Hiába érkezett Miralem Pjanic, a Juventus középpályája igencsak karcsúnak tűnt Paul Pogba nyári távozása után – és bár a bosnyák nem játszott kifejezetten rosszul, a szezon első hónapjai ennek ellenére sem cáfolták meg ezt az észrevételt. Bár fontos gólokat szerzett, Pjanictól trequartistaként a csapat irányítását és a meglepő húzásokat várta el Allegri, ám a Romától érkezett középpályás nem tudott megfelelni az elvárásoknak – egészen január közepéig, amikoris a Juventus átállt a 4-2-3-1-es hadrendre, ami több játékos, így Mandzukic, Cuadrado, Alex Sandro, de legfőképpen Pjanic tündöklését hozta magával.
A bosnyák játékmester hátrébb lépett, és az ismerős pozícióban egyszerre olyan vezérré vált, amilyenné Pogba – hiába vártak tőle hasonlót Torinóban – sosem volt képes. A Juve gyakorlatilag minden támadása Pjanicon megy keresztül, aki a legfontosabb statisztikákban messze jobban teljesít, mint a Manchesterben tulajdonképpen még mindig a helyét kereső, a bosnyák vételáránál 73 millió euróval többért értékesített francia: a gólok, a gólpasszok, a passzpontosság, a kulcspasszok és a szerelések sikerességi mutatója is mind-mind Pjanic mellett szólnak a két játékos teljesítményének összehasonlításánál.
Ellenérvként fel lehet hozni, hogy Pogba ezzel szemben sokkal jobb védőjátékos, de a statisztikák szerint ez sem teljesen igaz: bár a francia mutatói szerelések és labdalopások tekintetében valamivel jobbak, a Barcelona elleni meccsen Pjanic például kétszer több szerelést mutatott be, mint a mezőnyből bárki más, emellett labdaszerzésekben és visszanyert pozíciók számában is az élen zárt – a bosnyákra tehát ezen a téren is lehet számítani. Összegzésként kijelenthető, hogy Pjanic-csal jobbá vált a Juventus középpályája, mint Pogbával volt – miközben 73 millió eurónyi profitot is termelt ezzel a “cserével” a klub.
