– Én igenis illek a rendszerbe! Miért nem játszhatok egy Szalai Ádám vagy Priskin Tamás mellett, akik erős centerek, akik meg tudják tartani a labdát, nekem pedig több területem marad mellettük, hogy a lecsorgó, lepattanó labdákat berúgjam.
Mögöttünk is vannak olyan játékosok, akik képesek arra, hogy labdákkal tömjenek. Soroljam? Kleinheisler László, Dzsudzsák Balázs, Gera Zoltán, Nagy Ádám. De sorolok mást, nyolc edző nevét.
Prukner László, Mezey György, Paulo Sousa, Joan Carillo, José Gomes, Henning Berg, Sztanyiszlav Csercseszov, Veljko Paunovics.
Nyolc edző, aki maximálisan megbízott bennem, akikkel eredményt értünk el. Volt, hogy fél évet a Videoton kispadján ültem, de amikor beszálltam csereként, jöttek a gólok. Nekem szükségem van a bizalomra, ellenkező esetben csak szenvedés lesz az egész. Én jönni fogok, de igazából mégsem jövök. Akik bíztak bennem, soha nem csalódtak bennem – nyilatkozta az Origo munkatársának Nikolics.
A csatárt Chicagóban látogatta meg az újságíró, és természetesen a fő téma a magyar válogatottól (egyelőre) ideiglenesen való visszavonulás volt.
– Életem legjobb formájában utaztam ki Franciaországba. Abban az idényben összesen 45 gólt rúgtam, tizenhatodik voltam az Aranycipő-listán. Olyan motivált voltam, mint soha. Őszinte leszek: nagyon bánt, hogy az Eb-n én voltam az egyik olyan játékos, aki a legkevesebb időt, összesen 38 percet kapta a szövetségi kapitánytól.
Ekkor jött el az a holtpont, amikor először elgondolkodtam azon, hogy lemondom az egészet. Úgy éreztem, hogy annál többet, amit én teszek azért, hogy kezdőjátékos legyek, nem lehet tenni. Aztán úgy határoztam, hogy felveszem a kesztyűt, harcolok tovább – mondta.
A támadó az Origónak azt mondta, hogy mostani döntése nem bosszú, és nem végleges. Az őt kritizálóktól pedig azt kéri, hozzá hasonlóan számoljanak el húszig mielőtt pálcát törnek a fölötte.
