A legbajorabb francia
Júniusban segítőként érkezett, ma már vezetőedzőként állhat a Bayern kispadja mellett Willy Sagnol, aki aligha gondolta volna, hogy az állóhelyben toporgó edzői karrierje éppen Carlo Ancelotti bukása miatt kaphat újra erőre. A futball pedig már csak ilyen: Münchenben megfordult a széljárás, és az „idegenek”, azaz Guardiola és az olasz mester után újra a saját bázisból igyekeznek visszatalálni identitásukhoz „a bőrnadrágosok”, és ehhez rövidtávon nem is találhattak volna alkalmasabb jelöltet a „legbajorabb franciánál.”
Habár az általános futballközvélemény meglepetésként fogadta Ancelotti korai menesztését, a jeleket a német sajtó már sokkal korábban kiszimatolta. A Bayern csúcsmenedzserei, Rummennige és Hoeness az idei évre alaposan átszervezték az első csapat közvetlen irányítását: mivel az olasz hozta a kötelező bajnoki címet, maradhatott vezetőedzői pozíciójában, de a bajorok mégis erősítésre szánták el magukat a segédedzői és sportigazgatói fronton. A Guardiola-korszak után gyorsan világossá vált számukra, hogy ezeket a szerepeket olyan személyeknek kell betölteni, akiknek Bayern-vér csörgedezik az ereiben, és szakmailag is a top színvonalat képviselik.
Egy intelligens, karakán legény
A kiválasztást a vezetőség természetesen nem fejvadász cégre bízta, pontosan tudták, hogy kikre van szükség: a sportigazgatói pozícióba a bosnyák legenda Haszan Szalihamidzsics érkezett, a segédedzői pozíciót pedig a korábbi sziklaszilárd, de mégis elegáns hátvéd, Willy Sagnol foglalta el.
Sagnol játékosként kilenc idényt töltött el a bajoroknál, pályafutásának sorozatos Achilles-ín sérülései vetettek véget, harmincegy évesen akasztotta szögre a stoplist. A légiós 184 mérkőzésen 7 gólt szerzett a Bayern színeiben, és öt Bundesliga-, négy Német Kupa-, valamint egy BL-sikerrel búcsúzott el 2009-ben az egyesülettől.
Hogy az edzői pálya illik a személyiségéhez, sosem volt kérdéses: korábbi mesterei szerint a francia mindig is intelligens, okos típus volt. „A többi gyerekhez képest én nem akartam profi futballista lenni” – jelentette ki egy interjúban Sagnol, aki keresztnevét egyébként a holland válogatott Willy van der Kerkhof után kapta.
„Rendőrnek, egészen pontosan nyomozónak készültem”.
A döcögős kezdeteket felelevenítve megjegyzi, hogy testi és szellemi adottságaiban sem hasonlított a tipikus futballistákra. Első profi klubja a Saint-Etienne volt, ekkorra azonban már tökéletesen tisztában voltak tehetségével: tizenkilenc évesen a gárda csapatkapitányának is megválasztották. „Még húszéves sem volt, de érett játékával már akkor is lenyűgözött minket. A karakterével is kiemelkedett: mindig tudta, merre akar továbbmenni, és hogyan juthat el oda.” – mondta róla egyik korábbi csapattársa, Philippe Cuervo.
Sagnol tudatosságánál csak az igazságérzete volt nagyobb: mindig szeretett hangot adni őszinte véleményének, aminek természetes velejárójaként többször nézeteltérésbe keveredett edzőivel. A 2008-as UEFA Kupa-elődöntőben például azért nem játszatta őt Ottmar Hitzfeld, mert a Stuttgart elleni bajnoki után a csapat játékáról kritikusan nyilatkozott a sajtónak. Habár később bocsánatot kért nyilvános kitöréséért, személyiségét mégis jól jellemzi az eset. Határozott és erős karakter, aki nem fél szembenézni a problémákkal.
Sagnol 2000-ben, friss francia bajnokként érkezett a bajorokhoz. Távozásában több francia médium is a pénzt jelölte meg fő indokként, ő azonban gyorsan tisztázta a helyzetet: „Sokan azt gondolták, hogy a fiatal korom miatt én vittem haza a legkevesebb pénzt az öltözőben. Ki kell ábrándítanom őket: amikor a Bayernhez jöttem, a pénz számított a legkevésbé.”
Megnyilvánulásai annyira tiszták voltak, mint szerelései. A bajor szurkolók a „Flankengott” becenevet adták neki, amit rendszerint olyan labdarúgók kapnak, akik képesek mindig a lehető legcélszerűbb döntést meghozni a pályán. Ezek után az sem meglepetés, hogy Sagnol a játékoskarrierje után szinte azonnal televíziós szakértői állást kapott a francia médiában – jól informált, és gyakran kritikus szakértőként tevékenykedett a bajorok BL-meccsei alkalmával.
A legjobbaktól tanult
A televíziós munkája mellett 2011-től már a Bayern tehetségkutatójaként dolgozott Franciaországban. Sagnolban egyértelműen megvan az „edzői vér”: a korábbi szövetségi kapitány, Raymond Domenech úgy jellemezte őt, mint a „modern hátvéd, aki mindig nyitott a párbeszédre”. Tökéletesen akarta érteni a játékot, és ezért gyakran kérdezősködött a taktikai részletek után Claude Puel (Monaco), majd később a Bayernben Ottmar Hitzfeld vagy Felix Magath irodájában. Ezek a tapasztalatok – na meg az 58 válogatottság vezette el őt első edzői megbízásához.
2013-ban a francia U20-as nemzeti csapat edzőjeként kezdett. „Nem vagyok biztos benne, hogy mindent vissza tudok adni a francia labdarúgásnak, amit kaptam tőle. Nagyon sokat kell törlesztenem, de meg fogom próbálni” – mondta székfoglalójában Sagnol.
Az első komolyabb megmérettetésén, az U20-as korosztály számára rendezett hagyományos touloni tornán a harmadik helyet szerezte meg a hazai csapattal az ekkor még mindössze 36 éves, pályakezdő edző. Később az U21-esekhez vezényelték, és jól is kezdte a 2015-ös Eb-kvalifikációs sorozatot – ekkor azonban egy vezetőedzői ajánlattal bejelentkezett érte a Girondins Bordeaux.
Megkezdte a patinás csapat renoméjának helyreállítását. A vezetőség célkitűzését is meghaladva az EL-selejtezőt érő hatodik helyre kormányozta többek között a Bayern-nevelés, Diego Contentót is a soraiban tudó alakulatot. A második szezonjában azonban a sorozatos sérülések miatt nagyon rossz sorozatot fogott ki a gárda, ami végül Sagnol lemondásához vezetett.
2016 márciusában, négy nappal a 40. születésnapja előtt távozott a csapattól, de hírnevének összességében nem okozott kárt a kudarc. A nevét a rendszeresen nyitott, élvezetes edzésekkel kötötték össze a médiában, amivel a bajorok is tisztában voltak. „Amikor Münchenbe jöttem, tudtam, hogy egy óriási klubhoz érkezem, de ez olyan, mintha egy másik bolygón lennék” – mondta Sagnol 2000-ben, a Monacotól való átigazolásakor. Azóta nem „földönkívüli”, ahogy anno tökéletesen beilleszkedett a Bayern rendszerébe a pályán, most a pályán kívül, vezetőedzőként is bizonyíthatja rátermettségét. Hogy beugró edzőként, vagy hosszabb távon is vele képzeli-e el a jövőt a Bayern, azt legkésőbb az idény végén megtudjuk. Pár országgal nyugatra mindenesetre elég jól sikerült egy hasonló elven elindított kármentés.
Forrás: bundesliga.com
