Amikor 2016 márciusában az alig 17 és fél éves Mathhijs de Ligt egy Bulgária ellen, idegenben megvívott világbajnoki selejtező első húsz percében kétszer is végzetes hibát követett el saját kapuja előtt, kevesen hitték, hogy a fiatal játékosból lehet még valaki ebben a szakmában.
A meccset megelőzően De Ligt klubjában, az Ajaxban is csupán kétszer volt kezdő, és bár a holland közvélemény nagy része korosztálya kiemelkedő tehetségének tartotta, egyértelmű volt a verdikt: Danny Blind szövetségi kapitány elsiette a beavatást, a hátvéd pedig csúnyán megégett. A mérkőzés után ráadásul Blindet kirúgta a szövetség, mivel a holland válogatott a 2016-os Európa-bajnokság után újabb nagy tornáról maradt le.
Úgy tűnt, a holland futball évtizedes mélyponton van. A tehetségek elfogytak, a válogatott kiábrándító eredményeket produkált, ráadásul egy újabb tizenéves reménység használódott el idő előtt a kétségbeesett messiáskeresésben.
Újratervezés klublegendákkal
Most, szűk három évvel később Hollandia a Nemzetek Ligája négyes döntőjére készül – miután csoportjában a németeket és a vb-címvédő franciákat is elintézte –, De Ligt pedig éppen a világ egyik, ha nem a legkapósabb középhátvédje. Klubja, az Ajax, ahol bemutatkozása óta nem csak alapember, de csapatkapitány is vált belőle, 2003 óta először kiharcolta a továbbjutást a Bajnokok Ligája csoportköréből, hogy aztán a sorozat nyolcaddöntőjében a háromszoros címvédő Real Madridot is kiejtse, mégpedig megkapó magabiztossággal (összesítésben 5-3).
Bár a fordulat népmesébe illően csodásnak tűnik, természetese szó sincs deus ex machináról. Kőkemény, szilárd elvi elhatározáson nyugvó, koncepciózus háttérmunkáról, és új alapokra helyezett tehetséggondozásról annál inkább.
Mindig az egyénre helyezzük a hangsúlyt
– magyarázta el az Ajax nevelési alapelvét a New York Times-nak adott interjújában Said Ouaali, az amszterdami klub híres-neves akadémiájának igazgatója. A De Toekomst korábban évtizedekig a tehetséggondozás egyik európai fellegvára volt. Olyan kivételes kvalitású labdarúgók kerültek ki innen, mint Johan Cruyff, Johan Neeskens, Marco van Basten, Frank Rijkaard, Clarence Seedorf, Edgar Davids, Patrick Kluivert, Wesley Sneijder, Rafael van der Vaart, Christian Eriksen, Jan Vertonghen, vagy épp Zlatan Ibrahimovic, ám hatékonysága az utóbbi években a holland futballal együtt esett vissza.
A klub vezetői gyorsan felismerték, hogy változásra van szükség, és ezt szorgalmazta a klubhoz 2011-ben visszatérő Johan Cruyff is. A klub identitását képező alapok – 4-3-3-as formáció, domináns, kreatív, innovatív futballstílus, utánpótlás-nevelés – maradtak, de a módszereket gyökeresen át kellett alakítani. A változásoknak két fő iránya lett: a játékosok fejlődési sebességének felpörgetése, illetve a klubhoz erőteljesen kötődő példaképek integrálása a rendszerbe. Mindkettő telitalálatnak bizonyult.
A korábbi kiváló kapus, Edwin van der Sar a klub ügyvezetője lett, a szintén az 1995-ös BL-győztes Ajax középpályása, Marc Overmars pedig sportigazgató. Mindketten Cruyff hívására érkeztek a csapathoz, de visszatért Dennis Bergkamp is, aki a nagycsapat másodedzőjeként dolgozott, egészen 2017-ig.
Úgy éreztük, a klub elkezdte elveszíteni az identitását, mintha nem is az Ajax lenne többé
– fogalmazott Van der Sar. Az új alapelvekhez azóta is tartja magát az amszterdami alakulat, a nagycsapat előszobájának tekinthető utánpótlásklub, a Jong Ajax edzője például jelenleg a korábbi hátvéd Michael Reiziger, a segítője pedig Winston Bogarde.
A klub emellett felismerte azt is, hogy gyorsabban kell dolgoznia a tehetségekkel. A korábbi modell, amely szerint a kiemelkedő játékosok 23-24 éves korukig a holland bajnokságban maradnak, megváltozott: ma már igazán magas szinten is simán beruháznak 20-21 éves tehetségekbe.
19 évesen egy játékosnak készen kell állnia arra, hogy az első csapatban játsszon, különben elkéstünk
– magyarázza Erik ten Hag, a csapat vezetőedzője újra kiemelve, hogy 20-21 évesen a legjobbak már el fognak menni Hollandiából. Az Ajaxnak tehát gyorsabban kell tehetségeket nevelnie, és azokat korábban el kell kezdenie beépíteni a csapatba, mint régebben.
Ehhez a szakmai stábnak elsősorban a fizikai fejlesztést kellett hozzáigazítania – többé nem fért bele, hogy a játékosok fiatalon ne végezzenek plusz súlyzóedzéseket, például. De változtattak az iskola és a sport összehangolásán is: az akadémisták most már évek óta a De Toekomston belül járnak suliba, hogy a lehető legkevesebb időt veszítsék el az utazás miatt.
Átalakultak az oktatás módszerei is. Az Ajax letette a garast az úgynevezett Montessori-módszer mellett, azaz kevert életkorú csoportokba osztotta be a diákokat a tanórákon, így azoknak látványosan fejlődött az alkalmazkodó és az együttműködő képességük is. És, hogy a klub nyomatékot is adjon szándékának – azaz a fiatal játékosok gyorsabb fejlesztésének – az U18-as csapatot egyszerűen megszüntette.
Türelem, eurót terem
Amikor az előző, igencsak sikertelenül – bajnoki ezüstérem, korai kupakiesések – végződő szezon után a klub elgondolkodott a hogyan továbbon, válaszút elé érkezett. A keretben volt legalább hat-hét komoly tehetség, aki iránt már igencsak élénk érdeklődés mutatkozott, de mivel a 2017-es Európa Liga döntőt nem követte hasonlóan jó nemzetközi folytatás, a piaci áruk nem emelkedett a magasba. Az Ajax vezetősége úgy sakkozott, ha megtartja őket, és a csapat európai sikerein keresztül látványosabban mutatja meg a bennük rejlő potenciált, még feljebb srófolhatja az átigazolási díjukat, mielőtt bekövetkezik az elkerülhetetlen, és a játékosok távoznak.
Ennek megfelelően a nyári világbajnokság után Van der Sar és Overmars összehívta a keret legkapósabb játékosait egy irodába a klub edzőközpontjában. Patikamérlegen kiadagolt kisfilm következett, amelyben mindegyik érintett kapott maga mellé egy példaképet a klub legsikeresebb korszakából: a kapus André Onana éppen Van der Sart, a csatár Kasper Dolberg Ibrahimovicsot, Justin Kluivert pedig az édesapját. A vezetők célja az volt, hogy megmutassák a fiataloknak, nincs még itt az ideje a távozásnak, mert nem értek még el mindent, ami lehetséges. A vezetők azt mondták:
Meg kellett előzzük azt, hogy mindannyian elcsábuljanak, és Angliába, Spanyolországba, Olaszországba szerződjenek. Ehelyett arra biztattuk őket a példaképekkel, hogy maradjanak együtt, használják ki egymás tehetségét, nyerjenek kupákat, és csak azután lépjenek a következő lépcsőfokra.
De Ligt párja a videóban az a Barry Hulshoff lett, aki a ’70-es években mindent megnyerő Ajax motorjaként tartottak számon, a szintén a fél világ által körüludvarolt
Frenkie de Jong pedig Christian Eriksent kapta. A taktika működött, a hét játékos közül hatan maradtak, sőt, pályára is léptek a Real Madrid elleni BL-meccs idegenbeli visszavágóján. Egyedül Justin Kluivert távozott, akit végül az AS Roma vett meg.
Túl korán ment el, ez egyértelmű. Csalódottak voltunk, mert csak fél évvel korábban épült be a csapatba, ennyire hamar pedig nem szeretnénk megválni egyik értékünktől sem
– mondja róla Ouaali. Kluivert azonban elcsábult, nem hatották meg a vezetőség tervei a csapat egyben tartásáról. Pedig végül a klublegendáknak lett igazuk.
Januárban az Ajax bejelentette, hogy Frenkie De Jongot – akit a szaksajtó látványos előretörései, és elképesztő érzékű ütempasszai okán évek óta az új Franz Beckenbauernek tart – nyáron a Barcelona vásárolja meg.
A játékos iránt már nyáron is hatalmas volt a kereslet, de ennyit akkor alighanem még egyik érdeklődő sem fizetett volna érte. Ahhoz, hogy az értéke ilyen drasztikusan növekedjen, az Ajaxnak helyt kellett állnia a Bajnokok Ligájában, a holland válogatottnak pedig a Nemzetek Ligájában. A verseny így végül addig fokozódott, hogy a katalánoknak a Manchester City, a PSG, a Juventus és a Manchester United ajánlatával is versenyezniük kellett De Jong aláírásáért.
A győzelemnek is megvan a maga ideje
Nem egyszerűen az első csapatnak képzünk játékosokat. Az Ajax jövőjéért dolgozunk. És közben az is feladatunk, hogy a holland futball egészét szolgáljuk, a legtehetségesebb játékosainkat pedig eljuttassuk a legmagasabb nemzetközi szintre
– foglalta össze a posztjával járó víziót Ouaali.
A 16 éves korukban a De Toekomston képződő játékosok 86 százaléka profi szerződést kap később valamelyik klubnál. Ez egészen elképesztő arány, főleg, ha azt is hozzátesszük, hogy nincs Európában olyan klub, amelyik több profi játékost képezne, mint az Ajax (tanulságos, hogy a sorrendben mögöttük a Partizan Belgrád és a Dinamo Kijev következik).
„A mi dolgunk az egyénekkel van” – magyarázza Ouaali. „Nem korcsoportokban gondolkodunk, mint a többi ország szövetsége, vagy más klubok. Az edzőinknek persze nehéz, mert nyilván eredményt akarnak elérni, de nekünk nem ez számít. Azt akarjuk, hogy a játékosok eljussanak a következő lépcsőfokra. Ehhez olyan edzőkre van szükségünk, akik a játékosok fejlesztésére helyezik a hangsúlyt, akik az egyénnel foglalkoznak, akik az egyes játékosokat fejlesztik, nem a csapat egészének eredményességét.”
Egy ponton persze már hangsúlyt kap az eredmény is, hiszen – mint azt Van der Sar is kiemeli –„az Ajax nem csak a játékosok fejlesztéséről, de a győzelemről is megismerszik.” Erre való törekvésként is értelmezhetjük, hogy nyáron a klub hajlandó volt lazítani korábban legendásan szigorúan tartott bérkeretén annak érdekében, hogy egyrészt megtartsa a fiatal ígéreteket (az eddig említetteken kívül Zijes, Mazraoui és Neres nevét kell még kiemelni), másrészt el tudjon csábítani néhány sokat próbált, a csapat gerincét alkotó, rutinos, nemzetközi szintű játékost (közéjük tartozik a meccs legjobbja, Tadic, Huntelaar, a belső védő poszton nyugalmat árasztó Blind, vagy épp az elképesztő szabadrúgásgólt rúgó Schöne) is melléjük.
Az, hogy Ajaxnál átalakulóban vannak a dolgok, abból is látszik: a klub tudatosan menedzseli a márkáját. Nemrég irodát nyitott New Yorkban, és megállapodást kötött a kínai Szuperligában szerplő R&F Kuangcsuval egy közösen működtetett utánpótlásközpont megalapításáról. Jól látszik tehát, hogy nem csak tehetségek nevelésében, de üzletileg is a csillagos ég a határ Amszterdamban.
Kiemelt kép: Gabriel Bouys/ AFP
