Azt szeretném, ha eljönne az idő, amikor végre valahára nem női szakértőként hivatkoznak rám. Legyek csak egyszerűen szakértő, mint akárki más.
Alex Scott a brit futballmédia legújabb sztárja két mondata ez. A korábbi 140-szeres válogatott jobbhátvéd 2018 tavaszán, nem sokkal visszavonulása után debütált a BBC kamerái előtt, mint stúdióvendég és szakértő (kifejezőbb angol nevén: pundit), majd nem sokkal később már a csatorna egyik vezető arca volt az oroszországi világbajnokság alatt. Olyan legendákkal dolgozik együtt, mint Alan Shearer, Ian Wright, Rio Ferdinand vagy éppen Gary Lineker, miközben semleges nézőként is kifejezetten imponáló felkészültséggel értelmezi a pályán látottakat. Különös ismertetőjegye, hogy feszes ritmusban, gyorsan, és közérthetően képes összefoglalni a pályán zajló folyamatokat. Ja, és még valami: történetesen nő.
Mintha valamilyen oknál fogva bizonyos körökben még ma is tartaná magát a dogmatikus, végletekig begyepesedett tézis, miszerint a futball a férfiak játéka, és eleve elrendelt alapvetés, hogy egy nő semmi szín alatt nem érthet hozzá.
Pedig, ha valahol, akkor Angliában talán lett volna idő hozzászokni, hogy az ócska szexizmusnak már a sportmédiában, sőt, kifejezetten a futballmeccsek közvetítéseinél is leáldozott. A BBC legendás összefoglaló-műsorában, a Match of the Day-ben Jacqui Oatley személyében 2007-ben debütált az első női kommentátor, azóta pedig egyre gyakoribb, hogy női munkatársak is szóhoz jutnak különböző, futballról szóló műsorokban.
A 2018-as oroszországi világbajnokságon Oatley-n kívül ott volt többek között a korábbi válogatott csatár, Eniola Aluko, a riporter Seema Jaswal, a BBC-s Gaby Logan (aki szintén rendszeresen feltűnt a Match of the Day-ben), sőt, ezen a tornán fordult elő első ízben, hogy egy meccset női kommentátor, történetesen Vicki Sparks tolmácsolt a televíziónézőknek. Scott mellett egykori csapattársa, a szintén angol válogatott Kelly Smith az amerikai FOX csatornán tűnt fel elemzőként, de egy spanyol nyelvű amerikai adón, a Telemundo Deportesen is bizalmat szavaztak egy hölgynek az újságíró Vivianna Vila személyében.
Bár ez alapján úgy tűnhet, leomlóban van az üvegplafon, valójában sokaknak még ma is a meglepetés erejével hat, amikor egy nő értékes, újszerű, hiteles gondolatokat fogalmaz meg a játékkal kapcsolatosan.
Ez volt a legnagyobb meglepetés számomra: sokan odajöttek hozzám, és azt mondták, nahát, egész jó vagy, nem gondoltam volna. Csak az járt a fejemben, hogy naná, nyolcéves korom óta a futballban élek, nyilván van róla némi fogalmam, mit beszélek
– mesélte a Guardiannek adott interjújában Scott.
Hazai pálya
A műsorvezetői, pálya széli riporteri pozícióig többen eljutottak – a teljesség igénye nélkül Somogyi Dia, Zelinka Ildikó, Petrovics-Mérei Andrea, Takács Rita, Lipcsei Betta, Berkesi Judit neve mindenképp megemlítendő -, sőt, női meccseken akadt már szakkommentátor hölgy (Csepelyi Adrienn) és női kommentátor (Berkesi Judit) is. De valamiért a férfi futball érinthetetlen, és egyelőre sajnos nem is nagyon látszik a változás szele.
Fotó: Shaun Botterill/Getty Images
Hogy a helyzet itthon mennyire reménytelen, azt jól mutatja, miszerint a legutóbbi Super Bowl alatt a Sport TV szakkommentátora, Kun Zsolt azon poénkodott: azért lehetett a félidei fellépő a Maroon 5, mert „a nőket egy Super Bowl-ból csak a reklámok és a Halftime Show érdekli”. Az adásban senki nem opponálta a kijelentést, és bár később az ügyet feldolgozó WMN-cikkre válaszul egy Facebook-posztban Kun elnézést kért, olyan heves vita bontakozott ki a kommentek között, hogy inkább törölte a bejegyzést. Maradt emlékül a rosszízű, ósdi sztereotípiákat erősítő kijelentés.
Mosodából a stúdióba
Ehhez képest az angol női futball, és az annak felemelkedésében jelentős szerepet játszó Alex Scott története maga a tündérmese. Hogy a dolgok a szigeten már változóban vannak, remekül példázza az is, mennyire komoly balhé kerekedett abból, amikor néhány hete, egy bajnoki közvetítés alatt az egykori kiváló játékos és korábbi edző (ennek egyébként sokkal kevésbé volt kiváló), Graeme Souness belefojtotta a szót a csapatok játékát elemző Scottba.
Nem azért ülök a műsorban, hogy bármelyik másik nőnél vagy férfinál jobb legyek. Mindannyiunknak ott a lehetőség megmutatni, amit tud! Én csak próbálok a lehető legjobb lenni abban a szerepben, amire felvettek. Jól érezni magam, és közben tanulni a körülöttem dolgozó emberektől, fejlődni, egyre jobb és jobb lenni
– írta Twitter-bejegyzésében az esetre reagálva Scott, sokak szimpátiáját kiváltva.
Scott pályafutása alatt összesen 20 trófeát nyert, az angol válogatottban 140-szer szerepelt, és tagja volt annak a női nemzeti csapatnak, amelyik 2015-ben a hazai férfi vb-győzelem óta először szerzett érmet Angliának egy FIFA-világversenyen azzal, hogy harmadik lett.
Pedig a nyolcéves kora óta futballozó Scott egészen 2007-ig csak félprofi státuszban játszott, a nagyjából alig valakit érdeklő angol női bajnokságban. Az Arsenal női csapatát erősítette, azt, amelyet eleve mindössze 1987-ben alapított meg a klub kit menedzsere Vic Akers, és amelyet úgy tudtak csak fenntartani, ha a futballista lányok eközben egyéb beosztásokban munkát vállaltak a klubnál. Scott a mosodában kapott állást, és többek között
Legendás történet az is, hogy Scott annak idején az Arsenal Ladies-ben Marc Overmars eldobott csukáiban játszott, ugyanis történetesen pont ugyanakkora lába van, mint a korábbi villámgyors holland szélsőnek.
Fotó: Philipp Schmidli/Getty Images
Bő tíz éve jött a változás szele
A fordulat 2007-ben jött el: a lesajnált angol női válogatott Scott remek játékának is köszönhetően negyeddöntőbe jutott a világbajnokságon. Hope Powell szövetségi kapitány ennek köszönhetően aztán már sikerrel lobbizott azért, hogy az addig elhanyagolt női szakág több támogatást kapjon a szövetségtől, és elinduljon a fejlődés útján. 2015-ben Kanadában már bronzérmesek lettek a vb-n, a bajnokság pedig hosszú évek várakozása után végre teljesen profi osztállyá alakult.
Amikor 16 évesen elkezdtem az Arsenalnál játszani, 100 fontot kerestem, ha kezdő voltam egy meccsen, 50-et, ha csere, és 25-öt, ha be sem álltam, csak ültem a padon
– emlékezett vissza Scott a kezdetekre, amikor a Financial Times-nak nyilatkozott. 2009-ben az angol szövetséggel (FA) kötött megállapodás alapján a női válogatott játékosai évi 10.000 fontos szerződést kaptak, mára pedig ott tartunk, hogy a Women Super League-ben (ez a Premier League női megfelelője, azaz az angol első osztályú bajnokság) nagyjából évi 30.000 fontot is kereshet egy-egy játékos.
A gyermekkorában hallásproblémákkal küzdő, emiatt beszédtanárhoz is járó, édesanyja által egyedül nevelt Scott az oroszországi világbajnokság után a SkySports Super Sunday című Premier League-műsorának egyik arca lett, de a BBC-n is szerepel, a Match of the Day 2 címet viselő adásban.
Már biztos, hogy szerepet kap majd a jövő évi női világbajnokságra nagy erőkkel készülő BBC stábjában is (Anglia nagy reményeket fűz nemzeti csapatához), de jót tesz népszerűségének és hitelességének az is, hogy Scott kifejezetten szívesen fogalmaz meg véleményt a futballhoz kötődő közéleti-társadalmi problémák kapcsán is – nemrég kiállt például a rasszista indíttatású támadásokat elszenvedő City-támadó, Raheem Sterling mellett.
Tudom, hogy ez egy férfiak által uralt szakma, de a kollégáim pontosan tudják, hogy én is a futballból jövök, értem a játékot. Éppen ezért könnyű ignorálni, amikor szexista hozzászólásokat kapok olyan emberektől, akiknek semmi közük a focihoz. Úgy gondolom, valami merőben új dolog történik ebben az országban a női focival kapcsolatosan. Részese voltam ennek a folyamatként játékosként is, rengeteget küzdöttem a jobb körülményekért, megdolgoztam értük. Ma már egy másik szerepben dolgozom, de ugyanúgy igyekszem úttörő lenni, ahogyan annak idején a pályán tettem
– érvelt Scott egy interjúban.
Kiemelt kép: Filipe Farinha/Getty Images For VfL Wolfsburg
