Nemzetközi foci

Nem túl népszerű, de racionális döntés volt Ranieri elküldése

A Leicester City olasz sikeredzőjének változtatásai egyáltalán nem működtek, és a mostani szezonban teljesen elveszítette a csapatot, amelyet tavaly ő repített a mennybe.

Múlt csütörtökön az egész futballvilágot megrendítette a hír, miszerint a Leicester kirúgta a csapatot az előző szezonban bajnoki címig repítő Claudio Ranierit. Az angol foci szakértőjével, a Britannia blog szerkesztőjével elemeztük, hogy vajon miért bukdácsol idén a Premier League címvédője, és mi vezethetett az olasz sikeredző menesztéséig.

– Érthetőek azok a vélemények, hogy mennyire vérlázító Ranieri elküldése azok után, hogy a legutóbbi évadban mekkora csodát hajtott végre a Leicesterrel. Valóban a szurkolói lélektana az egésznek, hiszen a drukkerek figyelmét az ilyen nagy érzelmi események ragadják meg, azonban ennek van egy másik oldala is. Rengeteg Leicester City-meccset láttam a mostani idényben, és decembertől valóban az látszott ezen a csapaton, hogy teljesen kilátástalan. Nyilván ennek több oka lehetett, de abszolút nem volt támadójátékuk, nem értek fel az ellenfél kapujához, egyáltalán nem voltak helyzeteik. Emellett teljesen nevetséges védelmi hibákat vétettek, és az a csapat, amelyik tavaly a nem túl bonyolult saját játékát tökéletesen játszotta, idén mintha teljesen lebénult volna – kezdte Kele János, aki szerint vitathatatlan Ranieri felelőssége a gyenge szereplésben.

– Közben persze szivárogtak ki olyan hírek, hogy a játékosok elvesztették a bizalmukat az edzőben, és hogy keret egyes tagjai nem elégedettek azzal, hogy Ranieri kit favorizál ki helyett. Erre jó példa a Musa-Gray ügy: a keret játékosai úgy vélték, hogy Gray-nek kellene játszania, Ranieri viszont Musát erőltette, aki az ő nyári igazolása volt. A másik, hogy Ranieri meg akarta változtatni azt a játékot, ami tavaly működött. Több passzolást, több labdabirtoklást akart,és picit “nagycsapatosabban” focizni, de a keret meghatározó tagjai ezzel sem értettek egyet. Ebből is adódott konfliktus, ráadásul nem is működött az, amit Ranieri meg akart valósítani. Nyilván az is szerencsétlen tényező volt, hogy a Kanté helyére igazolt Mendy nagyon gyorsan megsérült, és a visszatérése után nem tudott megfelelően játszani. A télen igazolt Ndidi jól teljesít, de talán későn érkezett. Érdekes lehet Mahrez szerepe is, aki teljesen formán kívül játszik. Ő teljesen elvesztette a fókuszt, valószínűleg megzavarta a fejét, hogy egyrészt sokkal többet keres, másrészt sokkal jobban figyelnek rá az ellenfelek. Ha jön kettő-három gyengébb mérkőzés, és a csapat is összecsuklik mögötted, akkor belekerülsz egy nagyon rossz spirálba, amiből őt az Afrika-kupa sem tudta kirángatni. Nem érte pozitív élmény a szezonban, és ez nagyon látszik rajta.

Természetesen a felszín alatt is zajlottak olyan események, amelyek végül ahhoz vezettek, hogy a döntésével nem túl népszerű thaiföldi tulajdonos, Vichai Srivaddhanaprabha kirúgta a korábbi sikertrénert.

– A háttérben is történtek olyan fontos tényezők, amelyekből mi kevesebbet láthattunk. Az Evertonhoz távozott Steve Walsh, aki évek óta a scouting csapatot vezette, és remek igazolásai voltak, ő szúrta ki Kantét, Mahrezt és Vardyt is. Gyakorlatilag szétesett az a struktúra, amely évek óta megalapozta a csapat felfutását. Sok elhamarkodott döntés született a klubnál a nyáron. Azt tudták, hogy a tévés pénzek és a Bajnokok Ligája miatt sokkal nagyobb bevételeik lesznek, és ehhez igazították a béreket is. Megemelték Mahrez és Vardy fizetését, és új játékosokat igazoltak magasabb bérekért, mint például Slimani. Ebben a helyzetben ha kiesne a Leicester City, és nem sikerülne azonnal visszajutnia a Premier League-be, akkor túlköltekezés miatt nagyon könnyen olyan pénzügyi spirálba keveredhetne, amibe korábban a Leeds United, vagy a Porsmouth. A szerződések ugye éveken keresztül élnének tovább, de a bevételek megcsappannának. Tizenhárom olyan csapat van a Premier League-ben, amely csődbe ment miután kiesett az élvonalból. Ebből a szempontból a tulajdonos érdekeit nézve ha nem is túl népszerű, de racionális döntés volt kilépni Ranieri szerződéséből.

Bizonyára sokak számára meglepetés volt, hogy Claudio Ranieri menesztése után a Leicester City hétfőn este remek játékkal 3-1-re legyőzte a Liverpoolt, kispadján a megbízott menedzserrel, Craig Shakespeare-rel.

– Sokan írták a mérkőzés után, hogy ez volt az edzőbuktatás klasszikus esete, hiszen a játékosok az elmúlt hetekben alig tudtak kettőt passzolni, most pedig hirtelen lepofozták a Liverpoolt. Azonban az is lehet egy olvasata a helyzetnek, hogy Ranieri fél év alatt tényleg annyira el tudta veszíteni ezt a csapatot – amit ő repített a mennybe – hogy felszabadítóan hatott a játékosokra az, hogy nem kellett arra gondolniuk, hogy vajon kirúgják-e a menedzsert, vagy sem. Hónapok óta görgették maguk előtt ezt a kérdést, és ez senkinek sem tett jót a klubnál. Mindenkinek a teljesítményére az az árnyék vetült, hogy vajon kirúgják-e Ranierit, és ilyen helyzetben nagyon nehéz focizni – magyarázta a Brittania blog szerkesztője. – Fontos volt a Pool ellen az is, hogy a megbízott edző, Craig Shakespeare visszanyúlt ahhoz a taktikához, amivel tavaly bajnok lett a Leicester City. Ő ugye Nigel Pearson segítője is volt az emlékezetes tavaszi megmenekülés során, amikor elkezdték játszani ezt a játékot: mély védekezés, hosszú labdák, azonnali ívelések, és a Vardy sprintjeire való hagyatkozás. Ugyanezt a taktikát vette elő Shakespeare, és ez nyilván jól esett a játékosoknak.

A Spíler Tv szakértője azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy ezek után a szezon végéig Shakespeare maradjon a menedzseri székben.

– A Liverpool elleni győzelem megalapozhatja, hogy Shakespeare marad a szezon végéig a menedzseri székben. Ő azért nem egy újonc beugró, ismeri a játékosokat és azt a taktikák fogja játszatni, ami fekszik nekik, úgyhogy nem tartom elképzelhetetlennek, hogy maradni fog. Guus Hiddinkről volt még szó, aki esetleg beugorhat, mint megmentő. Ha következő egy-két meccsen Shakespeare tud még pontokat hozni, akkor megnyerheti magának az idény végéig ezt az állást.

Olvasói sztorik