Nemzetközi foci

Így búcsúzott el a római legenda – VIDEÓ

Szem nem maradt szárazon az Olimpicóban.

Francesco Totti vasárnap 786. alkalommal öltötte magára tétmérkőzésen az AS Roma mezét. A farkasok 40 esztendős klasszisa 25 évig szolgálta klubját, a Genoa 3-2-es legyőzése után viszont szögre akasztotta cipőjét.

A lefújás után az 54. percben csereként beálló Totti gyorsan eltűnt a játékoskijáróban, de csak azért, hogy felkészüljön az ünnepségre és búcsúbeszédére.

– Eljött hát az idő, bár mindig azt reméltem, sosem érkezik el ez a pillanat – kezdte meg a búcsút a legendás Totti, akinek beszéde közben nem csupán a lelátón helyet foglaló 70 ezer néző zokogott, még rutinos társa, Daniele De Rossi is elsírta magát.

– Az elmúlt napokban rengeteg szó esett rólam, csodálatos dolgokat hallottam, olvastam. Sokat sírtam, mindennap, egyedül, magamban, mint aki megőrült. Persze, 25 évet nem lehet csak úgy elfelejteni. Ti mindig mögöttem álltatok, segítettetek a nehéz pillanatokban, ezért is szeretnék köszönetet mondani nektek, bár nem könnyű ez nekem. Tudjátok, nem vagyok nagy dumás, de sokat jár az agyam. A feleségemmel rengeteget beszélgettünk az elmúlt évekről, amit a Roma mezében töltöttem. Ebben az egyedülálló mezben. Írtam nektek egy levelet, remélem, képes leszek felolvasni. Ha nem sikerül, a lányom, Chanel megteszi helyettem, neki nagyon tetszik.

– Ne haragudjatok, de vennem kell egy mély levegőt, nem könnyű ez nekem. Ígérem, nem húzom sokáig, biztos éhesek vagytok, lassan vacsoraidő van. Pedig maradnék még itt vagy 25 évig. Köszönök mindent Rómának, édesanyámnak, édesapámnak, a családomnak és barátaimnak. A feleségemnek és a gyermekeimnek. Muszáj volt ezzel kezdenem, mert nem tudom, képes leszek-e végigolvasni. Lehetetlen néhány mondatban összefoglalni az elmúlt 28 évet. Írhattam volna egy dalt vagy egy verset, de abban nem vagyok jó, ti is tudjátok. Az elmúlt években inkább a lábammal próbáltam költő lenni, az könnyebben megy nekem.

– Tudjátok, mi volt a kedvenc játékom? A labda. Még mindig az. De egyszer mindenki megöregszik. így kell rádöbbennem, hogy az idő mulandó. Most milyen gyorsnak tűnik, pedig 2001. június 17-én olyan lassan ment. Alig bírtuk kivárni, hogy meghalljuk a sípszót, és bajnokok legyünk. Még most is kiráz a hideg, ha arra gondolok. Ma bekopogtatott hozzám az idő, és azt mondta, ideje felnőni. Holnaptól elindulsz az öregedés felé. Vedd le a mezed és a stoplisod, mert mostantól férfinak kell lenned. Nem szagolhatod ilyen közelről a frissen nyírt gyepszőnyeget, nem süthet a szemedbe a nap, amikor a kapu felé rohansz. Nem öntheti el a tested az adrenalin, és nem ünnepelhetsz önfeledten. Az elmúlt napokban azt kérdezgettem magamtól: Miért kell felébrednem ebből az álomból? Mint, amikor gyerekként édesanyám felébresztett, de olyan jót álmodtam, hogy nem akartam kikelni az ágyból. Viszont ez most nem álom, ez a valóság.

– Ez a levél nektek szól. A gyerekeknek és az apáknak, akik nemrég még gyerekek voltak. Szeretek arrra gondolni, hogy talán ti is örömmel meséltek majd a karrieremről másoknak. De most tényleg vége van. Utoljára veszem le a mezem, és hajtogatom össze szépen. Pedig nem állok rá készen, talán nem is fogok soha. Ne haragudjatok, hogy az utóbbi hónapokban csendben voltam, nem beszéltem a jövőmről és a gondolataimról, de nem egyszerű leoltani a villanyt.

– Most félelem van bennem. Ez a félelem nem olyan, mint amikor odaállok egy tizenegyeshez. Ezúttal nem látom a hálót, és nem tudom, mi lesz a következő lépés. Ezúttal nekem van szükségem rátok és a melegségre, amit adni tudtok nekem. Amit mindig megkaptam tőletek. Ha mellettem álltok, biztosan képes leszek lapozni egyet az életemben és belevágni egy új kalandba.

– Köszönetet szeretnék mondani minden csapattársamnak, a stábtagoknak, edzőknek, akikkel együtt dolgozhattam az elmúlt években. Köszönet a szurkolóknak, a Curva Sudnak, Róma és szurkolóink szimbólumának. Rómainak és Roma-szurkolónak születni privilégium. A csapatkapitánynak lenni ebben a klubban igazi megtiszteltetés. Ti vagytok, és mindig ti lesztek az életem. Soha többé nem hozhatlak lázba titeket a lábaimmal, de a szívem örökre veletek marad.

– Most lesétálok azokon a lépcsőkön, bemegyek az öltözőbe, ahová gyerekként léptem be először. Most felnőttként távozom. Büszke és boldog vagyok, hogy 28 éven át szeretetben élhettem veletek. Szeretlek titeket – zárta szavait.

Totti 16 évesen, 1993. március 28-án mutatkozott be a Serie A-ban, a Brescia elleni idegenbeli mérkőzésen. Noha pályafutása során a Milan és a Real Madrid is szerződtette, mindvégig hűséges maradt Rómához.

Totti búcsúzásként átadta a csapatkapitányi karszalagot a Roma legfiatalabb korosztály kapitányának, Mattia Almavivának. A kisfiú 2006-ban született, éppen akkor, amikor Totti megnyerte az olasz válogatottal a világbajnokságot. A legenda szimbolikus gesztusával jelezte, mostantól ők is álmodozhatnak arról, hogy akár hasonló karriert is befuthatnak.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.