A Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének első mérkőzésén elszenvedett 2-1-es sevillai vereség után menesztették a Leicester vezetőedzőjét, Claudio Ranierit, akivel az előző bajnokságban csodával határos módon bajnok lett az angol gárda. Az olasz mester helyére kinevezett addigi másodedzővel, Craig Shakespeare-rel viszont újra szárnyal a Leicester, a mérleg hatból hat győzelem – öt a Premier League-ben, egy a Bajnokok Ligájában. A gyökeres változás okairól a Spíler TV szakkomentátorát, Kele Jánost kérdeztük.
– Ranieri meg akarta változtatni a csapat játékstílusát, próbált előrelépni ezzel a kerettel, picit több labdatartást és az addigi egyszerűbb játékhoz képest bonyolultabb focit igyekezett meghonosítani. Ez nem feküdt a csapatnak, amely összességében nem is hitt ennek a szisztémának, hiszen az előző idényben teljesen más focival sikerült felérniük a csúcsra – kezdte a Rangadónak a Britannia Blog szakírója.
– Korábban az olyan nagyszerű játékosokat, mint Kanté, Vardy és Mahrez nem Ranieri szemelte ki, hanem Steve Walsh – aki azóta már az Evertonnál dolgozik – vezette scout-csapat. Helyette az olasz mester kezdett el igazolgatni, olyan embereket hozott, mint például Ahmed Musa, aki sem az öltözőben nem tudott beilleszkedni, sem a pályán nem nyújtott jó teljesítményt. Ennek ellenére magas fizetést kapott, ezt pedig nem nézték jó szemmel a társak, akik a fiatal Demarai Grayt szerették volna a helyén látni a csapatban. Nagyon sokat elmond erről a helyzetről, hogy amióta nincs Ranieri, azóta Musa csupán tizennégy percet játszott a bajnokságban. Hogy például ez a konfliktus azt jelzi-e, hogy a játékosok megbuktatták Ranierit, már nem tudtak vele együtt dolgozni, vagy az olasz tréner akart túl gyorsan nagy változásokat véghezvinni, azt kívülről nehéz megmondani, de valami nagyon elromlott – tette hozzá az angol foci szakértője.
Adódik a kérdés, hogy ha a változtatás láthatóan nem járt sikerrel, lehet-e eredményes a Leicester másféle rendszerben, vagy csupán a jól bevált előző idénybeli módszer a nyerő.
– A Leicester keretét eléggé limitált képességű játékosok alkotják, Mahrezen kívül klasszikus focizni tudó játékos nem igazán található. Ennek a csapatnak az volt a nagy erénye – és Shakespeare kinevezésével újra ez –, hogy nagyon kevés húzásból gyorsan felért a kapuhoz, valamint a pálya közepén játszott N’Golo Kanté, aki két ember helyett melózott és védekezett. Vardy pedig tipikusan az a csatár, akinek minél kevesebb érintés kell, átveszi és lő. Albrighton abszolút melós szélső, aki védekezésben nagyon jól használható, befelé is jól tud tolódni. A Mahrezzel ellentétes oldalra éppen ilyen típusú szélső kellett, aki tehermentesíteni tudta a védekezésben nem igazán jó, de cserébe nagyon fineszes és technikás algériait. Ez a taktika az előző bajnokságban nagyon jól működött, a most futó szezonban a Ranieri által bevezetett foci pedig nagyon rosszul.
Shakespeare-rel már a tizedik helyen állnak a „rókák” a bajnokságban, valamint bejutottak a BL-negyeddöntőjébe, ahol az Atlético Madrid vár rájuk. Az 53 éves szakember biztosan marad a csapat élén a szezon végéig, de vajon hosszabb távon is jó választás lehet?
– Shakespeare-nek eddig nem volt vezetőedzői tapasztalata, folyamatosan másodedzőként dolgozott – folytatta Kele. – Abszolút mókamesternek és közösségkovácsoló személyiségként jellemzik. Nem Ranieri hozta őt a csapathoz, már 2011-től a rókák másodedzője, Nigel Pearson mellett is dolgozott például. Nagyon jól megtalálta a közös hangot azzal a maggal, amely már évek óta viszi a hátán a Leicestert és nyugodtan ki lehetett nevezni vezetőedzőnek, hiszen biztosak lehettek benne a játékosok is, hogy a régi, jól bevált taktikát fogja alkalmazni. Láttunk már olyanra korábban is példát Angliában – például Paolo Di Canio kinevezését a Sunderlandnél – és máshol is a világon, hogy a játékosokat felszabadító, öltözői hangulatot rendbetevő, munkamorált javító játékospárti edzők rövidtávon nagyon jó munkát tudtak végezni. Shakespeare-nél is ezt érzem, most nagyon jól megy a csapatnak, jó a hangulat az öltözőben, lekerült a játékosokról a teher, annyira rosszul játszott az együttes, hogy most már senki nem foglalkozik azzal, hogy ők a címvédők. Nehéz eldönteni, hogy hosszútávon is jó megoldás lehet-e Shakespeare személye, vagy csak megmarad tűzoltónak, hiszen még nem láttuk őt korábban vezetőedzőként – véli a Spíler TV szakkommentátora, végül elemezte az Atlético elleni BL-esélyeket is.
– Sokkal gyengébb csapat a Leicester, mint az Atlético Madrid – a játék minőségét és a posztonként összehasonlítást nézve is –, viszont a PL előző szezonjában több erősebb együttest is legyőztek az angolok. Ugyanakkor az Atlético sem szeret dominálni és labdát birtokolni, iszonyatosan tudnak szenvedni olyan helyzetekben, amikor nekik kellene irányítani, már pedig valószínűleg a Leicester ellen nekik kell majd. Másrészt pedig Simeone csapata viszonylag kevés olyan meccset játszik a nemzetközi porondon, amikor csak nekik van veszítenivalójuk, ezúttal pedig toronymagasan tovább kellene jutniuk – nem tudjuk, ennek a szerepnek hogyan tudnak majd megfelelni Griezmannék. A Leicester visszatérhet abba a szerepbe, amibe az előző idényben volt, tehát az égvilágon semmi veszítenivalója nincs, hiszen a BL-negyeddöntő is életük sikereként könyvelhető el. Valószínűleg soha többet nem kerülnek ennek a közelébe sem, még a játékosok egyenként sem. Abszolút felszabadultan játszhatnak, ebből pedig akár meglepetés is kisülhet.
