkált, amikor előbb a BL-ben hasalt el a csoportkörben, majd kiesett az EL-ből is, és az olasz kupában is befékezett a negyeddöntőben.

A tavalyi idény legkellemesebb meglepetését az Atalanta okozta, amely tükörsimán jutott be az első négybe, sőt, a bronzot is leakasztotta, így története első BL-szereplésére készülhet.

Egyszer már leírták az edzőt, most mindenki az ő csapatáról áradozik
Egy korábban nagyot bukó edző, egy 165 centis időzített bomba, egy folyton kölcsönadott csatár, aki élete idényét futja. Az Atalantát két éve lerabolták a nagycsapatok, de a bergamói klub ugyanúgy vitézkedik, és nagyon jó esélye van odaérni a BL-t jelentő negyedik helyre.

Épp a BL-kaland miatt tűnik az Atalanta óriási kérdőjelnek, ha sikerül erőn felül teljesítenie a csapatnak a nagyfiúk között, az a bajnokságban is adhat egy nagy lökést a bergamóiaknak, de az is lehet, hogy az ősz rámegy a nemzetközi kupaszereplésre.

Akárhogy is lesz, kíváncsian várjuk, mire megy a Serie A-ban már sokszor megvillanó, zseniális argentin mindenes, Papu Gómez vagy a tavaly 23 góljával a góllövőlista második helyen záró, Duván Zapata Európa nagyágyúi ellen.

A keretet nagyjából sikerült együtt tartani, az alapemberek közül csak a belső védő Gianluca Mancini lécelt, akit a Roma Manolasz pótlására nézett ki, őt pedig a marcona szlováknak, Martin Skrtelnek kell feledtetnie az Atalantában.

Elöl Zapatát honfitársa, a Fiorentinában egész jó kis tavaszt produkáló (23 meccsen 9 gól) Luis Muriel tehermentesítheti, és ha csak abból indulunk ki, hogy az Atalanta az előző bajnokságban a legtöbb gólt (77) szerezte, akkor idén sem szabad kihagyni a bergamóiak meccseit.

Az Internél a BL-részvétel sem mentette meg Luciano Spallettit a kirúgástól, és a milánóiak legnagyobb reménye a mostani idény előtt épp az új főnök, Antonio Conte. Aki nem az a halvérű pali, ez lejön az oldalvonal mellett minden mozdulatából, és kezdésnek gyorsan jelezte, hogy nem kér a játékosuralomból,

úgyhogy könnyű szívvel lemondott Ivan Perisicről, valamint Radja Nainggolanról, és Mauro Icardira sem tartott igényt első körben, de úgy tűnik, a hisztis argentin mégis a nyakán marad, mivel egy nappal a rajt előtt jelentették be, hogy a 9-es helyett a 7-es mez lesz az övé.

Conte a Juvéval három bajnoki címet nyert zsinórban – ebből az egyiket veretlenül -, a Chelsea-nál az első angliai évében szintén elhozta az aranyat, és az biztos, hogy a motiváció terén nem lesz jobb edző nála a Serie A-ban. Az új igazolások közül Stefano Sensi és Nicoló Barella is nagyon beválhat, hiszen mindketten bizonyítottak már a ligában, Diego Godín 33 évesen is vezér lehet a védelemben, Romelu Lukaku pedig Conte legfőbb kiszemeltje volt, akit már a Chelsea-nél is üldözött.

Meglátjuk, hogyan muzsikálnak majd a Conte által favorizált 3-5-2-es rendszerben. A mezőny számára mindenesetre intő jel lehet, hogy Conte mellett már a korábbi Juventus-vezérigazgató, Beppe Marotta is az Inter klubházából intézi a telefonhívásokat, és neki az edzőhöz hasonlóan nagyon komoly szerepe volt a torinóiak felfuttatásában.

Jók lehetnek, de sok a kérdőjel

Amilyen jól néz ki a keret alapján az Inter, annyira ágrólszakadt a városi vetélytárs Milan, amelynek megtépázott renoméját tökéletesen visszaadja, hogy a 2013-as, BL-indulást jelentő bronzérem után az idei ötödik hely volt a legjobb eredménye. Gennaro Gattuso önként lelépett a színről, miután a Milan ismét lemaradt a BL-ről, érkezett a Sampdoriából pofás kis csapatot varázsoló Marco Giampaolo, akitől Harry Pottert idéző mágia kéne, hogy odaérjen a Milannal az első négybe.

A klub dobta az EL-főtáblát, abban bízva, hogy ezzel némileg javul a helyzete a kínai kamutulaj idején elszórt 200 millió euró miatt keménykedő UEFA-nál, és a legfrissebb koncepció az, hogy 25 éven aluli játékosokat igazolva próbál a Milan felzárkózni a Juve, Napoli kettős mögé.

Persze ezt a fiatalítást leginkább a kényszer szülte, mert a csapat vonzereje jócskán megkopott az elmúlt években, igaz, hogy a Real Madridból is sikerült igazolni (a harmadik számú balhátvédet), de az sokkal jobban jellemzi a Milant, hogy a Serie B-be kipottyanó Empoliból hozott el két spílert is.

A Gianluigi Donnarumma, Alessio Romagnoli, Jack Bonaventura, Krzysztof Piatek tengelyre lehet építeni, de utóbbi kettő közül az olasz középpályás csak a nyáron tért vissza hosszú térdsérüléséből, míg a lengyel gólvágó a felkészülési meccseken képtelen volt betalálni.

Az előző idényben hatodik Roma viharos időszakon van túl, tavaly két edző, Eusebio Di Francesco és Claudio Ranieri is irányította a csapatot, miközben sikerült a vezetőségnek két klublegendát, Francesco Tottit és Daniele De Rossit is elüldözni.

Ahogy az első hatból a Napolin és az Atalantán kívül mindenki, úgy a Roma is új edzővel indul egy jobb szezon reményében, a portugál Paulo Fonseca a Sahtar Donyecktől érkezett. A már említett Manolaszon kívül Stephan El Shaarawy is távozott, de Fonsecának jó játékosai vannak az általa kedvelt 4-2-3-1-es felálláshoz, és mivel az olasz klubok hagyományosan nem törik össze magukat az EL-ben, a Roma, ha időben összecsiszolódik, odaérhet az első négybe.

Ribéry, Balotelli és a többiek

A kupagyőztes Lazio abban bízhat, hogy a legfontosabb játékosait megtartotta, a Fiorentinánál a Bayern Münchentől érkező Franck Ribéry érkezése pezsdítette fel az életet, az EL-ből a Debrecent kiejtő Torino már tavaly is nagyon masszív volt, és előnyt jelenthet a többiekkel szemben számára, hogy hete óta játékban van.

A Cagliarinál a nagy visszatérő, Nainggolan segíthet a középmezőnybe kormányozni a csapatot, a Bolognánál fontos kérdés, hogy a leukémiával kezelt Szinisa Mihajlovics a kórházból mennyire tudja hatékonyan irányítani a játékosokat, a Sampdoria a Romától elküldött Di Francesco irányításával próbál lépést tartani a nagyokkal, és abban bízik, az örökifjú Fabio Quagliarellának lehet még egy olyan szuper idénye, mint tavaly, amikor 26 góllal gólkirály lett.

Az újoncok közül a Bresciát kíséri a legnagyobb figyelem, mivel a tékozló fiú, Mario Balotelli visszatért a Serie A-ba, de érdemes lesz megnézni, mit produkál a 19 éves Sandro Tonali, akit Andrea Pirlóhoz hasonlítottak sokan.

Bár a Genoa a másodosztályú Chievónak kölcsönadta Schäfer Andrást, Nagy Ádám pedig a Bolognától elköszönve Angliába igazolt, vagyis nincs magyar a Serie A-ban, így is érdeklődve várjuk, sikerül-e megtörni a Juventus hegemóniáját vagy a torinóiak tovább javítják a lenyűgöző rekordjukat.

Serie A, 1. forduló:

szombat:
Parma – Juventus 18.00
Fiorentina – Napoli 20.45

 

vasárnap:
Udinese – AC Milan 18.00
AS Roma – Genoa 20.45
Cagliari – Brescia 20.45
Sampdoria – Lazio 20.45
SPAL – Atalanta 20.45
Torino – Sassuolo 20.45
Hellas Verona – Bologna 20.45

 

hétfő:
Internazionale – Lecce 20.45

Kiemelt kép: Isabella BONOTTO / AFP

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik