A futball az érzelmek tengerét jeleníti meg, kiváltképpen egy világbajnokságon – nincs ez másként az oroszországi tornán, konkrétan James Rodríguez esetében sem, aki vádlisérülése miatt kénytelen volt a lelátóról végignézni a kolumbiai válogatott drámai búcsúját az angolok elleni nyolcaddöntőben.
Mivel a harmadik csoportmeccsen elszenvedett sérülése miatt nem nevezték a találkozóra, a Bayern München sztárja az 1-1-es döntetlent követően tizenegyes-párbajba torkollott mérkőzést a lelátó első sorából nézte, közvetlenül az újságírók előtt.
Az előző vébé gólkirálya az ugyancsak sérült társa, Miguel Borja, illetve két stábtag, köztük a játékosként 52-szeres válogatott argentin Esteban Cambiasso társaságában követte az eseményeket.
A 26 éves támadó középpályás látható feszültséggel foglalta el székét, izgatottan figyelte az eseményeket, és annak ellenére nyugodt maradt – talán csak egyszer ugrott fel a székéből ‒, hogy többnyire az angolok irányították a játékot.
A második félidőben viszont ahogy paprikássá vált a mérkőzés és az angolok előnybe kerültek, úgy lett egyre feszültebb és frusztráltabb James Rodríguez is.
Aztán ahogy látta, hogy csapata jószerivel csak erőlködik, úgy a hetvenedik perc tájékán apátiába zuhant, sokszor hosszú percekre a telefonjába merült. Egyedül Juan Cuadrado kihagyott óriási helyzete tudta visszahozni a meccsbe, ez volt az egyetlen momentum, amikor elégedetlennek tűnt valamely társa rossz megoldásával, pedig volt belőlük bőven.
Hosszú percekig tarkóján összekulcsolt kézzel hitetlenkedett, láthatólag fájt neki, hogy tehetetlen a lelátóról. A 93. percben Mateus Uribe hatalmas bombájánál, amelyet Jordan Pickford bravúrral szögletre mentett, egyenesen szurkolóba csapott át, a kapu mögötti kolumbiaiakat tüzelte egy utolsó nagy buzdításra.
Amikor visszatért a lelátóra, hiába próbálta rengeteg kolumbiai megközelíteni, ő tudomást se vett róluk, saját világában élt, nem akarta, hogy ebből kizökkentsék, vagy megzavarják. Elképesztő feszültség ült ki az arcára. A ráadás első félidejét szinte végig talpon töltötte a kolumbiai rohamok hatására, majd a másodikra mintha érzelmileg elfáradt, kimerült volna, így ismét a telefonjában kereste a segítséget.
A tizenegyesek előtt ismét odamehetett társaihoz, s ekkor meg is tette. Feltöltődve tért vissza, ahogy az időközben extázisba kerülő Cambiasso is, aki az első rúgás előtt kétszer is keresztet vetett.
Hogy mit látott meg, valószínűleg örökre a trió titka marad. Az érzelmi hullámvasút viszont nem ért véget, a következő két kolumbiai játékos hibázott, így James Rodríguez arcába temetett kézzel hagyta el a lelátót és sétált az öltözőbe. Neki ez rosszabb lehetett, mint azoknak, akik kihagyták a tizenegyesüket…
De nemcsak neki lesz örökké fájó emlék ez a meccs, hanem annak a több tízezer kolumbiai drukkernek is, akik az egyik legjobb hangulatot teremtették folyamatos éneklésükkel, majd többségük sírva hagyta el a Szpartak Stadiont.
A futball viszont nemcsak összetört szíveket és álmokat hagy maga mögött, hanem összeköti és boldoggá teszi az embereket, ahogy azt az orosz kisfiút, aki könnybe lábadt szemekkel kapott ajándékba egy kolumbiai mezt, csak mert a sárga-kék-piros trikolor volt az orcájára festve…
nyitókép: Jean Catuffe/Getty Images
