Az olasz labdarúgó-bajnokság – és a válogatott is – kissé lemaradt a riválisoktól az elmúlt években, és ugyan Cristiano Ronaldo Torinóba igazolása miatt még nem feltétlen indultak útnak sztárjátékosok tömegével a Csizma felé, egy minapi döntés miatt ez a helyzet rohamtempóban, akár már most nyáron megváltozhat.
Bár nincs konkrétan kimondva, ez a szabályozás pont a profi sportolókra, elsősorban a labdarúgókra lett szabva – na meg az edzőkre –, és anyagi értelemben jelentősen megkönnyíti az olasz klubok életét, lehetőséget biztosít a komolyabb igazolásokra. Ugyan van még fél év a bevezetéséig, hatással lehet már azokra, akiket most nyáron szereznek meg a Serie A csapatai.
Olaszországban eddig pár kivételt leszámítva nem tudták és nem is nagyon akarták felvenni a versenyt az elszállt Premier League fizetésekkel. Ez a probléma egy csapásra oldódott meg. A lényeg, hogy adókedvezményt kapnak az Olaszországba érkező új munkavállalók, akik addig nem vagy, nem eleget éltek az országban, feltétel viszont, hogy legalább két évre szóló munkaszerződést kell kötniük. Eddig a sportolók a fizetésük 47 százalékát fizették be adó formájában, januártól azonban a keresetük egyik fele adómentes és csak a másik fele után kell adózniuk, azaz jelentősen csökkennek a klubok adóterhei.
Az igazi Beckham-törvény
Spanyolországban nem nézik olyan jó szemmel a történéseket, ott ugyanis pontosan tudják, mit jelent mindez. A spanyol kormány 2003 decemberében elfogadott törvénye után a külföldi munkavállalók 24 százalékos adókulcs alá estek, miközben a spanyoloknak továbbra is 43 százalékot kellett befizetniük. A bevezetése egybeesett David Beckham érkezésével, aki abban az évben igazolt a Manchester Unitedtől a Real Madridhoz, ezért is nevezték el Beckham-törvénynek.
Ez rögtön versenyelőnyt jelentett a spanyol focicsapatoknak, a legjobb játékosok közül tudtak válogatni, a klubok számára kevésbé volt megerőltető kicsengetni a zsíros fizetéseket, mint más bajnokságokban. A Beckham-törvény nem élt meg sokat, 2010-ben felülvizsgálták és eltörölték.
Remegnek a riválisok
Ha már a spanyolokat emlegettük, épp a napokban jelent meg egy pesszimista hangvételű cikk a madridi As-on, amely azt vizionálta, hogy a külföldi focisták Olaszországot fogják választani ezentúl a La Liga helyett. Példát is hoztak:
A cikkíró azzal zárta cikkét, hogy nem csak a focicsapatok, hanem az egész ország veszíteni fog ezen, mert hosszú távon a GDP is megérzi majd ennek hatásait.
Németországban szintén aggódva figyelik az olaszországi történéseket. Nem véletlen, egy labdarúgónak ott 47,5 százalékot kell adóznia a fizetéséből, úgyhogy fordulhat a tendencia, és inkább a Bundesligából igazolhat majd a Serie A, nem pedig fordítva, ahogy azt az elmúlt években megszokhattuk. Márpedig ez a két bajnokság leginkább egymással rivalizál, talán a németek veszíthetik a legtöbbet az olasz döntésen.
Nagy-Britanniát és Franciaországot kevésbé vágta hanyatt a hír:
- a briteknél ugyan elég komoly adót (50 százalék) kell fizetni, de messze ott a legmagasabb az átlagfizetése a labdarúgóknak és marketinglehetőségekből is több van, mint máshol;
- míg a francia klubok többsége eddig is inkább kiszolgálta az európai topcsapatokat, miközben a PSG nem is csak a Ligue 1-ben, hanem úgy eleve a focitérképen egy különálló szigetet alkot.
Adókedvezménnyel csábítók
Nem példa nélküli, amit az olaszok tesznek, hogy ne menjünk messzire, Magyarországon is kedvező helyzetben vannak a klubok – nem csak a TAO-pénzek miatt – és a játékosok is, az ekhós adózás miatt mindkét félnek csökkennek az adóterhei, mindössze 15 százalékot kell befizetni a bérek után a játékosnak, húszat a klubnak.
Nem véletlen, hogy egyre több játékos érkezik a környező országokból a magyar élvonalba, legyen szó Szerbiáról, Romániáról, Ukrajnáról vagy épp Szlovákiáról.
Bár az orosz bajnokságban meg van határozva, hogy egyszerre hat hazai játékosnak a pályán kell lennie, a maradék öt helyet igyekeznek sztárokkal feltölteni, hogy mást ne mondjunk, megfordult arra a sokáig nagyon keresett brazil Hulk, vagy épp Samuel Eto’o is. Az ő csillagászati fizetésük 13 százalékos adókulcs alá esett.
A török fociklubok sem roppannak össze a sarcok alatt, ott a sportolók fizetése után 15 százalék adót kell folyósítani. Más kérdés, hogy ezt egyre több politikus kezdi ki, és márciusban már olyan hírek voltak, hogy meg akarják ezt duplázni.
Mit jelent mindez?
Az elmúlt években elképzelhetetlen volt, hogy egy James Rodríguez-kaliberű játékost a Real Madridból kivásároljon, majd meg is tudjon fizetni egy olasz klub, a Napoli azonban most kitartóan csábítja a kolumbiait, aki már a Real felé is jelezte, hogy Dél-Olaszországba menne.
De további sztárok érkezésére is lehet számítani a nyáron, Matthijs de Ligt már nagyon közel áll a Juventushoz, Paul Pogba visszatéréséről is egyre többet lehet hallani, miközben Romelu Lukaku az Inter kiszemeltje. És ezek még csak a korai hírek, a nyári átigazolási szezonból még van elég idő ahhoz, hogy elinduljon egy nagyobb dominóeffektus.
Ha mindez bekövetkezik, annak az európai csúcsfutballon is látható jelei lesznek és az évek óta tetszhalott állapotban lévő Serie A újra komoly erőt képviselhet nemzetközileg.
Nyitókép: Chris Brunskill/Fantasista/Getty Images
