Nemzetközi foci

Hiába a legdrágább, Neymar csak egy átlagos focista, ha nagy a tét

Azt eddig is tudtuk, hogy a futballisták sem istenek, ők is sebezhetőek, nekik is lehet rossz napjuk, amikor mélyen a tudásuk alatt teljesítenek. Egy nemrégiben közzétett kutatás során azt elemezték, hogyan teljesítenek a profi játékosok nagy nyomás alatt, és meglepő adatok kerültek elő, Neymar és Luis Suárez például hajlamos betlizni, amikor igazán meleg a helyzet. A Juventus pedig könnyen lemondott egy olyan védőjéről, aki simán túltett a társain, amikor élesedett a küzdelem.

19 évvel ezelőtt, 2000 nyarán, egy sikeres érettségivel és NB II-es ifjúsági bajnoki címmel a hátam mögött látogattam el a Dunakorzón felállított kivetítőhöz, hogy két jó barátommal megnézzük a holland-olasz Eb-elődöntőt.

Egyikük holland mezben jött, nem volt kérdés, kinek drukkol, én az olaszokért szorítottam, a harmadik srác pedig tét nélkül ülhetett le a kivetítő elé, mert az európaiak helyett inkább Diego Maradonáért, Carlos Valderrámáért vagy Ariel Ortegáért rajongott.

A narancsmezbe öltözött barátom teljesen kiborult, amikor a rendes játékidőben előbb Frank de Boer, majd Patrick Kluivert is büntetőt rontott, de az igazi összeomlást a tizenegyespárbaj hozta el számára, amikor De Boer ismét hibázott, majd Jaap Stam kilőtte a labdát a világűrbe.

Aztán a harmadik párban jött az akkor 23 éves Francesco Totti, aki még jobban megforgatta a kést a holland szívekben, mivel pofátlanul, panenkázva lőtte el a labdát, esélyt sem adva a nyakigláb Edwin van der Sarnak.

A hollandoknak szurkoló barátom arcát a kezei közé temette, én eksztázisban tomboltam, és erre a mozdulatra még a dél-amerikaiakat istenítő csapattárs is elismerően csettintett.

Az olaszok döntőt játszhattak, Totti mozdulata pedig örökre beleégett a memóriámba, folyton azt kérdezgettem magamtól: hogy tudott egy ilyen idegtépő helyzetben ennyire laza maradni?

Bár a posztomból fakadóan ritkán jutottam az ellenfél kapuja elé, az edzéseken általában magabiztosan rugdostam be a tizenegyeseket. És mégis, amikor élesben megkaptam a lehetőséget, sokszor beremegtem, 2-0-s vezetésnél és 0-3-s zakónál is rontottam, pedig már egyik szituációban sem volt a tét.

Elizgultam, túlagyaltam, ahogy letettem a labdát a mészpontra, éreztem, ahogy kegyetlenül lüktet az ér a halántékomnál. Bezzeg Totti simán bepanenkázta.

Az alábbi szösszenet üzenete, hogy a maga szintjén mindenkinek meg kell birkóznia a kiélezett helyzetekkel, de profi sportolóként azért jóval nagyobb stressz és nyomás van az emberen, mintha a BKV Előre és a III. kerületi TVE serdülőcsapata ellen jut büntetőhöz, és bizony a legnagyobbak sem mindig képesek megbirkózni a vállukra nehezedő terhekkel.

A Leuveni Katolikus Egyetem és a SciSports nevű, adatelemző cég kutatói hét bajnokságból – angol, spanyol, német, olasz, holland, francia, amerikai – összesen majdnem hétezer futballmérkőzést vizsgáltak meg, hogy kiderüljön, miképp teljesítenek a profik nyomás alatt.

Az angol futball rajongói és a Manchester City drukkerei bizonyára ugyanolyan élénken emlékeznek a 2011-2012-es bajnokság utolsó fordulójára, mint én Totti büntetőjére, ez volt az a meccs, amikor a Citynek győznie kellett, hogy bajnok legyen, de a rendes játékidő végén még a vendég QPR vezetett.

Erre mi történt? A hosszabbításban Edin Dzeko előbb egyenlített, majd Sergio Agüero a 90+4. percben megszerezte azt a gólt, ami semmissé tette a másik manchesteri csapat, a United Sunderland elleni győzelmét és bajnokká koronázta a Cityt – 44 éve után.

Ahogy a videó is mutatja, Agüero elég jól viselte a rázós szituációt, a kutatás résztvevői azért ezt a meccset hozták fel példának, mert úgy érezték, a futballban a technikai és a fizikai adottságok mellett némileg el van hanyagolva a mentális tényező fontossága.

Pedig több szempontból is fontos, ha egy klubnál tisztában vannak vele, hogy a játékosok hogyan teljesítenek nyomás alatt. Jól jöhet az információ például, ha a csapatot elhagyta egyik sztárjátékosa és keresni kell a helyére valakit, aki képes lehet a sereg élére állni.

De az sem árt, ha az edző képet kép arról, hogy milyen területen kell fejlesztenie a játékosait, Németh Krisztián korábbi kansasi csapattársánál, Dom Dwyernél például az derült ki, hogy ha szoros a meccs, akkor a szokottnál sokkal több felesleges szabálytalanságot követ el.

Ugyanilyen hasznos lehet, ha egy edző tudja, milyen fegyverhez nyúljon, ha a győzelemért vagy az egyenlítésért hajt a csapat, a MU-nál például elgondolkodhatnak azon, hogy sokkal többször próbálnak cselekkel áttörni a védelmen, és emiatt nagyon elhanyagolják a beadásokat, pedig utóbbi is hatékony lehet egy foggal-körömmel bekkelő csapat ellen.

És ne felejtsük el ezt a vonatkozást sem, hogy milyen sokat érhet az edzőnek, ha tudja, hogy egy feszültséggel teli visszavágón, mondjuk egy Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő visszavágóján melyik belső védőjét érdemes harcba dobnia, aki jobban állja a sarat, mint a többiek.

A kutatás során kétfajta mentális nyomást különböztettek meg, az egyik a meccset megelőző, hiszen nem mindegy, hogy egy csapat közvetlen riválissal vagy a középmezőny egyik nem túl motivált tagjával találkozik; hogy az edzőt egy héttel a találkozó előtt nevezték ki vagy évek óta a klubnál dolgozik vagy hogy az adott csapat éppen klubrekordot jelentő nyerőszériáját produkál-e vagy óriási gödörbe került.

Az Everton 2017-2018-as idényében például akkor volt a legnagyobb a nyomás a játékosokon, amikor kirúgták Ronald Koeman edzőt és a csapat kiesőhelyre csúszott vissza, illetve pár fordulóval később volt hasonlóan felfokozott a hangulat, amikor az új menedzserrel a Liverpool elleni városi derbire készültek.

A másik a meccs közben érzékelt nyomás, amely nyilván sokkal intenzívebb, amikor a 90. percben 1-1 az állás, mint amikor két-három góllal elhúzott valamelyik csapat. A játékosok esetében három tényezőt vizsgáltak,

  • hogy az adott indítás/csel/lövés mennyire növelte a saját csapat, illetve mennyire csökkentette az ellenfél gólszerzési esélyeit (contribution),
  • hogy a játékos által hozott döntés mennyire volt jó az adott pillanatban (decision),
  • és hogy miképp sikerült a kivitelezés (execution).

Ha például valaki egy a saját térfeléről ad egy olyan labdát, amellyel a társa egy az egyben húzhat kapura, akkor mind a három mutatóban jó értéket produkál, ha viszont öt méterre a kaputól lövés helyett leteszi a labdát a rosszabb pozícióban lévő társának, aki kihagyja a helyzetet, akkor jóval alacsonyabb érdemjegy jut neki.

A kutatók egészen mélye ástak, így aztán olyan finomságokat is kielemeztek, hogy a bedobások hogyan változnak a tét és a feszültség emelkedésével.

Pedig ez tipikusan az a szelete egy futballmeccsnek, amelyre nem gondolnánk a végkimenetelt befolyásoló tényezőként, bár nyilván minden csapatnak jól jön, ha rendelkezik olyan, gerelyhajítókat idéző játékossal, mint amilyen Rory Delap, vagy idehaza Szalma József és Csábi József volt.

Azt gondolnánk, a bedobásnál egy játékos előbb választaná a tutit, vagyis hogy inkább hátrafelé hajítja a labdát, hogy biztosan a csapatánál maradjon, de a kutatás alapján nem ez a helyzet, ha nincs nagy tét, akkor is szívesebben választják azt a megoldást, hogy inkább építkezni próbálnak előrefelé a bedobás által.

A bedobások fontosságát mutatja, hogy a bajnoki címre törő Liverpool edzője, Jürgen Klopp tavaly nyáron kinevezett egy szakembert a stábjából, akinek az a feladata, hogy csiszolgassa a játékosok technikáját, mert az utolsó percekben kifejezetten jól jöhet, ha valaki képes a 16-oson belülre behajítani a labdát.

Tanulságos dolgokat hozott elő a kutatás Neymarral kapcsolatban is, eszerint a brazil támadó villog, ha nem annyira meleg a szitu, ellenben gyakorlatilag átlagos játékossá változik, amikor igazán nagy szükség lenne a klasszisára.

A kivitelezéssel ilyenkor sincs probléma, viszont ezekben a helyzetekben már nem képes elég jó döntéseket hozni, márpedig enélkül nem lehet valaki igazán kiemelkedő a nagy meccseken.

Az ötszörös aranylabdás Cristiano Ronaldo esetében például a stabilitás a legnagyobb erény, az ő teljesítményében nincsen olyan ingadozás, mint Neymarnál.

Neymarral egy kategóriába tartozik a belga válogatott és a Chelsea sztárja, Eden Hazard, de a Real Madrid elleni kupaelődöntőt két góljával eldöntő Luis Suárez is nehezen birkózik meg a nyomással a statisztika alapján, a korábban említett Agüero ellenben kifejezetten lubickol, ha a torkán van a kés.

A Juventusnál a télen meglepően könnyen lemondtak a marokkói belső védőről, Mehdi Benatiáról (igaz, 8 millió eurót kaptak érte az egyesült arab emírségekbeli al-Duhailtól), pedig a vizsgált meccsek alapján rá és Leonardo Bonuccira lehet leginkább számítani a védelem tengelyében, amikor élesedik a küzdelem.

Pedig biztosak vagyunk benne, hogy tíz Juventus-drukkerből kilenc Giorgio Chiellinit választotta volna Bonucci párjának, de a számok alapján Benatia magasan veri mindkettőjüket.

Fotó: https://www.scisports.com/

Manapság, amikor a sportpszichológia egyre fontosabb szerephez jut, minden klubnál azon dolgoznak, hogy a játékosok a legfontosabb, eurómilliókról és trófeákról döntő pillanatokban se zökkenjenek ki. Az angol sportpszichológus, Dan Abrahams több száz játékossal foglalkozott már, köztük Premier League-ben szereplő focistákkal, és ő a németeket hozta fel példának, akik kivételesen jól bírják a nyomást, 1982 óta a tizenegyespárbajokban tizennyolc kísérletből csak egyet rontottak el.

Abrahams szerint tanulható a nyomás kezelése, ehhez mindössze három fontos lépést kell végrehajtani.

Első lépésként a játékosnak rendeznie kell a gondolatait, az érzéseit és a tetteit. Fontos, hogy ne érezze azt, hogy nyomás alatt játszani egy különleges képesség lenne, amelyre csak a kiváltságosok képesek. Abrahams szerint maga az elgondolás egyszerű, de tisztában van azzal, hogy nem könnyű kivitelezni, itt jönnek képbe a szokások.

A következő lépés, hogy az embernek fel kell ismernie, milyen tünetei vannak annak, ha az idegileg nem bírja az éles helyzeteket. Magas pulzus, gyomorgörcs, az agyban cikázó negatív gondolatok? Abrahams szerint a feladat ilyenkor mindössze annyi, hogy a focista segítségül hívja a képzeletét, és az adott érzések, gondolatok helyett pont az épp az ellentétes állapotba képzelje bele magát, ha ezerrel ver a szíve, akkor gondoljon arra, amikor teljes nyugalomban van.

A pszichológus szerint mindenkiben megvan a képesség, hogy kezelni tudja a nyomást, csak tudni kell előhívni.

És ha már tudjuk fejben, hogyan is néz ki egy félelem nélküli futballista, akkor meg kell találni azokat a technikákat, amik az agynak és a testnek is segítenek, hogy az illetőből új ember váljon.

Fontos, hogy azokra a dolgokra figyeljünk, amiket kontrollálni tudunk, ezért nem érdekes például az ellenféllel foglalkozni. Fontosabb, hogy az ember vegyen pár nagy levegőt, hogy visszaálljon a normális pulzusa, és ugyanilyen lényeges a tiszta fej, valamint a megfelelő testbeszéd, amely ideális esetben magabiztosságot sugároz.

A korábbi aranylabdás, a Liverpoolban, a Real Madridban, a Manchester Unitedben is játszó Michael Owen mondta egyszer,

hogy ha az ember ünnepelt futballsztárnak számít, az olyan, mint egy skizofrén állapot.

Van az egyik énje, amely folyamatosan próbálja feldolgozni a sikereket és a kudarcokat, és van a normál énje, amely ugyanazokkal barátkozott, mint a karrierje előtt.

Szerinte az ő teljesítménye azon múlt, hogy megingathatatlanul hitt magában, és nem zökkentette ki sem a pályán lévő ellenfél, sem a lelátóról időnként ocsmány szitkokat harsogó szurkolótábor sem.

Akkor sikerült hoznom magamat, amikor kellett. Lehet, hogy arrogánsnak tartanak ezért a véleményemért, de talán egy kicsit ilyennek kell lenni, hogy a legmagasabb szinten is megállja a helyét az ember. Ha valaki a pályán kívül mondtam volna rá, hogy arrogáns vagyok, azt nagyon rosszul viseltem volna. De szerencsére külön tudtam választani a futballista személyiségem a valódi karakteremtől, és ez volt a kulcsa annak, hogy a pályán és azon kívül is megbirkózzak az elém kerülő akadályokkal

– magyarázta Owen.

Már csak az a kérdés, hogy ha legközelebb esetleg ismét tizenegyest bíznak rám, akkor tényleg elég lesz-e, ha veszek pár nagy levegőt és elképzelem magamban, ahogy összejön a Totti-féle panenkázás? Vagy inkább beszéljek magamban és tűnjek nagyképűen magabiztosnak?

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.