Nemzetközi foci

Így néz(het)ett volna ki a 2014-es vb negyvennyolc csapattal

A végén a németek nyertek volna? És megéri a bővítés az alapján, amit a brazíliai torna mezőnye mutatna, ha akkor is helyet kapott volna plusz tizennégy ország...?

A Les Chroniques Tactiques nevű, futball-elemzéssel foglalkozó francia nyelvű Facebook-oldal igen érdekes gondolatkísérletet végzett: visszamenőleg megpróbálta modellezni, hogyan nézett volna ki a 2014-es brazíliai labdarúgó-világbajnokság, ha a most elfogadott, negyvennyolcas létszámmal és az annak megfelelő csoportbeosztásokkal bonyolították volna le. A poszt készítői úgy fogalmaznak, a szimulációt a FIFA világranglistája és az érvényes területi elvek alapján készítették, vagyis két, azonos földrajzi területhez tartozó válogatott nem kerülhetett egy csoportba.
Az első ábra a 2014-es résztvevőket mutatja, kiegészítve a fiktív, negyvennyolcas lebonyolítás esetén csatlakozókkal. A tizenhárom európai csapathoz három másikat is hozzávettek, mégpedig a pótselejtezőn alulmaradó Svédországot, Ukrajnát és Romániát – a negyedik lemaradó, Izland viszont (valószínűleg az akkori raglista-helyezés alapján) így sem került be a vb-mezőnybe. Ami mellesleg nem sok jót sejtet a bővített létszám miatt reménykedő kisebb európai országoknak, így Magyarországnak sem. Nem könnyű megmondani, melyik nemzet helyére férnénk oda mi, pláne, hogy a magyar válogatott a pótselejtezős helyig sem jutott a csoportjában 1997 óta.

Afrika, a bővítés nagy nyertese, 2014-ben olyan válogatottakat tudott volna a tornára küldeni a kijutókon kívül, mint Egyiptom, Tunézia, Etiópia és Szenegál – végül is Etiópia kivételével már mind szerepeltek világbajnokságon. A nagy „hoppá” viszont az ázsiai szekciót látva jöhet: noha nyilvánvalóan a bővítés egyik legfőbb célja a brutális anyagi lehetőségeket rejtő kínai (és talán indiai) piac lenne, Kína és India még az öt új kvótával sem lett volna ott Brazíliában, ellentétben a nyilván magas színvonalat garantáló üzbég, katari, jordán, ománi, netán iraki csapattal… Dél-Amerika egyetlen plusz résztvevője Venezuela lett volna.

A második grafika már a negyvennyolc csapat besorolását mutatja: az Infantino-modell szerint három fős csoportokba osztották őket a készítők. Itt már persze a sorsolás szeszélyén múlt még a fiktív vb csoportbeosztása is, ám annyit megállapíthatunk: lenyűgözően érdekfeszítő hármasokat igen nehéz találni a modellben… Egy argentin-svéd, uruguayi-francia vagy horvát-elefántcsontparti meccs tartogathatna izgalmakat, de az látszik, a csoportok legtöbbjében a harmadik számú csapat inkább „egzotikum”, mint igazi tényező, persze, ki tudhatja. Egy Irán-Jamaica vagy Venezuela-Üzbegisztán összecsapás is hozhat frenetikus futballt… Mindenesetre úgynevezett „halálcsoportnak” elég mókás lenne kinevezni bármelyik triót.

Végül a szimuláció készítői megtippelték a továbbjutókat és összesorsolták a legjobb harminckettő mezőnyét. A tizenhatod-döntőben (szép új kifejezés, lehet hozzászokni!) már valóban elkezdődne az „igazi” világbajnokság, Argentína-Mexikó, Portugália-Ghána (ők speciel valóban találkoztak egymással 2014-ben, igaz, a csoportkörben), Hollandia-Franciaország*, Anglia-Svédország mérkőzésekkel. A szervezők úgy tippeltek, egyetlen csoportból sem jutna tovább a harmadik számú csapat, ez tehát egy papírforma-levezetés, ami bizonyára borulna (borult volna) a valóságban, csak éppen nem könnyű megmondani, hogy hol. A játék a francia portálnál ennél a fázisnál ért véget, de mindenki továbbgondolhatja akár, hogy e modell alapján mi lett volna a vb végeredménye.

Ha minimális meglepetés-faktorral számolunk, Brazília-Chile, Franciaország-Olaszország, Kolumbia-Belgium, Anglia-Németország (!), Spanyolország-Horvátország, Svájc-Uruguay, Portugália-Görögország/Oroszország, Egyesült Államok/Nigéria-Argentína nyolcaddöntő következne a fentiekből, aztán a végjáték felé haladva folyamatosan maradnának versenyben az eleve legerősebbnek tartott válogatottak, lehetne például brazil-francia, német-belga, spanyol-uruguayi és portugál-argentin negyeddöntő. A többit pedig már nem könnyű megtippelni – ahogyan a régebbi, sokkal kevesebb csapattal induló versenyeken is a végjáték tartogatta a legtöbb kiszámíthatatlanságot. Lineker mondását persze citálhatjuk bármikor: a végén úgyis a németek nyernek (vagy nem, lásd legutóbb az Európa-bajnokság), a kérdés inkább az: azért a plusz egy körért az anyagi hasznon túl mennyire érdemes így felduzzasztani a valaha tényleg a világ legjobb válogatottjainak találkozóját jelentő eseményt?

*Országnevek franciául: Pays-Bas – Hollandia; Etats-Unis – Egyesült Államok

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik