Nemzetközi foci

„Azt éreztem, a rendőrök hagynak minket meghalni”

Harminc éve több ezer Liverpool-drukker utazott el a csapat FA-kupa-elődöntőjére. Kilencvenhatan sosem tértek haza.

A Liverpool-szurkolók sosem fogják elfelejteni 1989. április 15-ét. Ezen a napon kedvenc csapatuk elődöntőt játszott az FA-kupában a Nottingham Forest ellen, vagyis ünnepi alkalomra készültek a szurkolók, de tragédia lett a vége.

A vörösöket rengeteg drukker kísérte el Sheffieldbe, közülük kilencvenhatan soha nem tértek vissza a családjukhoz.

A tragédiát az okozta, hogy a még stadionon kívül lévő szurkolók közül nagyjából kétezren egy olyan szektorba jutottak be, amely már zsúfolásig tele volt.

A hatalmas tömegben egymást taposták az emberek, sokan a kerítésnek passzírozva vesztették életüket, mások megfulladtak. Kilencvennégyen a helyszínen vesztették életüket, a 14 éves Lee Nicol négy nappal később, a kórházban halt bele a sérüléseibe, a 96. áldozat, Tony Bland pedig négy évig feküdt kómában, és már sosem ébredt fel belőle.

20 perccel a kezdés előtt az emberek körülöttem zihálni és izzadni kezdtek, és az egész tömeg olyan kötötté vált, mint a cement. Voltam már meccseken, ahol rengetegen zsúfolódtak össze, de ez teljesen más volt. A körülöttem lévő emberekre csend telepedett. Voltak, akik a levegőt kapkodták, mások elájultak. Én is pánikolni kezdtem, de esélyem sem volt menekülni, sőt szinte mozdulni sem tudtam, úgy éreztem magam, mintha satuba fogtak volna

– hangzott az egyik túlélő, Adrian Tempany egészen drámai vallomása. Ő próbált kiszúrni egy rendőrt vagy biztonsági embert, de senki nem ment segíteni neki.

„Lassan a lábam, a hátam, a karjom és a mellkasom is zsibbadni kezdett, csak a fejem, a szemem és a szám tudtam mozgatni. Aztán a jobb lábam önkéntelenül is mozogni kezdett, de rájöttem, hogy nem a földön állok, hanem az előttem lévő szurkoló vádliján taposok” – emlékezett vissza.

Ami mai szemmel egészen hihetetlen, hogy amíg sokan a haláltusájukat vívták, vagy éppen az életükért küzdöttek, addig a mérkőzés 15 órakor elkezdődött. Tempany azt mesélte, miközben a tüdeje már valósággal égett, nyaktól lefelé egyetlen tagját sem bírta mozgatni, azt tisztán hallotta, hogy tőle 10 lábnyira két rendőr épp viccet mesél, ahelyett, hogy a bajban lévőknek segítene.

„Egy pillanatra sikerült elkapnom egy rendőr pillantását a kerítés túloldalán. Segítsen nekünk, mondtam neki, mire mosolygott, a fejét rázta, majd kissé bizonytalanul elsétált. Abban a pillanatban azt éreztem, hagynak meghalni minket. Sokan közülünk már halottak voltak akkor, most én jövök. Az agyam azt mondta, 50 másodperced maradt, fogalmam sincs, honnan jött ez a szám, csak azt éreztem, sietnem kell, mert különben végem. Megpróbáltam minden erőmet összeszedni, hogy felkapaszkodjak az előttem lévők vállára, és megmeneküljek a megfulladástól. De amikor megpróbáltam kinyomni magam, egy centit sem mozdult a testem. A körülöttem szorosan állók teste nehéz volt, néhányan már elájultak közülük, mások zavartan motyogtak valamit, próbáltak rájönni, mi is történik. Elkezdtem visszaszámolni, aztán amikor 10-hez értem, feladtam. Megpróbáltam még egyszer a számon át levegőhöz jutni, aztán becsuktam a szemem. Öt másodperc múlva kinyílt, és az ég még mindig kék volt. A rendőrség végre kinyitotta az egyik kerítés kapuját és hallottam, ahogy káromkodva szidnak minket. Megmenekültem” – adott betekintést Tempany abba, hogyan nézett szembe a halállal.

Mások nem jártak ilyen szerencsével. A legidősebb áldozat 67 éves volt, a legfiatalabb, a későbbi klublegenda, Steven Gerrard unokabátyja, mindössze tíz.

A tragédia után a rendőrök egy része a részeg és agresszív szurkolókat hibáztatta az esetért, aztán az ügyet vizsgáló Lord Peter Taylor jelentése megállapította, hogy rendőri mulasztás történt, egyszerűen nem kezelték megfelelően a hatalmas tömeget. Mindössze egyetlen mentőautó jutott be a stadionba, így fordulhatott elő, hogy csak 14 embert szállítottak kórházba.

A 80-as években virágzott a futballhuliganizmus Angliában, a rendőrség és a társadalom szemében is amolyan közellenségként tartották számon a legkeményebb szurkolókat, és az Európa-szerte rettegett Liverpool-drukkerek ráadásul részesei voltak az 1985-ös Heysel-tragédiának, amikor a Juventus elleni BEK-döntő előtt a stadionban kitört balhéban harminckilencen vesztették életüket. Az eset után az angol csapatokat meghatározatlan időre kitiltották az európai kupákból, a büntetés végül öt évig maradt érvényben.

A Hillsborough-tragédia után az igazi botrányt a hírhedt angol bulvárlap, a Sun egyik száma okozta, amely azt állította, hogy a Liverpool-szurkolók kirabolták az áldozatokat és levizelték a rendőröket. Később kiderült, hogy az akkori főszerkesztő, Kelvin MacKenzie állt az uszító cikk mögött, aki rendőröktől és Irvine Patnick konzervatív párti parlamenti képviselőtől kapta a hamis információkat.

Az ominózus cikk után Liverpoolban szitokszónak számított a Sun, a városban klubszimpátiától függetlenül mindenki bojkottálta a lapot.

Patnick 23 évvel a tragédia után kért bocsánatot.

A játékvezető 15 óra 6 perckor fújta le a mérkőzést, amikor a túlzsúfolt Leppings Lane-tribünről már menekülni próbáltak azok, akiket nem préselt a kerítéshez a tömeg. Az esetet újravizsgáló bizottság megállapította, a mentők 15 óra 15 perckor érkeztek a pályára és a kilencvenhat áldozatból negyvenegyen, akik nem szenvedtek fulladásos halált, túlélhették volna a tragédiát, ha időben részesülnek orvosi ellátásban.

A sheffieldi események után komoly változások indultak az angol futballban, a stadionokat egymás után szabták át, eltűntek az állóhelyek, lebontották a kerítéseket, a klubok pedig alaposan megemelték a jegyárakat, ezzel is szűrve a közönséget, mivel a huligánok általában a társadalom alsóbb rétegeiből kerültek ki.

Az áldozatok hozzátartozói a mai napig küzdenek az igazságért, 2017-ben hat ember ellen emeltek vádat, köztük volt a meccs biztosítását végző felügyelő, David Duckenfield is, aki ellen gondatlanságból elkövetett emberölés volt a vád. A 74 éves Duckenfield ügyét április elején tárgyalta a bíróság, de ítélet nem született.

A feljebb idézett Tempany az eset után évekig poszttraumásstressz-szindrómával küszködött, időnként minden előzmény nélkül zokogni kezdett, aztán hirtelen elkapta a túláradó öröm, hogy életben van, másnap viszont totálisan depressziósan ébredt. Súlyos alkoholproblémákkal küzdött, a rendőröket pedig rendszeresen zaklatta verbálisan az utcán, egyszer ezért be is vitték. Aztán egyik nap hirtelen véget ért a kálvária, úgy érezte, sikerült helyretennie magában Hillsborough-t, amely azt tanította meg számára, hogy az őszinteség a legfontosabb.

Az, hogy hullarablással és a rendőrök levizelésével vádolnak embereket, akik a saját vagy a mások életét próbálták menteni, olyan mély sebet okoz a lelkekben, hogy az őszinteség lesz a kulcs, nem csak az emlékezéshez, hanem mindenhez, ami az életben számít

– írta Tempany.

Ő már túl van rajta, több ezren viszont azóta is cipelik magukkal a harminc évvel ezelőtt történek nyomasztó emlékét.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Real Madrid's French forward Karim Benzema celebrates his second goal during the Spanish League football match between Real Madrid and Athletic Bilbao at the Santiago Bernabeu Stadium in Madrid on April 21, 2019. (Photo by GABRIEL BOUYS / AFP)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.