Tavaly szeptemberben igazolt a Videotontól a francia első osztályú Dijonhoz Lang Ádám, aki gyorsan bejátszotta magát a kezdőcsapatba és egy ideig kirobbanthatatlan volt onnan. A tavaszi szezon azonban már nem sikerült ugyanolyan jól, csupán öt meccsen lépett pályára kezdőként, az utolsó nyolc körben pedig egy percet sem játszott – igaz ebben sérülése is közrejátszott. A magyar válogatott középhátvédje a Rangadónak mesélt az első légiósévében szerzett tapasztalatokról, a makacsságáról, és arról, mi idegesíti fel őt legjobban a francia emberekben.
– Az utolsó két fordulót bokasérülés miatt hagyta ki. Mi történt pontosan?
– Az utolsó előtti bajnoki mérkőzés nagyon fontos volt a kiesés elkerülése szempontjából, ezért az azt megelőző héten edzőtáborba vonultunk – kezdte honlapunknak a 24 éves védő. – Az utolsó tréningen pedig egy kevésbé jó minőségű pályán edzettünk, beleléptem egy gödörbe és minimális mértékben kificamodott a bokám. Nagyon érzékeny volt és fájt is, nehezen ment a séta is, de gyorsan javult, négy-ötnapos kihagyás után már tudtam vele edzeni. Az utolsó mérkőzés előtt viszont csak a hét második felében csatlakoztam a csapathoz, ezért maradtam ki a keretből.
– A válogatott mérkőzésekre már száz százalékos állapotban lesz a bokája?
– Igen, most már semmi probléma nincs vele. Kezelésekre is jártam, valamint erősítő gyakorlatokat is végeztem.
– Az utolsó két meccs előtt viszont hat meccsen egy percet sem játszott, ennek mi volt az oka?
– A kezdeti időszakban nagyon jól ment a játék, sikerült is beverekednem magamat a kezdőbe, ez után sajnos el kell, hogy ismerjem, tavasszal volt egy gyengébb időszakom. Talán túl sokat agyaltam a külső tényezőkön, amik aztán megzavartak a játékban. Éreztem, hogy valami nincsen rendben, egy kicsit mélyponton voltam, de ez akárkinél előfordulhat, most már rendben érzem magam. Ebben az időszakban váltás történt a posztomon, ami talán egy-két meccsig működött is, de aztán a csapat nem teljesített túl jól. Ekkor nem értettem, miért nem kerültem vissza a kezdőbe, hiszen korábban már bizonyítottam az edzőmnek. Ezt el kellett fogadnom, tettem tovább a dolgomat edzésen, sőt még pluszmunkát is végeztem, hogy pótoljam a meccshiányt. Készen álltam, de sajnos nem kaptam újra lehetőséget. De ez van, ez már a múlt. Most már csak a válogatott meccsekre koncentrálok, aztán pedig jön egy pihenő, amire nagyon nagy szükségem van. A nyári felkészülési időszakot pedig teljes erőbedobással végigcsinálom és bebizonyítom, hogy az az igazi énem, amit a szezon első részében láthattak tőlem a szurkolók és a szakmai stáb.
– Milyen a hangulat a csapat háza táján? Az utolsó fordulóig izgulni kellett a bennmaradás miatt.
– Újoncként nagyon nehéz volt az első évünk, de szerencsére túléltük, szerintem a következő szezonunk már könnyebb lesz. Sokat kellett izgulni, de a végeredmény a lényeg. Innentől lehet tovább építkezni és úgy kialakítani a csapatot, hogy a következő idényben már ne legyenek ilyen gondjaink.
– Félig-meddig már beszéltünk az ön egyéni teljesítményéről, de összességében hogyan értékeli a Dijonnál töltött első szezont? Miben másabb a mai Lang Ádám, mint a tavaly szeptemberi?
– Sokkal másabb focit kellett megszoknom a francia élvonalban, mint amit az NB I-ben tapasztaltam. Sokkal több párharcot kell itt megvívni, és jobban megkövetelik az egy az egy elleni szituációkat. Nem csak a támadóktól, a védőktől is elvárják az egy az egyezést, például ha visszalép a csatár, addig kell követnünk és szorongatnunk, amíg csak lehet. Több futással, több dinamikus mozgással jár ez a fajta szerep, és jóval gyorsabban kell gondolkodni. Sokat tanultam ebből és sok tapasztalatot szereztem.
– Mennyire volt nehéz megszoknia a közeget? Ez közrejátszhatott a gyengébb tavaszi teljesítményében?
– Lehetséges. Amikor odaérkeztem, akkor kevésbé voltam még a középpontban, nem beszéltem franciául, így keveset kommunikáltam a csapattársakkal. Aztán ahogy egyre jobban beilleszkedtem és a játékommal is bizonyítottam, már egyre többet beszéltek hozzám edzésen, és én is egyre többször szólaltam fel, ha valamivel például nem értettem egyet, vagy máshogy csináltam volna. Makacs és akaratos vagyok, nekem is van egyfajta elképzelésem a fociról, ami nem mindig egyezett a többiekével, ezért volt, hogy olykor mást csináltam, mint amit elvártak. Természetesen ezért az én saram is megvan, amiért így alakultak a dolgok.
– És hogyan áll jelenleg a francia nyelvvel? Angolul egyáltalán nem kommunikálnak?
– Kevesen, kb. hatan beszélnek angolul a játékosok közül, a vezetőségből pedig csupán egy ember, a többiek mind franciául kommunikálnak. Úgy érzem, egyre jobban megy nekem is ez a nyelv, rá is vagyok kényszerítve erre így, hogy az angolt kevesen használják. Jártam különórákra is, az alapot már megtanultam, innen az önszorgalomé a szerep.
– Mi a helyzet a francia emberekkel? Van olyan szokásuk, amit a mai napig nem lehet megszokni?
– Eléggé nemtörődöm a hozzáállásuk sokszor olyan helyzetekben, amikor előírt az, hogy figyeljen az ember. Ezt legfőképp a közlekedésben veszem észre, néha olyanokat csinálnak, hogy rosszul vagyok. De tényleg… Ok nélkül át jönnek a sávomba, mindezt úgy, hogy bele sem néznek a tükörbe. Indokolatlanul mennek túl lassan, kb. 20 km/h-val olyan helyen, ahol ötvennel is szabad.
– Sok francia bort kipróbált már?
– Volt már rá példa, a csapattal is vettünk részt közös vacsorán, megkóstoltuk a helyi specialitást. Tényleg nagyon finomak a francia borok, az emberek pedig nem sajnálják maguktól, van, hogy ebédhez is megisznak egy-egy pohárral. Egy kicsit lazábban veszik az életet, próbálják azt élvezni, jellemző rájuk az „élj a mának” felfogás.
– A szezonjának vége, viszont még szerezhet egy aranyérmet. Hol nézi majd a Budapest Honvéd-Videoton összecsapást?
– Megfordult a fejemben, hogy a helyszínen követem végig a bajnoki döntőt, de már korábban leegyeztettem egy másik programot arra az időpontra. Így ha nem is a Bozsik Stadionból, de mindenképpen követni fogom a találkozót. Bízom benne, hogy behúzza a Videoton a meccset és bajnok lesz.
– Beszélt a korábbi csapattársaival erről a meccsről?
– Igen, Pátkai Mátéval.
– Ellátta őt valamilyen jó tanáccsal?
– Valódi döntő következik, így nem feltétlenül azon múlik, hogy ki milyen képességű focista, ez a szív harca lesz. Aki jobban akar, az fog győzni. Alapjába véve azt gondolom, a Videotonnak sokkal erősebb a kerete, egyénileg is jobb focistákból áll, mint a Honvéd, de ez semmit sem ér, ha nem érzi át mindenki ennek a meccsnek a súlyát. Az utolsó kilencven perc következik, ahol az életükért kell küzdeniük. Ha ez meglesz, akkor nem kérdés, hogy a Videoton lesz a bajnok.
