Nemzetközi foci sport

Hiába a legdrágább, Neymar csak egy átlagos focista, ha nagy a tét

Azt eddig is tudtuk, hogy a futballisták sem istenek, ők is sebezhetőek, nekik is lehet rossz napjuk, amikor mélyen a tudásuk alatt teljesítenek. Egy nemrégiben közzétett kutatás során azt elemezték, hogyan teljesítenek a profi játékosok nagy nyomás alatt, és meglepő adatok kerültek elő, Neymar és Luis Suárez például hajlamos betlizni, amikor igazán meleg a helyzet. A Juventus pedig könnyen lemondott egy olyan védőjéről, aki simán túltett a társain, amikor élesedett a küzdelem.

19 évvel ezelőtt, 2000 nyarán, egy sikeres érettségivel és NB II-es ifjúsági bajnoki címmel a hátam mögött látogattam el a Dunakorzón felállított kivetítőhöz, hogy két jó barátommal megnézzük a holland-olasz Eb-elődöntőt.

Egyikük holland mezben jött, nem volt kérdés, kinek drukkol, én az olaszokért szorítottam, a harmadik srác pedig tét nélkül ülhetett le a kivetítő elé, mert az európaiak helyett inkább Diego Maradonáért, Carlos Valderrámáért vagy Ariel Ortegáért rajongott.

A narancsmezbe öltözött barátom teljesen kiborult, amikor a rendes játékidőben előbb Frank de Boer, majd Patrick Kluivert is büntetőt rontott, de az igazi összeomlást a tizenegyespárbaj hozta el számára, amikor De Boer ismét hibázott, majd Jaap Stam kilőtte a labdát a világűrbe.

Aztán a harmadik párban jött az akkor 23 éves Francesco Totti, aki még jobban megforgatta a kést a holland szívekben, mivel pofátlanul, panenkázva lőtte el a labdát, esélyt sem adva a nyakigláb Edwin van der Sarnak.

A hollandoknak szurkoló barátom arcát a kezei közé temette, én eksztázisban tomboltam, és erre a mozdulatra még a dél-amerikaiakat istenítő csapattárs is elismerően csettintett.

Az olaszok döntőt játszhattak, Totti mozdulata pedig örökre beleégett a memóriámba, folyton azt kérdezgettem magamtól: hogy tudott egy ilyen idegtépő helyzetben ennyire laza maradni?

Bár a posztomból fakadóan ritkán jutottam az ellenfél kapuja elé, az edzéseken általában magabiztosan rugdostam be a tizenegyeseket. És mégis, amikor élesben megkaptam a lehetőséget, sokszor beremegtem, 2-0-s vezetésnél és 0-3-s zakónál is rontottam, pedig már egyik szituációban sem volt a tét.

Elizgultam, túlagyaltam, ahogy letettem a labdát a mészpontra, éreztem, ahogy kegyetlenül lüktet az ér a halántékomnál. Bezzeg Totti simán bepanenkázta.

Az alábbi szösszenet üzenete, hogy a maga szintjén mindenkinek meg kell birkóznia a kiélezett helyzetekkel, de profi sportolóként azért jóval nagyobb stressz és nyomás van az emberen, mintha a BKV Előre és a III. kerületi TVE serdülőcsapata ellen jut büntetőhöz, és bizony a legnagyobbak sem mindig képesek megbirkózni a vállukra nehezedő terhekkel.

A Leuveni Katolikus Egyetem és a SciSports nevű, adatelemző cég kutatói hét bajnokságból – angol, spanyol, német, olasz, holland, francia, amerikai – összesen majdnem hétezer futballmérkőzést vizsgáltak meg, hogy kiderüljön, miképp teljesítenek a profik nyomás alatt.

Az angol futball rajongói és a Manchester City drukkerei bizonyára ugyanolyan élénken emlékeznek a 2011-2012-es bajnokság utolsó fordulójára, mint én Totti büntetőjére, ez volt az a meccs, amikor a Citynek győznie kellett, hogy bajnok legyen, de a rendes játékidő végén még a vendég QPR vezetett.

Erre mi történt? A hosszabbításban Edin Dzeko előbb egyenlített, majd Sergio Agüero a 90+4. percben megszerezte azt a gólt, ami semmissé tette a másik manchesteri csapat, a United Sunderland elleni győzelmét és bajnokká koronázta a Cityt – 44 éve után.

Ahogy a videó is mutatja, Agüero elég jól viselte a rázós szituációt, a kutatás résztvevői azért ezt a meccset hozták fel példának, mert úgy érezték, a futballban a technikai és a fizikai adottságok mellett némileg el van hanyagolva a mentális tényező fontossága.

Pedig több szempontból is fontos, ha egy klubnál tisztában vannak vele, hogy a játékosok hogyan teljesítenek nyomás alatt. Jól jöhet az információ például, ha a csapatot elhagyta egyik sztárjátékosa és keresni kell a helyére valakit, aki képes lehet a sereg élére állni.

De az sem árt, ha az edző képet kép arról, hogy milyen területen kell fejlesztenie a játékosait, Németh Krisztián korábbi kansasi csapattársánál, Dom Dwyernél például az derült ki, hogy ha szoros a meccs, akkor a szokottnál sokkal több felesleges szabálytalanságot követ el.

Ugyanilyen hasznos lehet, ha egy edző tudja, milyen fegyverhez nyúljon, ha a győzelemért vagy az egyenlítésért hajt a csapat, a MU-nál például elgondolkodhatnak azon, hogy sokkal többször próbálnak cselekkel áttörni a védelmen, és emiatt nagyon elhanyagolják a beadásokat, pedig utóbbi is hatékony lehet egy foggal-körömmel bekkelő csapat ellen.

És ne felejtsük el ezt a vonatkozást sem, hogy milyen sokat érhet az edzőnek, ha tudja, hogy egy feszültséggel teli visszavágón, mondjuk egy Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő visszavágóján melyik belső védőjét érdemes harcba dobnia, aki jobban állja a sarat, mint a többiek.

A kutatás során kétfajta mentális nyomást különböztettek meg, az egyik a meccset megelőző, hiszen nem mindegy, hogy egy csapat közvetlen riválissal vagy a középmezőny egyik nem túl motivált tagjával találkozik; hogy az edzőt egy héttel a találkozó előtt nevezték ki vagy évek óta a klubnál dolgozik vagy hogy az adott csapat éppen klubrekordot jelentő nyerőszériáját produkál-e vagy óriási gödörbe került.

Az Everton 2017-2018-as idényében például akkor volt a legnagyobb a nyomás a játékosokon, amikor kirúgták Ronald Koeman edzőt és a csapat kiesőhelyre csúszott vissza, illetve pár fordulóval később volt hasonlóan felfokozott a hangulat, amikor az új menedzserrel a Liverpool elleni városi derbire készültek.

A másik a meccs közben érzékelt nyomás, amely nyilván sokkal intenzívebb, amikor a 90. percben 1-1 az állás, mint amikor két-három góllal elhúzott valamelyik csapat. A játékosok esetében három tényezőt vizsgáltak,

  • hogy az adott indítás/csel/lövés mennyire növelte a saját csapat, illetve mennyire csökkentette az ellenfél gólszerzési esélyeit (contribution),
  • hogy a játékos által hozott döntés mennyire volt jó az adott pillanatban (decision),
  • és hogy miképp sikerült a kivitelezés (execution).

Ha például valaki egy a saját térfeléről ad egy olyan labdát, amellyel a társa egy az egyben húzhat kapura, akkor mind a három mutatóban jó értéket produkál, ha viszont öt méterre a kaputól lövés helyett leteszi a labdát a rosszabb pozícióban lévő társának, aki kihagyja a helyzetet, akkor jóval alacsonyabb érdemjegy jut neki.

A kutatók egészen mélye ástak, így aztán olyan finomságokat is kielemeztek, hogy a bedobások hogyan változnak a tét és a feszültség emelkedésével.

Pedig ez tipikusan az a szelete egy futballmeccsnek, amelyre nem gondolnánk a végkimenetelt befolyásoló tényezőként, bár nyilván minden csapatnak jól jön, ha rendelkezik olyan, gerelyhajítókat idéző játékossal, mint amilyen Rory Delap, vagy idehaza Szalma József és Csábi József volt.

Azt gondolnánk, a bedobásnál egy játékos előbb választaná a tutit, vagyis hogy inkább hátrafelé hajítja a labdát, hogy biztosan a csapatánál maradjon, de a kutatás alapján nem ez a helyzet, ha nincs nagy tét, akkor is szívesebben választják azt a megoldást, hogy inkább építkezni próbálnak előrefelé a bedobás által.

A bedobások fontosságát mutatja, hogy a bajnoki címre törő Liverpool edzője, Jürgen Klopp tavaly nyáron kinevezett egy szakembert a stábjából, akinek az a feladata, hogy csiszolgassa a játékosok technikáját, mert az utolsó percekben kifejezetten jól jöhet, ha valaki képes a 16-oson belülre behajítani a labdát.

Tanulságos dolgokat hozott elő a kutatás Neymarral kapcsolatban is, eszerint a brazil támadó villog, ha nem annyira meleg a szitu, ellenben gyakorlatilag átlagos játékossá változik, amikor igazán nagy szükség lenne a klasszisára.

A kivitelezéssel ilyenkor sincs probléma, viszont ezekben a helyzetekben már nem képes elég jó döntéseket hozni, márpedig enélkül nem lehet valaki igazán kiemelkedő a nagy meccseken.

Az ötszörös aranylabdás Cristiano Ronaldo esetében például a stabilitás a legnagyobb erény, az ő teljesítményében nincsen olyan ingadozás, mint Neymarnál.

Neymarral egy kategóriába tartozik a belga válogatott és a Chelsea sztárja, Eden Hazard, de a Real Madrid elleni kupaelődöntőt két góljával eldöntő Luis Suárez is nehezen birkózik meg a nyomással a statisztika alapján, a korábban említett Agüero ellenben kifejezetten lubickol, ha a torkán van a kés.

A Juventusnál a télen meglepően könnyen lemondtak a marokkói belső védőről, Mehdi Benatiáról (igaz, 8 millió eurót kaptak érte az egyesült arab emírségekbeli al-Duhailtól), pedig a vizsgált meccsek alapján rá és Leonardo Bonuccira lehet leginkább számítani a védelem tengelyében, amikor élesedik a küzdelem.

Pedig biztosak vagyunk benne, hogy tíz Juventus-drukkerből kilenc Giorgio Chiellinit választotta volna Bonucci párjának, de a számok alapján Benatia magasan veri mindkettőjüket.

Fotó: https://www.scisports.com/

Manapság, amikor a sportpszichológia egyre fontosabb szerephez jut, minden klubnál azon dolgoznak, hogy a játékosok a legfontosabb, eurómilliókról és trófeákról döntő pillanatokban se zökkenjenek ki. Az angol sportpszichológus, Dan Abrahams több száz játékossal foglalkozott már, köztük Premier League-ben szereplő focistákkal, és ő a németeket hozta fel példának, akik kivételesen jól bírják a nyomást, 1982 óta a tizenegyespárbajokban tizennyolc kísérletből csak egyet rontottak el.

Abrahams szerint tanulható a nyomás kezelése, ehhez mindössze három fontos lépést kell végrehajtani.

Első lépésként a játékosnak rendeznie kell a gondolatait, az érzéseit és a tetteit. Fontos, hogy ne érezze azt, hogy nyomás alatt játszani egy különleges képesség lenne, amelyre csak a kiváltságosok képesek. Abrahams szerint maga az elgondolás egyszerű, de tisztában van azzal, hogy nem könnyű kivitelezni, itt jönnek képbe a szokások.

A következő lépés, hogy az embernek fel kell ismernie, milyen tünetei vannak annak, ha az idegileg nem bírja az éles helyzeteket. Magas pulzus, gyomorgörcs, az agyban cikázó negatív gondolatok? Abrahams szerint a feladat ilyenkor mindössze annyi, hogy a focista segítségül hívja a képzeletét, és az adott érzések, gondolatok helyett pont az épp az ellentétes állapotba képzelje bele magát, ha ezerrel ver a szíve, akkor gondoljon arra, amikor teljes nyugalomban van.

A pszichológus szerint mindenkiben megvan a képesség, hogy kezelni tudja a nyomást, csak tudni kell előhívni.

És ha már tudjuk fejben, hogyan is néz ki egy félelem nélküli futballista, akkor meg kell találni azokat a technikákat, amik az agynak és a testnek is segítenek, hogy az illetőből új ember váljon.

Fontos, hogy azokra a dolgokra figyeljünk, amiket kontrollálni tudunk, ezért nem érdekes például az ellenféllel foglalkozni. Fontosabb, hogy az ember vegyen pár nagy levegőt, hogy visszaálljon a normális pulzusa, és ugyanilyen lényeges a tiszta fej, valamint a megfelelő testbeszéd, amely ideális esetben magabiztosságot sugároz.

A korábbi aranylabdás, a Liverpoolban, a Real Madridban, a Manchester Unitedben is játszó Michael Owen mondta egyszer,

hogy ha az ember ünnepelt futballsztárnak számít, az olyan, mint egy skizofrén állapot.

Van az egyik énje, amely folyamatosan próbálja feldolgozni a sikereket és a kudarcokat, és van a normál énje, amely ugyanazokkal barátkozott, mint a karrierje előtt.

Szerinte az ő teljesítménye azon múlt, hogy megingathatatlanul hitt magában, és nem zökkentette ki sem a pályán lévő ellenfél, sem a lelátóról időnként ocsmány szitkokat harsogó szurkolótábor sem.

Akkor sikerült hoznom magamat, amikor kellett. Lehet, hogy arrogánsnak tartanak ezért a véleményemért, de talán egy kicsit ilyennek kell lenni, hogy a legmagasabb szinten is megállja a helyét az ember. Ha valaki a pályán kívül mondtam volna rá, hogy arrogáns vagyok, azt nagyon rosszul viseltem volna. De szerencsére külön tudtam választani a futballista személyiségem a valódi karakteremtől, és ez volt a kulcsa annak, hogy a pályán és azon kívül is megbirkózzak az elém kerülő akadályokkal

– magyarázta Owen.

Már csak az a kérdés, hogy ha legközelebb esetleg ismét tizenegyest bíznak rám, akkor tényleg elég lesz-e, ha veszek pár nagy levegőt és elképzelem magamban, ahogy összejön a Totti-féle panenkázás? Vagy inkább beszéljek magamban és tűnjek nagyképűen magabiztosnak?

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.