Nemzetközi foci

A holland zseni, aki megváltoztatta a futballt

Ha egy sportlap vitát akar generálni, akkor egyszerű dolga van: össze kell csak állítani egy minden idők legjobbjai listát, a szurkolók pedig jól összevesznek rajta. Az Aranylabdát is megalapító France Footballnak minden bizonnyal nem ez volt a célja, nemrég mégis arra vállalkozott, hogy rangsorolja a valaha volt legjobb labdarúgóedzőket.

Azt vették figyelembe, hogy

  • ki mekkora hatást gyakorolt a játékra,
  • mennyi trófeát nyert,
  • és kik követték az adott szakembert.

Bár a kritériumok egyértelműek, képtelenség olyan névsort az asztalra tenni, amivel mindenki egyetértene. Az FF-nek is sikerült felkorbácsolni az indulatokat, leginkább azzal, hogy

nem Sir Alex Fergusont hozták ki elsőnek.

A skót legendát senkinek sem kell bemutatni, alighanem mindenki kívülről fújja, hogy az Aberdeennel három skót bajnoki cím mellett KEK-et is nyert, majd 26 éven át irányította a Manchester Unitedet és összesen 38 trófeát húzott be a csapattal. Művészet, ahogy többször is újjáépítette és a legjobbak között tartotta az angol klubot, főleg azóta látszik, hogy ez mekkora teljesítmény, mióta visszavonult: a United évekig kereste önmagát, és talán csak most, egy korábbi tanítványával, Ole Gunnar Solksjaerral talál ismét magára.

Ferguson előkelő helyen szerepel a listán, a második, a francia szaklap viszont még egy nála is magasabb polcra helyezte Marinus Michelst. És, ha azt nézzük, hogy a holland szakembernek mekkora hatása volt a modern futballra, és hogy neki köszönhetjük Johan Cruyff és Pep Guardiola munkásságát is, akik szintén ott vannak a legjobb ötben, akkor már sokkal inkább érthető, miért is ő végzett az élen.

Minden idők tíz legjobb edzője a France Football szerint

  1. Rinus Michels (holland)
  2. Sir Alex Ferguson (skót)
  3. Arrigo Sacchi (olasz)
  4. Johan Cruyff (holland)
  5. Pep Guardiola (spanyol)
  6. Valerij Lobanovszkij (ukrán)
  7. Helenio Herrera (argentin/francia)
  8. Carlo Ancelotti (olasz)
  9. Ernst Happel (osztrák)
  10. Bill Shankly (angol)

Ha csak Michels eredményeit kezdjük sorolni, akkor is egyértelmű, hogy ott a helye a legjobbak között. Négyszer nyert bajnokságot az Ajaxszal a hatvanas években, 1971-ben a BEK-ben vitte a csúcsig az amszterdamiakat, majd aranyérmes volt a spanyol élvonalban a Barcelonával, amellyel a kupát is elhódította. Mindemellett világbajnoki döntőbe juttatta Hollandiát 1974-ben, és ő volt a szövetségi kapitány akkor is, amikor az Oranje megnyerte eddigi egyetlen tornáját, az 1988-as Európa-bajnokságot.

A fenti eredményeket elsősorban a hollandok köszönhetik Rinus Michelsnek, a totális futballt viszont az egész világ.

Magát a rendszert, a mindent elsöprő dominanciát nem ő találta ki, a brazilok például már korábban elkezdtek magasra feltolt szélső védőkkel játszani, de Sebes Gusztáv is megmutatta már az Aranycsapattal, a Hidegkuti Nándorra kitalált szerepkörrel, hogy az ellenfelek mennyire nem tudnak mit kezdeni egy visszavont csatárral. A hollandoknál is egy angol edző, Jack Reynolds fektette le a progresszív futball alapjait, ő 1915 és 1947 között három időszakban is irányította az Ajaxot, valamint a szintén angol Vick Buckingham, aki két körben ült az amszterdami kispadon.

Az amszterdami születésű Rinus Michels 12 évesen került a klubhoz, az első csapatban hat évvel később mutatkozott be, az első mérkőzésén, az ADO 8-3-as kiütésekor rögtön öt gólt szerzett. A csatár egész játékos pályafutását az Ajaxban töltötte, 264 mérkőzésen 122 találatot szerzett, kétszer volt bajnok.

1958-ban vonult vissza, az amszterdami sportakadémián lediplomázott, majd amatőr csapatoknál kezdett edzősködni, és hamar kiderült, hogy minden ellesett Reynoldstól, amit el lehetett, így a már említett Buckingham 1965-ös kirúgásakor kézenfekvő volt az ő kinevezése az Ajaxnál. Nem úgy érkezett, hogy fenekestül felforgatott mindent: az angol futballszakíró, Jonathan Wilson a Futballforradalmak című könyvében azt írja, a legnagyobb változásokat eleinte az hozta, hogy a játékosként bohém Michelsből szigorú edző lett, kőkemény felkészülést tartott labdarúgóinak, az edzéseken pedig megkövetelte, hogy minden gyakorlatot labdával végezzenek, a futballisták így rohamosan fejlődtek technikailag.

Mindent labdával csináltunk. Minden szezon előtt volt egy hét, amikor napi öt edzést vezényelt nekünk. Olyan volt, mint egy kiképzőtábor

– emlékezett vissza a These Football Times-nak nyilatkozó Sjaak Swart.

4-2-4-es hadrendben játszatta az Ajaxot, amely érkezésekor a kiesés ellen menekült, de látványos, gólra törő játékkal előbb bennmaradt, majd a következő öt szezonból négyben is aranyéremmel zárt. A játék fontos eleme volt a támadásból védekezésbe való visszarendeződés, és míg előrefelé a pálya kiszélesítése volt a feladat, addig védekezésben a területek szűkítése, az ellenfél játékosainak minél nagyobb nyomás alá helyezése. Erre a fajta letámadásra senki sem tudott felkészülni.

A totális futball:

Az Ajax az európai kupákban is egyre nagyobb figyelmet követelt magának, 5-1-re verték egyszer a Bill Shankly-féle Liverpoolt, majd 1969-ben jött az AC Milan elleni BEK-döntő, amit aztán az olaszok nyertek. Ez az elveszített finálé volt az, ami komoly változtatásra ösztönözte Michelst, szakított a 4-2-4-gyel, mert belátta, hogy így sebezhető marad a csapata, innentől kezdve egy hibrid 4-3-3/3-4-3-as rendszert játszatott csapatával, ahol a játékosok váltogatták a posztokat, ha valaki elmozdult a helyéről, mindig volt, aki helyettesítette, így sokszor úgy tűnt, mintha eggyel többen lettek volna a pályán. A váltás a bajnokságban nem hozott aranyat, a BEK-et viszont sikerült megnyerni 1971-ben. Michels távozása után a temesvári Kovács István vette át a csapat irányítását, a többi közt két bajnoki cím és két BEK-győzelem volt a mérlege, csakhogy sosem tudott kilépni Michels árnyékából, a sikereket elsősorban a holland munkásságának tulajdonították.

Michels a Barcánál már nem nyert annyi trófeát, mint az Ajaxnál, de az 1974-es bajnoki cím, majd a későbbi kupagyőzelem mellett

ő vitte Katalóniába legfontosabb amszterdami játékosát, Johan Cruyffot, aki aztán legenda, majd a barcelonai klub történetének legfontosabb szereplője lett.

Cruyff továbbvitte Michels filozófiáját a Barcánál és azt is elnézte edzőjétől, hogy nem csak az első csapattal kell foglalkozni, hanem úgy kell felépíteni a klubmodellt, hogy a felnőttektől kezdve az összes korosztályos együttesig bezárólag mindenki ugyanazt a játékrendszert játssza.

Rinus Michels a totális futballt a holland válogatottnál is csúcsra vitte, 1974-ben, a világbajnokságon az argentinokat és a brazilokat is látványosan lejátszották a pályáról, csak a nyugat-németekkel nem tudtak mit kezdeni a döntőben. 1988-ban viszont már nem volt megállás: az elődöntőben az NSZK-t, a döntőben a szovjeteket verték és összejött az ország labdarúgó-válogatottjának eddigi egyetlen aranyérme.

Az Eb-döntő összefoglalója:

Úgy helyezte fel a holland focit a térképre, hogy az még mindig hatással van a játékra. Az eredmények egyből jöttek vele, de mindig is a minőségi futball volt számára az első

mondta róla Johan Cruyff.

A 2005-ben, 77 éves korában elhunyt Michels kiváló játékos, nagyszerű edző és menedzser, a holland labdarúgóstílus megteremtője volt, akinek számos követője akadt és 1999-ben az évszázad edzőjének választották. Nehéz lenne olyan embert találni, aki nála nagyobb hatással lett volna a modern futballra.

Nyitókép: VI Images via Getty Images

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.